Helyes-e így használni az igekötőket? Ha igen miért? Ha nem, miért?

Biztos van valami oka annak, ha rendszeresen így beszél valaki. Pl. mert így tanulta a környezetétől (mondjuk a szüleitől). Mit tegyünk vele? Tépjük ki a nyelvét? Küldjük átnevelő táborba? Nevezzük tirpáknak?

Elgondolkozom rajta, hogy találjam meg a jó megoldást.

Baranya megyében és környékén hallottam így használni az igekötőket.

Arra gondoltam, hogy talán hangsúlyozni akarják a teendő fontosságát (ma korábban keltem, mert sütném a kenyeret, fontos volt, hogy kész legyen), de így ez nagyon hosszú, és az is lehet, hogy tévedek. :)

Igen, én is olyasmire tippelek, hogy az ige hangsúlyozásából is eredhet (a példák ugyanis azt mutatják, hogy aki így használja, annál már általános, és nincs már hangsúlyozó szerepe),

illetve még az is bejátszhat, hogy ebben a mondattípusban ("hogy" kötőszós célhatározói mellékmondatban) mindig felszólító módban áll az ige, márpedig a felszólító mód a "normális" (felszólító mondatbeli) helyzetben valóban így szokott viselkedni:

Hozd el a gyereket!, Szedd le a zöldséget!, Süsd meg!

de egyéb felszólító szerepű helyen is lehet így, hangsúlyozástól függően:

Elhozzam a gyereket? / Hozzam el a gyereket?!

stb.

Szóval ez is hathat úgy, hogy kicsit bekavar a célhatározói felszólító mód szórendjébe.

(Kicsit összesűrítve:

„– Hozd el a gyerekeket!

– Hozzam el a gyerekeket? OK! – mondtam.

És rögtön elmentem az óvodába, hogy hozzam el a gyerekeket.”

)

(Remélem, sikerült ezekkel a légből kapott tippekkel kiprovokálni, hogy nyelvészeink is hozzászóljanak okos dolgokat, engem korrigálandó... :-)

ja, igen, vagy ezért

[link]

így se rossz :-)

"Van tehát egy úgymond szabály, amely szerint nem szabad a szóban forgó módon fogalmazni?... Na de mit tegyünk, ha tájegységnyi emberek használják mégis, sok-sok generáción keresztül?"

Természetesen amit elég sokan használnak, az előbb-utóbb a nyelvi normává válik. Én csak azt mondom, hogy a standard magyar nyelvben ez egy szórendi szabály, mert beleillik a magyar szórend működésébe. Ha holnaptól mindenki felrúgná azt a szabályt, hogy a fókusz mindig az ige előtt áll, akkor nem értenénk egymás mondanivalóját. Ha holnaptól azt mondanám, hogy "kiderült, hogy terroristák elkövették a robbantásokat Párizsban", akkor hülyének néznél, hiszen az, hogy valaki elkövette a robbantásokat, már múlt péntek óta világos, és nem jönne le, hogy ebből az új információ az, hogy "terroristák követték el őket". Lehet önkényesen változtatni a nyelvhasználatot, csak vigyázni kell, hogy az új forma milyen, már meglévő formával ütközik.