Belépti díj vagy beléptidíj?

belépődíj

[link]

Belépti díjról még nem hallottam. Legalábbis ilyen megfogalmazásban nem.

belépti díj

[link]

"Belépti díjról még nem hallottam":

nem baj, azért van olyan (még a szótárakban is).

ez a -t(a)/-t(e) egy spéci képző, ami az igéből főnevet csinál, és általában csak birtokjellel együtt szerepel, ezért írtam oda az imént én is zárójelben.

pl.:

"Változtasd meg élted!" (Rilke)

Konrad Lorenz: "Ember voltunk hanyatlása"

"El kellett vándorolnia a megholt kedves sírhalmához, kit éltében-haltában úgy imádott, s kinek most már a föld alatt bevallhatta, hogy szerette, s hűlt szívéhez éppen annyi joga van most, mint akárkinek a földön." (Jókai Mór: Egy magyar nábob)

"Még haltában is ígyszólott hozzá deli Hektor:

„Mit jóslod te nekem, Patroklos, szörnyü halálom?”" (Iliász)

"Nyugtával dicsérd a napot!"

További példák:

Hazafelé mentében beugrott a boltba.

Gyakran be szokott oda nézni jártában-keltében.

Múltkor is megállt egy pillanatra a gyárba jöttében.

Mikor belépett, láttára mindenki megdöbbent.

(és még akár melléknévből is képez főnevet: [link] )

a lét és a tét is ide tartozik, de ezek speciel birtokjel nélkül is használatosak.

és még egy ilyen kivétel: nem hagy neki nyugtot

sőt, itt is egy kis írás a témában az "egy ültő helyében" kifejezés apropóján:

[link]

"Az „egy ültő helyében”, illetve „ültőhely” kifejezés „ültő” eleme szóalakvegyülés (kontamináció; másképp: szóvegyülés, morfológiai blend, fogalmi integráció) eredménye (Kálmán Béla: Egy ültő helyében. Magyar Nyelv, 1962/3, 361–363). A szóalakvegyülés olyan szóalkotási mód, melyben két (rokon értelmű) szó közül az egyik elejét a másik végével „vegyítjük össze”. Példák: ordít X kiabál > ordibál; zavar X kerget > zargat; rémít X ijeszt > rémiszt. Jelen esetben: ültében X ülő helyében > ültő helyében. A „-t” ún. deverbális nomenképző (vagyis olyan toldalék, amely igéből névszót képez), pontosabban főnévképző. „Jelentése elvont cselekvés, történés megnevezésén kívül több esetben a cselekvés eredménye is. A származékok rendszerint választékos vagy népies hangulatúak, és általában személyragos alakban fordulnak elő, ezenkívül gyakran járul hozzájuk viszonyrag vagy képző is.” Hasonló példák: lé-t, té-t, röp-t-ében, (valakinek a) főz-t-je, jö-tt-e, (nincs) nyug-t-a, jár-t-ányi, győz-t-es, jár-t-ában-kel-t-ében (Rácz Endre szerk., A mai magyar nyelv, 1968, 133). Hasonlóképpen: „áll-t-ában”, „fek-t-ében”, „ül-t-ében”. Ebben az esetben az „-á” és az „-é” egyes szám harmadik személyű (E/3.) birtokos személyjel („vkinek az ülte”). Az „ültő” szó esetében az „-ő” a folyamatos (-ó/-ő képzős) melléknévi igenév képzője.

Az „A magyar nyelv értelmező szótára” tartalmaz adatot az „álltó hely”, az „Új magyar tájszótár” pedig a „fektő hely” szerkezetre is."

na, és ez a -ta/-te képes még arra is, hogy ha -i képzőt kap, akkor elhagyja a birtokjelet:

belépti díj, Duna menti vagy íme egy példa, amelyet a neten találtam, egy 1914-es lapban (ld. "röpti sebesség"):

[link]

"... a szükségképen fellépő nagyobb légi nyomással szemben a repülő állatnak, madárnak stb fokozottabb izommunkát kell végeznie s a nyomás-ellenállási különbözet leküzdésére, a rendes röpti sebességnél alkalmazott erőnek jóval nagyobb mértékét fejteni ki izmai berendezése és gépezete segitségével."

és egy másik "röpti":

[link]

"„Milyen csonka a francia nyelv, amelyen az Académie française oly önkényesen uralkodik, s azt csak tisztította, midőn növését gátolta, s csak szorgoskodott,

midőn mernie is kellett volna! Mi lenne a német nyelv, ha egy Gottshed1501, Adelung, stb. által rakott bilincsein Wieland, Schiller, Herder, Goethe, stb. nem törtek volna

túl? Mi az angol, ha Shakespeare1506 óriási lelke a pulyaság és törpeség nyomorék rendszabásait, amelyek a dolog velejéhez nem is tartoznak, s csak ész-röpti béklyók, szét nem tiporta volna?"

ui.:

vigyázz! ez a -ti végződés nem tévesztendő össze azzal, amikor a -te végződést népiesen ti-nek ejtik, pl.:

jártában-keltiben, széltiben-hosszában, röptiben kapja el a legyet, stb.

ilyen esetekben értelemszerűen nem melléknévképzővel van dolgunk, csak az ejtés más (és ha így írják le, akkor az írás is :-).