Miért a viszonyszók/mondatszók a helyes alak, nem pedig a viszonyszavak/mondatszavak?

Vannak bizonyos szavaink, amiknek két ragozása van, és a ragozás attól függ, hogy a szó erdeti vagy valamilyen átvitt értelmű jelentéséről van szó.

Pl.: daru = madár vagy emelő gép,

de darvak = madarak, daruk = emelő gépek.

Vagy:

mag = pl búza vagy valaminek a közepe (pl atommag)

de magvak = búza és rozs és árpa, magok = pl atommagok (nem atommagvak)

Persze az eredeti szóra mehet az átvitt értelműnek a ragozása (több darumadár lehet "daruk", több búza lehet "magok"), de több emelő gépezet nem lehet "darvak".

A szó is ilyen, a szavak akkor működik, amikor azt mondom, hogy a mondatokat szavak alkotják, de a szók az a szó mint nyelvi zsargon (névszó, viszonyszó) többesszáma.

Például a "jár" és a "kéreget" egy résről két szó, azaz szavak, de nem névszók.

A "főnév" és a "melléknév" viszont: névszók (de a kacifántos az, hogy persze önmagukban szavak is). Viszont két főnév, pl "gyerek", "hal" - azok főnevek, szavak, de nem névszók.

Csak a legvégéhez: már hogyne lennének azok névszók?...

(A többivel egyetértek, azt hiszem. :-)

Én megmondom!

Mert a hülye magyarok úgy gondolkodnak, hogy minek legyen egyszerű, ha lehet bonyolult is!