Mássalhangzó törvényeket valaki magyarázza el?!

A látja semmiképp sem teljes hasonulás, hanem az is összeolvadás, hiszen [láttya]-ként ejtjük, vagyis új hang keletkezik.

Írásban jelöletlen teljes hasonulás pl. az igazság szóban van, hiszen [igasság]-nak ejtjük, a z teljesen hasonul az s-hez, de nem jelöljük írásban.

Írásban jelölt teljes hasonulásra jó példa a "zsákkal" szó. A -val/-vel rag v hangja teljesen hasonul a zsák szó utolsó hangjához, és ezt írásban is jelöljük.

Mássalhangzótörvények esetében beszélhetünk még részleges hasonulásról. Ennek két fajtája van: zöngésség szerinti és ajakmozgás szerinti.

Zöngésség szerintire jó példa az "azt" szó, amit [aszt]-nak ejtünk, még pedig azért, mert az z egy zöngés mássalhangzó, a t pedig zöngétlen, a kiejtés ezt úgy hidalja át, hogy a z-ből sz-t csinál, ami szintén zöngétlen.

Ajakmozgás szerinti van pl. a lépdel szóban, amit [lébdel]-nek ejtünk, mivel a p és d hang ejtése túlságosan "megmozgatná" a szánkat, a b és d hang viszont már nincs annyira "messze " egymástól.

Lehet beszélni még összeolvadásról (arra te is írtál példát). Arra lehet még példa a földszint szó is, amit [fölcint]-ként ejtünk.

Van kiesés, amikor elhagyunk egy hangot. Ilyen pl. a mondtam szó, amit [montam]-nak ejtünk, túl sok mássalhangzó torlódott egymásra, hogy kényelmesen ki lehetett ejteni. A régies formája, a "mondottam", erre megoldást nyújtott.

Van rövidülés, amikor egy dupla mássalhangzót csak egynek ejtünk. Ilyen pl. az ellipszis szó, amit simán [elipszis]-nek ejtünk, vagy az intelligens szó.

Van nyúlás is, mikor egy mássalhangzót duplának ejtünk. A legegyszerűbb példa rá az egy vagy a lesz, amit ugye [eggy]-nek és [lessz]-nek ejtünk, de jó példa a kisebbség is, amit [kissebségnek] ejtünk.

Egész jó válaszok, de mindkettővel kapcsolatban van egy kis pontosítanivalóm (miért pont ezekhez ne lenne?... :-).

#2:

A linkelt oldal túl tömör (–> túl pontatlan is), de a rövidülésnél még az egyik példa is rossz:

"Hosszú és egy rövid mássalhangzó egymás mellé kerül, ejtésben megrövidül: karddal, fallal"

A "fallal" nem nyert: egyrészt a kiejtés alapján sem, másrészt nincs is benne egy hosszú és egy rövid msh. egymás mellett.

#3:

Érdekes módon itt is a rövidüléssel van gond:

ezekben a példákban sincs egy hosszú és egy rövid msh. egymás mellett, tehát ezek nem a mássalhangzótörvények témakörébe tartozó mássalhangzó-rövidülések.*

Más összefoglalókból megfelelő példák:

[link]

jobbra, visszhang

[link]

visszhang, küldd, inggomb, hallgat, mondd meg, többre, arccal, többször

---

A nyúlás is érdekes dolog egyébként:

vannak ezek a teljesen általános esetek, amelyeket a #3 is írt, viszont egy csomó helyen olyan példák is vannak ehhez írva, amelyek nem általánosak, hanem inkább tájnyelvinek mondanám, pl.:

[link]

szalag

[link]

nyúlik, szőlő, papír, japán

Az a véleményem, hogy bár ilyen nyúlások valóban vannak egyes területeken, ezek nem tartozhatnak a mássalhangzótörvények témakörébe, mert nem "törvényszerűek".

_____

* Az ellipszis és az intelligens esetében arról van szó, egy csomó olyan idegen szó van, amelyben a dupla mássalhangzó már az "eredeti" (átvett) nyelvben is rövid hangot jelöl (és mi is röviden ejtjük), és ezek közül sok már átment azon a folyamaton, hogy írásban is rövidülve egyen szótárazva (pl. aligátor, konkurencia, ventilátor), de sok még nem. Sőt olyan is van, amelyik félúton tart: az OH-ban van barikád és barrikád szócikk is...

(Vö. [link] )

Az mondjuk érdekes dolog, hogy az AkH.-ban – az én 11. lenyomatomban legalábbis – csak a barikád szerepel, és a 10 évvel később megjelent OH-ban lett bővítve a szótár a régebbi, rr-t tartalmazó formával...