A -tól/től, -ból/ből, -ról/ről stb. ragokban a magánhangzót röviden vagy hosszan kell kiejteni?

Hosszan ejtjük, és hosszan is írjuk: ó és ő hangokkal, ill. betűkkel. Amit te írtál, azok háromszorosan nyújtott hosszú hangok; persze, hogy senki nem mondja úgy.

Viszont röviden sem, azaz o-val vagy ö-vel.

Egyszerű: a rövid hangokat az ékezet nélküli vagy a ponttal ellátott magánhangzók jelölik (a, e, i, o, ö, u, ü); a hosszú hangokat pedig az egy vagy két vesszővel ellátottak (á, é, í, ó, ő, ú, ű). Ezek a "normál" (rövid vagy hosszú) időtartamok.

"azok háromszorosan nyújtott hosszú hangok"

mi értelme ennek... nyilván tudod, hogy mire utalt...

"senki nem mondja úgy. Viszont röviden sem, azaz o-val vagy ö-vel"

bírom, amikor valaki megmondja, hogy valamit MINDENKI hogy mond, vagy SENKI nem mondja valahogy. (biztos csináltam már én is hasonlót -- én is kérek érte seggberúgást, ha találtok olyat. :-)

szerintem simán mond az ember olyat, hogy "házbol", "abbol a dobozbol", "északrol jöttem, ő meg keletröl", és nekem fel sem tűnne, hogy röviden ejti.

persze aki roppan ízesen, szabatosan, igényesen, dallamosan beszél, az lehet, hogy nem tesz ilyet. de hogy "senki"???

gungasamnak lehet valami igaza, de egyrészt szerintem nem ennyire egyértelmű a rövid/hosszú kettéválás (a példáimban is írtam rövideket -- szerinted gázosak?), másrészt az ő válaszával is bajom az, hogy általánosan mindenkire kiterjeszti. szerintem simán lehet hosszúval is ejteni azt, hogy házból, azt is, hogy "szóból ért az ember", azt is, hogy "leszálltam a lóról", stb.

"mi értelme ennek... nyilván tudod, hogy mire utalt..."

1. Nyilván nem vagyok gondolatolvasó. Ha valaki akar valamit, fogalmazza meg a lehető legpontosabban, ne utalgasson.

2. A kérdésből nekem pont az jött le, hogy a kérdezőnek halványlila segédfogalma sincs a magánhangzók valós időtartamáról. (Ami szerinte "a hosszú", az valójában egy elnyújtott hang; és nem tud különbséget tenni a valós rövid és hosszú hangok között.)

"bírom, amikor valaki megmondja, hogy valamit MINDENKI hogy mond, vagy SENKI nem mondja valahogy."

Rendben, tedd hozzá, hogy _ritka kivételektől eltekintve_ senki/mindenki blablabla.

<szerintem simán mond az ember olyat, hogy "házbol", "abbol a dobozbol", "északrol jöttem, ő meg keletröl", és nekem fel sem tűnne, hogy röviden ejti.>

Az igényes beszédben nem mond olyat az ember "simán". Persze kérdés, hogy ki mihez van szokva akár a saját, akár a környezete beszédét illetően.

De azért javasolnék egy fülmosást, hátha az a probléma; az SZTK-ban ingyenes. :P

<persze aki roppan ízesen, szabatosan, igényesen, dallamosan beszél, az lehet, hogy nem tesz ilyet. de hogy "senki"???>

Én ízesen és szabatosan nem igazán, de többnyire igényesen és dallamosan (ez hogy jön ide? :O) beszélek _bármilyen_ környezetben.

De még egyszer: a kifogásolt mondatom korrigálandó.

"a példáimban is írtam rövideket -- szerinted gázosak?"

Bár nem engem kérdeztél, de szerintem igen, gázosak.

"szerintem simán lehet hosszúval is ejteni (...)"

Én is elgondolkodtam a dolgon, és valóban érzek egy ici-pici rövidülést az említett esetekben, ha "természetesen" próbálkozom; de mivel ilyenkor szándékosan, tudatosan figyelek, ez valószínűleg befolyásol, csak nem tudom, melyik irányba. :D

Szerintem mindenkinek világos, csak Bertának éppen belekötős kedve volt. :-) Nem baj, neki elnézzük. ;-)

És igen, elvileg hosszan ejtjük mindenhol, gyakorlatban persze kicsit más az ábra, sok mindentől függ: nemcsak az előtte lévő magánhangzótól, hanem egyéntől, szituációtól is.

Én nem te vagyok, BuciMaci, nekem nem szokott kötözködős kedvem lenni. (Egyszer már kérdeztem, tisztázzuk-e a szó jelentését...)

És nem, egyáltalán nem volt világos. Ha a kérdező kifejtette volna úgy, ahogy a kommentjének első mondatában tette, akkor az lett volna.

A próbáról pedig talán én sem fogalmaztam pontosan, megpróbálom másképp: Az artikulációm tudatos odafigyelés nélkül sem renyhe, sőt, tehát nem arról van szó, hogy odafigyeléssel igényesebb lenne. De ha az ember a saját természetes beszédét akarja megfigyelni, nem biztos, hogy az valóban természetes lesz; én legalábbis így érzem/gondolom/tapasztalom, önkéntelenül "csalok" egy picit, vagy nem is tudom. (Megoldás lehetne egy hangfelvétel, amit utólag visszahallgatva objektívan lehetne elemezni, de annyit nem ér az egész.)

Pedig tök világosan fogalmazta meg.

"...a magánhangzót röviden vagy hosszan kell kiejteni?" – szilárd meggyőződésem, hogy ezen nincs mit nem érteni, és ha valaki talál rajta csomót, akkor az a kákán is, úgyhogy méltó a belekötős név büszke viselésére. :-)

(Igen, én is határozottan érzem, hogy ezzel sikerült a "nem-de-nem-de-nem..." szintre emelkednem, és azért jó a GYK, mert itt egyáltalán nem érzi az ember, hogy ez gáz lenne, itt valahogy ez olyan természetesenek hat... :-)