4 helyesírási kérdés: isten vagy Isten? Tizedikes = 10. -es? I vagy í, u vagy ú? elseje helyesírása?

1. isten,ha általánosságban valami vallásban a legföbb lény(ek) röl van szó, Isten (nagy kezdöbetüvel), ha személynévként használják, pl a keresztények a saja´t istenüket igy nevezik.

2. A sorszám után pontot teszünk: 10., de ha valamilyen ragot vagy toldalékot kapcsolunk hozzá, akkor a pont elmarad és csak a kötöjel és a toldalék/rag a szabályos: 10-es, 20-án, stb.

3. Ezt meg kell tanulni.

4. Egész hivatalosan ki kell írni betüvel.

Az 1., 2. és 4. pontjaid tökéletesen jók, minden úgy van, ahogy gondoltad. :)

A kérdéseidre: Jézus minden esetben nagybetű, mert tulajdonnév.

A számokat nem kötelező betűvel kiírni, teljesen jó úgy, ahogy írtad.

A 3. pontra: tíz, tízet, tízben, tízzel, tízszer, tízkor, tíztől, tízen stb., ugyanígy a 20 esetében is. Tehát maradnak a hosszú magánhangzók. Egyetlen kivétel a tíznél és a húsznál is: tizen-, ill. huszon-; tehát tizenegy, tizenkettő, huszonegy, huszonkettő stb.

isten -> egy kitalált fajnak a neve, ebben a fajban tartózik az összes vallás összes istene

Isten -> mivel a keresztények csak egy istent fogadnak el, a faj nevét az istenük(Jehova) egyik tulajdonnevévé tették.

Az 1. válasz 2. és 4. pontja nem jó.

Idézem az Akh. vonatkozó pontjait:

"288. A számokat írhatjuk betűkkel is, számjegyekkel is. Hogy mikor használunk betűírást, mikor számjegyírást, arra nincsenek határozott szabályok. A kialakult gyakorlat szerint inkább betűírást használunk egyrészt a folyamatos, főképpen irodalmi jellegű szövegben a rövid szóval kimondható számok lejegyzésekor: öt, húsz, ezer, százezer, tízmillió stb.; másrészt akkor, ha a szám toldalékos alakban, névutós szókapcsolatban vagy más szóval összetéve szerepel: huszonötöt, ezernek, tízféle, hatvan után, harmadmagával, kéthetenként stb."

Tehát NINCS határozott szabály, legfeljebb a kialakult gyakorlat lehet iránymutató. (A szabályzat 1984-es, azóta már a gyakorlat változott kissé...) De irodalmi, ill. "hivatalos" szövegekben (pl. iskolai szövegeknél, dolgozatban, érettségin stb.) valóban tanácsos betűvel kiírni.

"290. A sorszámnevek után – ha számjegyekkel írjuk őket – pontot teszünk: 1. osztály, 3. sor, 1978. évi, a 10–12. oldalon stb. A pontot a toldalékokat kapcsoló kötőjel előtt is megtartjuk: 3.-nak futott be, a 8.-ba jár, a 10.-kel, a Tutaj u. 4.-ben stb. (A keltezés e tekintetben kivétel; vö. 296.)"

Tehát a kérdező írta jól a példákat. Csak a dátumok írásakor hagyjuk el a pontot a kötőjel előtt.

Forrás: [link]

Tömören:

Bertának higgy! :-)

De azért egy kiegészítés még az övéhez is:

A tizen-/huszon- mellett még röviddel vannak a tized-del kezdődők is (tized, tizedel, tizedes, tizedik stb. és ugyanez "huszad"-dal)

És azért az egy erős túlzás, hogy 1. pont "tökéletesen jó"... Ott azért van egy kis katyvasz, bár lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de ebben a kategóriában engedtessék meg egy kis pontosítás. :-)

> "Ha pedig általánosságban beszélünk az istenekről, akkor kisbetű.

