Hogyan írják helyesen?

Igen, helyes a „rövid-, illetve hosszútávú” forma. (AkH. 262.c) [link] )

Viszont a mondatközi, tagmondatokat és mondatrészeket elválasztó, közbeékelődést jelző,… írásjelek közül egyedül a gondolatjel elé és mögé teszünk szóközt. Nem franciák vagyunk: [link] Ha így írsz, az ritka mód olvashatatlanná teszi a fogalmazásod. (Akkor érdemes szóközt tenni a nyitózárójel mögé, illetve a záró elé, ha linktől választod el vele, hogy a link helyesen jelenjen meg itt GyK-n.)

Szóval a kérdésed helyesen:

Példa: „A megfelelő táplálkozás biztosítja a szervezet optimális működését rövid-, illetve hosszútávon is.” – Ez a mondat így helyes, azaz szükséges a „rövid” szó után kötőjel vagy sem?

Azt biztosan tudom, hogy van olyan szerkezetforma, amikor használatos a kötőjel adott szó megszakításának jeleként, amely valahol majd folytatódik, csak nem vagyok benne biztos, hogy az ilyen esetben (lásd példa) is érvényes-e.

A válaszokat előre köszönöm!

Kedves Kérdező és Többiek!

Helyes lenne, kellene kötőjel – ha a rövid távon és a hosszú távon egybeírandó lenne. De – ebben a szövegkörnyezetben – nem az. Helyesen:

"A megfelelő táplálkozás biztosítja a szervezet optimális működését rövid, illetve hosszú távon is."

Péda az egybeírt formára:

"Az atlétikaverseny futószámait Gipsz Jakab nyerte rövid-, illetve hosszútávon is."

[Kétely esetén tessék megnézni a szótárban, vagy ha kényelmesebb, akkor itt:

[link] ]

(A helyzetet kicsit bonyolítja, hogy a középtáv viszont minden esetben egy szó, hiszen a közép- előtag nem melléknév, ld. pl.:

[link] )

További érdekesség, hogy ha vegyesen vannak, akkor ilyen is lehet:

...biztosítja a szervezet optimális működését közép-, és hosszú távon is.

Upsz, ha már átírtam és-re, akkor a vesszőt is ki kellett volna vennem, mea culpa:

...biztosítja a szervezet optimális működését közép- és hosszú távon is.

Azért a hosszú- és rövidtávon szerintem elég gyakori szókapcsolat ahhoz, hogy akár összetett szót is alkothasson.

Ennek védéseként azt tudom felhozni, hogy próbáld ki itt:

[link]

Sajnos az egybeírt változathoz nem ad magyarázatot… Tehát a „nyelvünkben megfogant”/„általános használatúvá vált” okra hivatkozom.

nem értem, hogy minek a kulegy-hez fordulni egy szóval kapcsolatban, amelyről az imént leírtam, hogy egybe is, és külön is él, különböző jelentéssel...

igaz, hogy olyan szempontból viszont érdekes, hogy végre egy helyes válasz az mta-tól... :-)

ezt a "nyelvünkben megfogant" szöveget meg értelmezni sem vagyok képes (csak a "nyelvével él, aki nemzett" közhelypoénra tudok asszociálni...)

az "általános használatúvá válás" sem valami meggyőző...

(még az idézőjelek ellenére sem :-)

szerintem olyasmikre gondoltál, hogy összeforrt meg állandósult... (OK, belátom: az előbbi még összeköthető valahogy a megfoganással... :-)

az, hogy valami gyakori szókapcsolat, még nem jelenti, hogy egybeírjuk, pl. a Szabó Jánost sem :-)

de most csak ennyi, bocs.

> „nem értem, hogy minek a kulegy-hez fordulni egy szóval kapcsolatban, amelyről az imént leírtam, hogy egybe is, és külön is él, különböző jelentéssel...”

Jogos. Tényleg nem olvastam el rendesen, amit írtál, bocsánatot kérek!

> „szerintem olyasmikre gondoltál, hogy összeforrt meg állandósult...”

Ez az! Állandósult! Köszönöm szépen!

Én vagyok kénytelen bocsánatot kérni!

:-)

Akkor én meg "kénytelen vagyok" megbocsátani, még szerencse, hogy örömmel gyakrolom ezt a kegyet – szent a béke. ;-)

Az a helyzet, hogy az állandósulás sem elég, sokkal jobb, ha jelentésmódosulás van, azzal könnyebben/hamarabb kivívhatja magának az egybeírást egy-egy szókapcsolat. Az állandósulás, az inkább olyan hagyományszerű dolog, amihez idő kell... (Nem egyenlő azzal, hogy pl. "sok példát lehet rá találni a Google-lel, tehát sokan használják, tehát már állandósult"...)

A hosszútávval pl. ez a helyzet: a módosult jelentéssel írandó egybe. Viszont ha jelentésmódosulás miatt "összenő", akkor ez éppenhogy megszilárdítja azt, hogy jelentésmódosulás nélküli alakjában viszont külön marad...

Még a végére bemásolom az OH-ból az idevonatkozó részt, hátha érdekel valakit (ha mást nem, legalább Bertát biztos, aki lelkesen gyűjti az OH-darabkákat :-).

OH.108.:

"A minőségjelzős szószerkezetek és összetételek között nem húzható éles határ. Ennek az az oka, hogy jó néhány hagyományos írásmódú minőségjelzős összetett szó is létezik. Ezekben nincsen jelentésváltozás az alkotótagok egészét tekintve, mégis egybe kell őket írni: nagyfokú, fiatalkorú, haditerv, útitárs, vízinövény, jótett. Ugyancsak hagyományos írásmódúnak minősül a borospohár vagy a söröspohár minőségjelzős kapcsolat is, ugyanis ha az -s képzős bővítményű szerkezet jelentése ’vmi tartására, tárolására szolgáló edényféle’, és sem a jelző, sem a jelzett szó nem összetétel, az alakulatot egybeírjuk (de vö. vörösboros pohár, szerszámos láda, ékszeres doboz). Ugyanakkor léteznek minőségjelzős állandósult szókapcsolatok is. Ezekben végbemegy a jelentésváltozás - tehát a szerkezet sajátos jelentéstöbbletet hordoz -, hagyományosan mégis külön kell írni őket: kis testvér (fiatalabb testvér), fekete doboz (repülőgépé). Különösen sok gondot okoznak a színnevekkel alkotott jelzős kapcsolatok. Az alábbiakban a szótárunkban található fehér és fekete színnevekkel létrehozott állandósult szókapcsolatokat és összetételeket mutatjuk be. (.............)"