Helyes ez a kifejezés? Nem bízott hozzá.

Szerintem a "nem bízott hozzá" is helyes, csak furcsának hat. A "nem bízott benne" teljesen rendben van, szerintem bárhol megállja a helyét.

De, mint említettem volt, szerintem.

#2, #3, #4: Egyetértek. (Mondhatnám "+1", csak nem akartam annyi számot egy rakáson, mégsem a diszkóban vagyunk, he. :-)

A benne ilyen helyzetben teljesen jó tárgyra, ne aggódj (ahogyan más esetben meg az "őket" is használahtó tárgyra, ld. "szomszéd" kérdés :-).

Ez ugye alapvetően nem helyesírási kérdés. Lehetnek egy-egy tájnyelvnek speciális, furcsának ható kifejezése. Lehetnek egy adott csoportnak, szakmának furcsa szlengjei.

Pl. azt hogy „3 évvel idősebb nálam” hallottam már úgy is, hogy „3 évvel idősebb tőlem”, meg úgy is, hogy „3 évvel idősebb hozzám”. Furán hat, de a nyelv része. Vagy most Erdélyben járva hallottuk a „nincs rá pénze” kifejezést úgy mondani, hogy „nincs hozzá tehetsége”, és el is gondolkodtunk, hogy mennyire kifejező ez így, ebben a formában is.

Aztán lehet az illetőnek egy szándékolt – és tudottan egyedi – stílusjegye. Pl. én szoktam azt mondani, hogy „elnézést kívánok”, holott tudom, hogy az „elnézést kérek” a helyes kifejezés. (Mondjuk ezt mintha egy kabaréban hallottam volna így, vagy valami hasonló szófordulatot, és megtetszett.) Vagy néha szoktam azt mondani, hogy „én vagyok az elnézést”, az angol „I'm sorry” szándékosan elrontott szó szerinti fordításának és a magyar megfelelőjének keverékeként. Nem nevezném ezt helytelennek, mert nem abból fakad, hogy nem ismerem a helyes formát, hanem szándékoltan helytelen, így inkább afféle stílusjegy, egyedi jelleg.

Van, hogy egy közösségben születik meg egy szleng, ami annyira megszokottá válik a közösségen belül, hogy néha az ember a közösségen kívül is használja. Pl. volt egy házibuli, ahol egyik barátunk – aki amúgy egy elég szende, halk, kissé esetlen mozgású srác volt – annyira berúgott, hogy elkezdett karatézni egy fával. Vicces, már-már szinte groteszk látvány volt, mi meg röhögve biztattuk, hogy „Küld meg a gallyat!”. Ez aztán afféle szólássá változott, a közösségen belül mindenféle olyan helyzetben, mikor valaki a egy tevékenységet már-már fájóan túlzásba vitt, mikor túl voltunk egy 3 napos kemény edzőtáboron, vagy valaki kegyetlenül túl sokat ivott, vagy autópályán felgyorsított 200 km/h-ra, akkor használtuk a „megküldte/megküldtük a gallyat” kifejezést. De azon kaptam magam, hogy olyanoknak is mondom ezt, akik nem voltak a közösség részei, nem ismerhetik ezt a szólást, sőt már hallottam vissza olyan embertől is, aki nem tagja a közösségnek, hanem az egyik tag barátnőjének a testvére. (Lehet létrehoztunk egy új szólást, ami száz év múlva általánosan használttá válik?)

A következtetés: ha helyes is volt valaha/valahol, manapság minimum furcsa.

Aki pedig furcsán beszél, ne furcsállja, ha furcsán néznek rá! :)