Többes szám mellőzése. Miért?

"Általában olyan nők mondják, akiknek tele van a szekrényük ruhákkal."

Itt a "szekrényük" nem többes szám, hanem birtokragos alak. Ha többes szám lenne, akkor az igét is egyeztetni kellene vele, azaz "tele vannak a szekrényük" lenne.

Ha már többes szám, akkor ugyebár "tele vannak a szekrényeik" lenne a helyes, ezzel azonban az a baj, hogy így a nőknek fejenként több szekrényük lenne.

Így keletkeznek az olyan borzadályok, mint pl. "régebben a férfiak tartották el a családjaikat, a nők inkább a háztartásaikat vezették".

Visszatérve az eredeti mondathoz, nektek tetszenék-e így átalakítva: "általában olyan nők mondják, akiknek a szekrényük tele van ruhákkal"? Vagy inkább "általában olyan nők mondják, akiknek a szekrénye tele van ruhákkal"?

Ez olyan, mintha több nőnek lenne egy közös szekrénye. Akkor legyen ez: "általában olyan nők mondják, akiknek a szekrényeik tele vannak ruhákkal"?

Ugye milyen szépen belegabalyodtunk? Nem lenne jobb békén hagyni egymást? :-D

A békén hagyással egyetértek.

A nyelvészről azt gondolom, ha kizárólag elemez, fölöslegesen teszi. Annak célja van, mégpedig az, hogy szakértő létére irányt mutasson, javasoljon, hibákra rámutasson. Azaz nyesegessen. Semmi szükség (államilag finanszírozott) nyelvészre, ha a tevékenységét saját szórakozására teszi. De nem is erről van szó, mint azt a gyakorlat is igazolja.

Hogy logikailag mit lehet belemagyarázni, arra szép példa a birtokrag és többesszám közötti különbséget elemző válasz, amellyel egyetértek. Az igaz, hogy vannak határesetek, amíg beszélünk, nem annyira lényeges a különbség, de más a helyzet, amikor elemezzük. Akkor érdemes - éppen az iránymutatás érdekében - pontosan meghatározni a helyzetet. Hiszen mindennek éppen az a célja, hogy akik kevéssé jártasak a dologban, biztos fogódzót kapjanak. Ha úgy tetszik, valami ilyesféle a népművelés.

Szükségtelen erős szavakat használni, nem szeretek "likvidálni" semmit, viszont örülök, ha valami "megoldódik". Akár általam, akár az én épülésemre.