Véletlen, feltétlen?

Igen, és ugyanilyen rövidülés ("csonkulás"?) az, amikor – az -ül toldalékhoz hasonlóan – az -an/-en, illetve a -leg végződések kezdenek lekopni: biztos(an) jó lesz; valószínű(leg) jó lesz, stb.

Persze általában azért nem elég a sima melléknévvé zsugorodott forma, nem lehet lenyelni az -an/-en/stb. végződést: pl. gyorsan, egyenesen, okosan stb.

Talán az is "bekavar"* az egyszeri nyelvérzéknek, hogy (a megegyező szóvégi betűk miatt) látszólag hasonló szavak a véletlen, feltétlen, okvetlen, váratlan, és a sebesen, ügyesen, szerényen, biztosan. Holott...

* [Illetve nem "bekavar", fogalmazzunk semlegesebben: analógiás módon hatnak egymásra a nyelvi jelenségek, és így (is) változik a nyelv. :-) ]

És az sem volna igaz, hogy minden fosztóképzős melléknév ugyanilyen könnyen „ledobja” az határozóragot, a többségük nem: ügyetlenÜL csináltam vmit; kegyetlenÜL beírta az egyest; igaztalanUL vádoltál meg

De azért jutnak eszembe még közben példák: szakadatlan(ul) zuhogott az eső, hasztalan(ul) imádkoztunk a jó időért.

Ja, és vannak olyan spéci jószágok is, akik már átküzdötték magukat a túloldalra, tehát már -ul/-ül végződéssel lennének furák:

minduntalan, unos-untalan.