> Pl.: az isteneknek emberfeletti tulajdonságaik vannak."

Még "általánosnak" sem kell lennie: "a hinduizmus egyik istene Visnu"

És többes számban sem kell lennie: "a zarathusztriánusok istene Ahura Mazdá"

Akár vallás nélkül is használható, átvitt értelemben, pl. "a pénz istene".

Vannak olyan összetételek, kifejezések, amelyekben szintén kicsi, hiszen nem a tulajdonnév van benne, pl. istenkép, istenfélelem, istenszeretet. (Ilyenkor még akkor is kicsi, ha éppen a zsidó-keresztény-muszlim körbe tartozó vallás istenéről beszélünk.)

> "És ha valami toldalékot teszünk hozzá, kisbetű lesz?

> Pl.: isteni, istenség, istenek."

Ha a nagybetűsről beszélünk:

A személynév nem lesz feltétlenül kisbetűs a toldaléktól, csak ha _képző_ kapcsolódik egy egytagú (vagy összetett vagy kötőjeles) személynévhez, pl. móriczi, biddhista (vagy kispéteres vagy rippl-rónais). Nemcsak melléknévképzőre igaz, a többire is: jozefinizmus, marcsikáz.

(Ha a kisbetűs isten szóhoz árul bármilyen toldalék, akkor persze kisbetűs marad.)

Namármost az Isten szó esetében kicsit nehezebb a képzés ügye, mert ott amikor pl. azt írom isteni, akkor az mindenképpen kisbetűs, de többfélét jelenthet:

- ha "Istennel kapcsolatos, tőle eredő" értelemben használjuk, akkor a nagybetűs Istenből képeztük;

- ha "nagyon jó" (vagy csak "nagyon ...") értelemben használjuk, akkor vehetjük úgy, hogy a kisbetűs ("általános") isten szóból képeztük, de akár képezhettük a nagybetűs Istenből is...

(ez utóbbiba tartozik az is, ha az "Istenhez/istenekhez illő v. méltó" értelemben áll, pl. isteni derü)

A többi kettő általad hozott példa (istenség, istenek) egyértelműen a kisbetűs istenből származik.

> "Kivéve a személyragot(?) pl. Istennek van valamije, Istennel álmodtam."

"Kivételnek" inkább azt nevezném, amikor a nagybetűsből kisbetűs lesz. Az a gyakoribb, hogy a nagybetűs nagybetűs marad, illetve kisbetűs kisbetűs marad.

[Igen, jogos a kérdőjel: ezek (-nek, -nel) nem személyragok, de mindegy, nem fontos. :-) ]

> "Ha felkiáltok, hogy "édes Istenem!" akkor nagybetű?"

Akkor mindenképpen. Hiszen a segítségét kéred, be akarsz nála vágódni, ezért megadod neki a tiszteletet, nem nemecsekezed le, hanem nagybetűvel kiáltasz fel... ;-)

Na, úgy érzem, hogy most aztán már igazán alaposan összekutyultalak, de ha ez alapján mégis jobban érted, akkor valamit elrontottam... :-)

1. Isten (nagy kezdőbetűvel): tulajdonnév, a keresztény vallás istenének gyakorlatilag a neve. (Most teológiai vitákba nem kívánok belefolyni.) Kisbetűvel isten: köznév, bármely vallás bármilyen istenére alkalmazható szó.

2. Nem, nem kötelező kiírni betűvel, sőt, nem is szokták. Stilisztikailag összefüggő szövegben a rövidebb számokat illik kiírni betűvel, de helyesírásilag nem szabályozza semmi. Sőt, hülyén is nézne ki, ha az iskolában betűvel minden teremre kiírnák, hogy hányadik osztály.

Kérdező, BringaManónak is nyugodtan hihetsz, jók a javításai. :)

Találtam egy régebbi kérdést az Isten/isten témában:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__625546..