Én vagyok az egyetlen, aki ékezetekkel ír telefonon?

Ide másolok egy ezen honlapon feltett kérdést, bemutatva, hogy az ékezet nélküli írás kísértetiesen emlékeztet az "ómagyar" nyelvre (pl. Halotti beszéd) (-: 

"Van e ojan inyekci hatgerincservre, ami osze huza a servet. Menyibe kerulhet, es ismertek ojan dokit, aki be is adna? Kozsonom"

Ha ebből még ki is gyomlálnánk a régi latin abc-ben nem létező betűket (ny, sz), még jobban eltérne a jelenleg beszélt nyelvünktől.

Nekem ésszerűbbnek fogadható el az a vélemény, amely szerint mai nyelvezetünkhöz képest az ekkora nagy különbség csak látszólagos, és ennek több oka is lehet: 

- egyrészt a nyelv tényleg változik, de a magyar a nyugati nyelvekhez képest kevésbé. Shakespeare-t ma fordításban olvassa az angol, a kortárs Balassi nyelve majd 500 év múltán is tökéletesen érthető! (Vitézek! Mi lehet e széles föld felett szebb dolog az végeknél?...) 

- a Halotti beszéd és Balassi között csak 300 év telt el, és tudtunkkal nem volt közben nyelvújítás sem. Akkor mi adhatja a nagy eltérést? 

- például az, hogy az akkor használt latin betűk száma majdnem fele nyelvünk hangjaihoz képest, és nem látszik szabály a latin magyar átírásokban: a fordítók-átírók mintha rögtönöznének (gimilc, gimilf = gyümölcs, vogmuc, uogmuc = vagyunk stb.) 

- Mi az iskolában már a mai, kiegészített latin abc-vel átírt szöveget olvashattuk, az eredeti latin betűkkel írott már ettől is különbözik! Ide másoltam, de ez a szövegszerkesztő sem fogja hűen átvinni: 

"Latiatuc feleym ʒumtuchel mic vogmuc. ýſa pur eſ chomuv uogmuc..." 

- Feltehető és valószínű is, hogy az íródeák hallás után jegyezte le az esetlegesen tájnyelvi (pl. szóvégi u-zós) változatot és szinte biztos, hogy nem volt magyar anyanyelvű, hiszen a gyümölcs és a vagyunk szót is kétféle változatban írta egy-két mondaton belül! A hasonló korú Tihanyi apátság alapító levelét is mintha másik "tájnyelven" írták volna le, a 100 évvel későbbi Ómagyar Mária siralom viszont mai nyelvünkhöz áll közelebb! Nyelvünk nem változhatott olyan gyorsan régen, hogy utána évszázadokon keresztül, latin-török-német-stb. hatások ellenére szinte változatlan maradjon. 

Úgy tűnik, mintha ezt már magyar anyanyelvű írta volna le (Ómagyar Mária siralom): 

Világ világa, 

Virágnak virága! 

Keserüen kinzatul, 

Vos szegekkel veretül.