Mien-mijen/vok/muszály/szijja? Csak szerintem a butaság netovábbja?

A miennel azért vagyok bajban, mert

1) azt lehet poénból is simán, a teja/pija stb. inverzeként;

2) vannak valóban ilyen gondolkodást igénylő mije.../milye kezdetű szavak, bele is esnek néha, még nem-buta emberek is. A milyen ugye ly, és ezért hajlamos az ember eltéveszteni azt is, hogy a mije hogy írandó:

"Milyen az idő? Esős. *Milye van az okos embernek? Esernyője."

(És még előrángathatnék olyat is, hogy az "ennyien, mennyien -> *ien, *mien", de ebben az analógiás eltévedésben már igazából nem hiszek én sem.)

3) Azt nem gondolom, hogy egyszerűen az is okozhat ilyen kihagyást, hogy nem tudja valaki eldönteni, hogy j vagy ly. Azért nem, mert elég sok ly/j-s szavunk van, mégsem szoktak más esetekben kihagyni, kifejezetten erre az ien/mien-re jellemző ez, ha jól látom. Tehát ez a te "roppant egyszerű" – "se dió, se mogyoró" típusú :-) – magyarázatod nekem nem meggyőző.

Azt ugye mindannyian látjuk, hogy ezekben "nem-sztenderd" formákban akár van tudatlanság, akár nincs, mindnképpen van benne egy adag jópofizás, egyedieskedés, "kreatívkodás" is: a wok-ot miért írná dupla w-vel?, a szijját miért írná két j-vel?, a cshőő miért nem csak cső?, stb. (hogy csak a kérdésbeli példákat említsem. Tehát ha már az okait, a működését boncolgatjuk, akkor vétek lenne elfelejtkezni erről a motivációról.

(Lehet, hogy tudatlanságot is leplez, de nem kizárólag.)

–––

Nemtom:

1) Örülök, hogy észrevetted – de nem örülök, hogy nem feltételezted, hogy direkt szőttem bele egy ilyen szavakról szóló diskurzusba. Természetesen nem véletlen volt.

2) Amúgy általában hanyagság-e? Hááát, rámondhatjuk. Bár a hanyagság, nálam inkább figyelmetlenségből eredő hibát jelent, ez csak tudatos "spórolás" lehet (illetőleg jópofizás, ahogy már fentebb írtam), ilyet elég nehéz "véletlenül" írni – de rendben, nevezzük ezt is hanyagságnak.

–––

Vesszőhiány: nagyon jó észrevétel, csak így tovább, ifjú padavan! :-)

Ez tényleg lehet tudatlanság is, de lehet "hanyagság" (fegyelmetlenség, kapkodás) is.

Esetemben természetesen egyikről sincs szó (ó, hogy nem szakad rám a mennyezet, ekkora arccal hogy fértem be az ajtón??! :-), én egy kicsit előreszaladtam a nyelvfejlődésben: van olyan, hogy "összenő" egy-egy kifejezés, és funkciót vált, már nem érződik benne, hogy valaha például egy beékelődő tagmondat volt, amely vesszőt kíván. Például ott az "úgymond": ez eredetileg nyilván nem egy szó volt, hanem egy közbevetett mondat, sőt bizonyára valami toldalék is volt a végén ("úgy mondja", "úgy mondta" stb.), aztán alakulgatott, A walesi bárdokban olvasható, hogy hogy nézett ki "félúton":

"Hadd látom, úgymond, mennyit ér a walesi tartomány?"

Itt a jelentése még "eredeti" ('mondta'), a közbevetést jelző vesszők még ott vannak, de a formája már új (összenőtt, csonka).

Hogy ma mit jelent, hogyan használjuk, azt olvassa el inkább itt, akit érdekel:

[link]

Amúgy is (az úgymond-tól függetlenül is) alapvető olvasmány ez a cikk ebben a "nyelvtorzulásról szóló" topikban.

Nádasdy példáiban is látszik, hogy a vessző már eltűnt a funkcióváltás miatt. Bár ezt is lehet még finomítani – úgymond "árnyalni" –, hiszen itt [link] pontosabban meg van határozva, hogy mikor kell vessző, és bizony Nádasdynál több példa esetében is az állítmányra vonatkozik, mégsem tett vesszőt... Szóval ez alakulóban van, és megoszlanak a vélemények...

Na, most csak ennyi, hirtelen. (A hirtelent nem tudatlanságból írtam rövid i-vel, hanem mert jelenleg éppen úgy kell – bár ez egy hajdani borzalmas-szörnyűséges-sajnálatos "nyelvromlás" következménye lehet, hiszen a hír szó rejtőzik benne. ;-)

"Milye van az okos embernek? Esernyője."

Sőt, esernyőlye (van nekije. Vagy nekilye. :D)

"elég sok ly/j-s szavunk van, mégsem szoktak más esetekben kihagyni, kifejezetten erre az ien/mien-re jellemző ez, ha jól látom."

Én láttam már másokat is, de momentán csak egy jut eszembe: "oan".

(Meg a "naon", amit akár kakukktojásnak is tekinthetnénk, de szerintem nem az.)

"a wok-ot miért írná dupla w-vel?"

A szokás állítólag az sms-ezés (h)őskorszakából ered: a w-hez csak egyszer kell megnyomni egy billentyűt (a 9-est), míg a v-hez 3-szor kell(ene) megnyomni a 8-ast. (Természetesen ez minden v-t tartalmazó szóra igaz, így más szavakat is w-vel írtak/írnak.)

"a szijját miért írná két j-vel?"

Azt nem tudom, mert én pl. 3-mal szoktam. :D

(Direkt azért, hogy látszódjon, hogy nem véletlen. :P)

Természetesen benne van a menőzés is a dologban, ezt nem vitatom. (Mert ugye a w az olyan angolos... :D)

És végül a "nemtom" apropóján (amit én is szoktam használni a szijjjával együtt, mentségemül szolgáljon, hogy wokozásra még sosem vetemedtem...): egyre többször látom a "nem"-et egybeírva a rákövetkező szóval, nekem mostanában ettől áll égnek a hajam... :(((

"mentségemül szolgáljon, hogy wokozásra még sosem vetemedtem"

OK, az mentség, viszont lehet, hogy a "sosem" súlyosbító körülmény... Azt a néni gyermekkorában még "soha sem"-nek mondták, a legelvetemültebbek is csak a "soh'sem"-ig merészkedtek – de ezek a mai fiatalok... :-)

Szerencséd, hogy NEM öreganyádnak szólítottál, szőke herceg... :D

(Vagy: a "néni" határeset, elfogadom. :P )