Azt, hogy: "neked, tiéd, hozzád" és a személyes névmásokat (én, te, ő stb) nagy betűvel kell írni?

Visszatérve a kérdésre:

A személyes névmásokat elvileg levélben, mint udvariasság szokták nagybetűvel írni. Ez szokás, nem pedig nyelvtani szabály, mitöbb ellentmond annak a nyelvtani szabálynak, ami előírja/leírja (ebbe a vitába most nem megyek bele), hogy mely esetekben kell/lehet/szokás nagybetűket alkalmazni (tulajdonnevek, mondatkezdés, megszólítás, stb.)

Elméletileg és eredetileg az udvariassági nagy betűvel írás csak egyes számú magázó formára és csak ragozatlan formára terjed ki (azaz csak arra, hogy "Ön", de arra már nem hogy önnek, önök, stb.), ám egyre terjed a tegező és a többesszámú, (Te, Ti), és mostanában még a harmadik személyű (Ő, Ők), valamint mindezek ragozott alakja (Neked, Önhöz, Önöktől, Tőlük, Vele) esetén.

Ezek egy része érthető, hiszen ha az Ön nagy betű, akkor az Önhöz is érthető módon nagy betű. Főleg mert ezek ugye hivatalos levélben fordulnak elő, ahol nagyon kell udvariaskodni, és Gizike a titkár inkább mindent nagy betűvel gépel le, nehogy megsértődjön valaki.

Számomra nehezebben érthető a tegező formák nagy betűssé válása, hiszen a tegeződés eleve egy informális, baráti viszonyt feltételez, ami nem fér össze ez ilyen formális udvariaskodásokkal. Szerintem ez az egész annak tudható be, hogy a céges kommunikáció, a reklámok egyre inkább tegező formát használnak, és ezt próbálják kompenzálni egy ilyen udvariaskodó nagybetűzéssel, ami mint állandóan jelenlevő írott inger, befolyásolja a helyesírásunkat.

A harmadik személlyel való udvariaskodás szerintem teljesen értelmetlen, hiszen sem ahhoz nem szól, aki olvassa a levelet, valószínűleg senki nem sértődik meg, ha nem tesszük nagybetűbe azt, hogy pl "kaptam tőlük egy könvyet".