Dél-alföldön sokaknak van tájszólása?

2*Sü

"Én győri vagyok. Például nálunk furcsa tájszólás, hogy az „az” névelőről gyakran elmarad a z hang. Pl.: Megnéznéd a órádon, hogy mennyi a idő?"

Szerintem ez nem annyira tájszólás kategória.

Én úgy tudom, a régi magyarban nem volt "az", csak "a". Bár már nagyon régen megjelent, de csak valamikor a XX. sz. második felében kezdett igazán elterjedni a vidékiek között.

Az ország nagy részén előfordul, igaz, már inkább csak falusi öregeknél, hogy így beszélnek. Nálunk, Hevesben is lehet még hallani, bár 60 alatt már nagyon ritka.

40-es korosztály vagyok, kicsi koromban falun éltem, akkor még mindennapos volt, még én is használtam.

Lehetne, ha egy bizonyos vidékre lenne jellemző. De Győr azért nem Heves megye központja...

Győrben esetleg gyakoribb (élőbb), mint más országrészekben, ettől legfeljebb "tájjellegű" lesz, mint a vörösbor. :)

Nem tudom mennyire nevezhető tájszólásnak, tájnyelvnek. Annyiban nevezhető annak, hogy bizonyos vidékekre jellemző, bizonyos vidékekre nem. Itt Győr környékén úgy vettem észre jellemzőbb, ez persze nem zárja ki, hogy az ország más területein ne lenne meg.

Győr azért nagy város, a nyelv is sokkal inkább irodalmibb és irodalmibb volt gyerekkoromban is. A környéken van más jellegű tájszólás is, de a városban ez már nem jellemző. De nagymamám egy Győr közeli faluból származik, emlékszem neki még volt egy furcsa tájszólása. „Vendígek gyünnek, meg kő' sütnyi a cseresnyés rítest.” A í-zés általánosabb volt, bár nem annyira feltűnő, valahol a tényleges hang az í és az é hang között volt. Bár pl. az egyik osztálytársamon anno sokad derültünk mi is, mert a „fűrészelni” szót mindig úgy ejtette – más tájnyelvi elemekkel megcukrozva –, hogy „fűríszenyi” vagy „firíszenyi”. Az ö-zés nem volt jellemző csak néhány szónál: kell-köll-kő'. Az un. palatalizáció is általános volt: jön-gyün, sütni-sütnyi, kalapja-kalaptya, de ez sem volt annyira feltűnő. Ami viszont nagyon markáns volt, az a „cseresnye”, olyan erős „s” hanggal, hogy azt még véletlenül sem lehetett sz-nek hallani, de az is csak pár szónál fordult elő, most hirtelen csak a cseresznye szó jutott eszembe, de ezt nagyon furcsa élőben hallani.

jó, az azért talán más: az szerintem tényleg egy másik változata a szónak (tehát leírva is cseresnye), nem úgy, mint amikor egy é-t (félig) í-nek ejtenek...

szerintem ez két külön kategória lehet, de nem vagyok nyelvész.