Neked, Tiéd, Rád, stb, ezeket nagy betűvel írjuk?

Személyes névmások.

A jelenleg hatályos szabályzat szerint magánlevelekben és hivatalos iratokban nem kötelező, de a tisztelet jeleként LEHET nagybetűvel kezdeni a megszólítottra vonatkozó szavakat.

Lásd a 149. pontot:

[link]

Fontos megjegyezni, mert sokan hibáznak: a személyes névmásokat egyéb esetekben NEM kezdjük nagybetűvel (Pl. én, nekem, ő, rá stb.)

Ha más okból nem kell nagybetűvel írni – pl. megszólítás, mondatkezdő szó –, akkor alapvetően kisbetűvel írandók ezek a személyes névmások. De az írott nyelv rugalmas ilyen tekintetben, ha stilisztikai ok van rá, ha megszemélyesíteni akarsz, ha hangsúlyozni, akkor kezdhetsz egy-egy szót nagybetűvel.

Valahogy ez egyébként trend. Elsőként a magázó formák esetén volt megfigyelhető, hogy a személyes névmást elkezdték nagybetűvel írni. Pl.: „Ha tetszik Önnek a kínálatunk, keresse fel honlapunkat.”.

Ma már a tegező formáknál is megfigyelhető ez a jelenség. Én nem minden esetben tartom ezt indokoltnak. Egy születésnapi jókívánságnál, vagy érzelmileg töltött tartalomnál még indokolható, de nem csak ez indukálja a jelenséget, van azért itt nem kis mértékű amerikanizálódás is. Láttam már ehhez hasonló szövege: „… és akkor azt mondtam Neki, hogy elmehet a francba, Nekem nem mondja meg, hogy mikor találkozok Veled”. Itt nincs szükség nyomatékosításra, a szöveg alapján tisztelet kifejezéséről sincs szó.

Mint a fenti válaszokból kiderült, nem szükségszerű így írni. Szerintem modorosság nagybetűvel írni ezeket a szavakat. Kifejezetten kínosnak érzem. Ez nem a tisztelet, hanem a bizalmaskodás jele (szigorúan SZVSZ) Ugyanennek a lelki beállítódásnak a másik formája, amikor az ünnepeket nagybetűvel írják. Például Karácsony, Húsvét. Ezek egyértelműen hibás formák. Mégis szinte bűnnek érzik a legtöbben, ha helyesen kell leírni.

A tisztelet és egyéb pozitív érzelmek kinyilvánításának nem a nagybetű használata a módja.

#4: Nem tudom, de szerintem ha ki akarod fejezni a tiszteletedet, akkor fejezd ki szép magyar mondatokban, szavakkal: „Drága barátaim, akik oly sokat segítettetek az elmúlt pár hónapban időtöket és energiátokat áldozva az ügyem érdekében, hadd küldjek nektek…”. Szerintem ez több tiszteletet fejez ki, mint egy shift lenyomása. Ha meg úgy érzed, hogy ez az adott helyzetben túlzás, giccses lenne, vagy esetleg időpazarlás, akkor meg gondold végig, hogy valóban megtiszteled-e őket, ha nem szánsz rájuk esetleg plusz fél percet? Mert ha nem, akkor szó sincs tiszteletről szerintem, csak valami érzelgősségről esetleg.

Mondjuk egy születésnapi jókívánságnál, vagy egyéb kivételes alkalomkor én nem érzem akkora hibának a személyes névmást nagybetűvel írni, de hétköznapi, mindennapos tartalom esetén nekem furán hat. De látom ezt a trendet. Ki tudja, lehet, hogy olyan irányba fog változni a nyelv, hogy ez lesz a szokványos, amihez majd alkalmazkodni fog a helyesírás szabálya is – hiszen itt nem törvény jellegű szabályokról, hanem szabályszerűségekről van szó –, de ma még nem ez a hivatalos és elfogadott forma. Azt is gondolom, hogy jó a nyelv változásait lassítani, visszafogni, mederben tartani, mert ez biztosítja, hogy megértsük egymást és megértsük azt is, amit ötven vagy száz éve írtak le.

A magyar helyesírásban nem szokás, kivéve, ha mondatkezdő szó.

Különleges esetben, amikor különös tisztelettel adózol a megszólítottnak, akkor alkalmazható. :-)