Miért nem tudják az emberek rendesen alkalmazni a helyragokat?

sok mindenkinek az alap helyesírás is gondot okoz, nehogy még helyraggal is foglalkozzon :D

nekem mondjuk jobban szúrja a szemem a lessz, meik, mejik, léci, sőt sógornőm múltkor azt írta, hogy létci...

ezek után a helyragon már meg sem akad a szemem :(

JUUJJJ! Ráléptél a tyúkszememre! Nekem is ez a vesszőparipám de inkább nem szólok mert nem akarok én lenni a nyelvtan n.ci.

De nekem is égnek áll a hajam attól, hogy egyesek ebbe a minimális nyelvtani dologba belesülnek.

Ez a legalapvetőbb dolog.

A legidegesítőbb az, hogy szóvivők, közéleti személyiségek tiporják szép anyanyelvünket.

A kérdésről az jut eszembe, hogy "Miért általánosít mindenki?!..." :-)

Amúgy meg nem tudom, hogy miért tesztek úgy mindig, mintha az emberek _összekevernék_ a kettőt, amikor pedig nem erről van szó, hiszen a -ba helyett nem mondanak -ban-t, legfeljebb elvétve. Csupán az van, hogy a -ban-ról lespórolják az n-t, tehát tévedés, hogy nem érzik a különbséget, egyszerűen csak nem akarják azt jelezni, ebben az esetben legalábbis. Természetesen érzik a különbséget aközött, hogy 'valahol' és 'valahova', mert nem keverik össze, hogy házon/házra vagy hogy háznál/házhoz. Ismétlem: egyszerűen fölöslegesnek érzik odatenni az n-t, és lespórolják. (Persze nem mindenki, de az nem is baj, szabad "régiesen" beszélni, virágozzék száz virág. Vagy virágozzON?... :-)

Aki pedig azzal jön (akár ebben a témában, akár más, ehhez hasonló, "nyelvváltozós" témában), hogy a megértést akadályozza, kétértelmű vagy félreérthető lesz tőle a mondanivaló, stb., az egyszerűen nincs tisztában vele, hogy a "nyelv él" – amúgy éppen ezért változik –, és ezek a változások nem erőszakkal történnek, fentről a nyelvre erőltetve (vagy alulról „megerőszakolva” azt), hanem a nyelvhasználók és az ő körülményeik, a jellemző kommunikációs helyzetek alakítják a nyelvet, „élesben”. Így tehát pont annyira fog csak megváltozni, hogy ne legyen (túlságosan) félreérthető/értelemzavaró a változás eredménye. Órákig (vagy hetekig?) lehetne sorolni olyan szavakat, mondatokat, amelyek – bár teljesen „szabályosak”, „helyesek” – félreérthetőek (is lehetnek), szituációtól függően, mégsem veti ki magából a nyelvünk. Ne vesse ki! (vagy nevesse ki? Naugye, például... :-)

Addig örüljetek, amíg a mi szép nyelvünk esetében is élő (ergo változó) nyelvről beszélünk, és nem holt nyelvről, amelynek már csak egy könyvbe leírva (illetve réges régi hang- és videofelvételeken megőrizve) lehet megtalálni az utolsó ismert állapotát...

Ja, és Sceptickel ugyan nagyjából egyetértek (mint általában :-), de az „igénytelenségi elméletéről” azt gondolom, hogy inkább az ellenkezője igaz (szerintem!): ha valaki valamiben bizonyos fokig igényes, akkor a többi dologban is. Szerintem a ruha/autó/lakás/kert(/háztartás/konyha/íróasztal/szerszámosláda/iskolatáska/ridikül/frizura/higiénia/étkezés/pénzügyek/nyelvhasználat/stb.) terén látható igényesség inkább összhangban van egy adott embernél, nem pedig "ki ebben igényes, ki abban", de persze lehet, hogy vannak kivételek.