Melyik a helyes? "Ki tudta-e volna tenni" vagy "Ki tudta volna-e tenni"? Magyarázatot is kérnék

Csak simán "ki tudta volna tenni?"

Mert így van értelme. :)

Szabatosan a volnához kapcsolódik (ha van benne ilyen), tehát volna-e.

Vö.: [link]

(stb. [link] )

Persze vannak "nem sztenderd" nyelvváltozatok is, azokat se bántjuk, vö. [link]

Bringa, NEM értek egyet.

Itt dupla segédige esete forog fenn, és mindig az elsődleges segédigéhez kell kapcsolni.

pl:

meg akarja-e tudni csinálni.

nyilvánvaló, hogy értelmetlen, ha a 2. segédigéhez kapcsolod, igazam van?

#7-es, egy példa, hogy mire jó az "-e" kérdőszócska:

- Kérdezzük meg, hogy vajon ki tudta volna-e tenni!

Kedves Vree!

OK, lehet, hogy tévedek – én ezt így tudtam. (Még csak azt sem merem mondani, hogy így tanultam az iskolában, mert szerintem inkább későbbről származik.)

A segédigék erdeje mindig is sötét dzsungel volt nekem (mondatrészteremtő, szófajteremtő, szóalakteremtő segédigék, aspektuális, modális és pragmatikai segédigék, és még mittudomén mifélék...), és gyanítom, hogy ahány tananyag, annyiféleképpen tanítják. Pl. a sulinet.hu-n nem sokat teketóriáznak, ezt mondják: "A segédigék önálló jelentéssel nem rendelkező igealakok. A magyar nyelvben két segédige van: fog és volna."

Persze lehet ezt összetettebben nézni, pl.:

[link]

[link]

[link]

[link]

– Tán még ezeket is elolvasom egyszer, ha lesz pár száz oldalnyi szabadidőm. :-)

Némileg megnyugtat, hogy nem csoda, hogy homályos nekem a téma, mert másnak is az (és a következő generációinak is az marad)-:

[link]

Tehát végül is nem tudok megdönthetetlen érvet a mellett, hogy melyik a szabatos, én is csak érzésre (illetve ismeretlen eredetű, "vélt tudásom" alapján) írom, hogy a második.

A kérdezőt előre sajnálom, hogy végül a GYK-válaszok alapján kell leszűrnie valamit – hiszen szemmel láthatóan itt sokan még a kérdést sem értik... :-/

---

Nem tudom, hogy mi az a "dupla segédige esete". Van tényleg ilyen "hivatalosan", vagy ez most csak úgy "kitaláltad"? Gyorsan hozzáteszem, az utóbbi sem baj, én is szoktam "csak úgy kitalálni", "leíró" jelleggel.

Tkp. az én fenti válaszom is olyan, hogy nem "hivatalos szabályt" írtam, hanem saját magam így érzem, így gondolom, így használom – magamból indultam ki. (Persze én külső hatásokra váltam ilyenné, de hát ki nem. :-)

"Kettős segédigé"-re keresve sem ilyesmit találtam, hanem másfajta dolgokat.

---

"meg akarja-e tudni csinálni"

Igen, értelmetlen, ha a tudni-hoz teszed. De:

"meg akarta volna-e csinálni"

Ez viszont szerintem így van, és "akart-e"-vel kevésbé "szép"

Én a #6-ossal értek egyet (esetleg akik lepontozták, azok indokolhatnák, hogy melyik részével van gondjuk):

szerintem is más jellegű segédige a volna és a tud. Én csak olyan primitíven tudom megfogalmazni, hogy az "akarta volna" jobban összetartozik, ők így egyben számítanak egy igének (ez az "akar" feltételes módú formája ugye).

a te példád egészen más, ott tényleg különálló értelműk van az igéknek/igeneveknek, illetve ha mégis rangsolrolni szeretném a kapcsolatot, akkor először a "tud csinálni" tartozik össze, és ehhez jön az akar. Matekos zárójelezéssel érzékeltetve:

[választok inkább igekötő nélkülit, hogy az ne kavarjon be a szerkezetbe]

akart aludni

(AKART VOLNA) aludni

(AKART VOLNA)-e aludni

de:

tud aludni

AKART (tudni aludni)

AKART-e (tudni aludni)

Ezt így érzi, így analizálja a nyelvérzékem, és (számomra) most már látható, hogy a használatbeli különbség miatt is jogos az, hogy különböző fajtákba sorolja őkat a szakirodalom. (Na, egyre inkább kedvem van elolvasni a fenti linkjeimet!... :-)

Az más kérdés, hogy a "nyelvi sztenderd" alapjául szolgáló "művelt nyelvérzék" képes annyira túlbonyolítani a dolgokat, hogy a "processzorunk" beszédsebességgel ezt a "számításigényt" nem tudja kiszolgálni, így a legválasztékosabban fogalmazni tudó ember száján is simán kiszaladhat egy-egy "akart-e volna" vagy nák-olás vagy hasonló nyelvbotlás (agybotlás). Vagy környezeti hatásra is tud az ember nyelvbotlani, és mondhatja, hogy pl. kettőezer vagy ledegradál.

És persze sokan (ezerszer többen) vannak, akiknek nem berzenkedik a nyelvérzéke az ilyenek ellen, nem rabjai holmi nyelvi sztenderdnek (ah, a boldogok!...), és úgy beszélnek, "ahogy jön" – és azzal sincs semmi baj, sőt! Bizonyos szempontból ők a haladás képviselői, akik pedig ikesen akarnak igeragozni, azok a begyöpösödöttek. Ha mindenki ilyen lenne, akkor még mindig úgy írnánk, hogy "feheruuaru rea meneh hodu utu rea", de isá az is lehet, hogy már en bloc por ës homou vogymuknánk...

Hát ezt kell csinyáni-e? Hát ezt kell csinyáni-e ?!!

:))

Amúgy részemről BringaManó +1.