A vesszőt ebben az esetben a gondolatjel elé tesszük, vagy mögé?

Én viszont nem. „Nekem bizonyíték kell, nem ígéret.” :D

És ha már Sceptic így megidézett: én inkább pontosvessző-mániás vagyok, úgyhogy valószínűleg azt használnám, vagy új mondatot kezdenék. (Esetleg három pont is lehetne a szünet érzékeltetésére. Én arról már kezdek leszokni, mióta észrevettem, hogy kissé túlzásba viszem... :D)

A kérdező: "kutakodtam néhány helyesírással foglalkozó weboldalon, és mindegyik Sceptic elképzelését erősíti. Egyik portál sem említi, hogy a vessző lehet a beékelődő rész előtt is, bár ennek ellenére BringaManó állítását a nyilvánvaló tudása miatt teljes mértékben és fenntartás nélkül elfogadom."

Berta Wooster: "Én viszont nem. „Nekem bizonyíték kell, nem ígéret.” :D"

A kérdező: Ígérem, a továbbiakban bizonyíték nélkül nem fogok mindent elhinni BringaManónak.

:-D

Nagyon helyes, én is Berta válaszát támogatom: ne fogadjuk el fenntartás nélkül, amit írok! (Bár nagyon jól esett a dicséret, köszönöm szépen. :-)

Sőt, jó példával járok elöl: éppen arról van szó, hogy ugyanígy én sem fogadom el fenntartások nélkül, amit a szabályzat (és az OH) szerzői írtak – nyilvánvaló tudásuk ellenére. ;-)

Szóval akkor megpróbálom tisztázni a helyzetet:

Azt tudom mondani, hogy egyrészt van a szabályzat, amelyben az van – valóban –, hogy az írásjel elé szúrjuk be:

„252. Ha a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójelpór második tagja után ki kell tenni: Műszaki egyetemen szerzett diplomát – vegyészmérnökit –, de író lett. Felvették a jelentkezők nagyobb részét (45 fiút és lányt), s csak néhány alkalmatlant kellett elutasítani. Sok megszokott holmiját becsomagolta, hogy minél kényelmesebben érezze magát – ez mindig fontos volt neki –; csak még a magnója hiányzott, amit javíttatni vitt. Egy gondolat bántotta (és nem tudott megszabadulni tőle): hogy ő is felelős a hiányért. Stb.”

Aztán ugyanez az OH-ban is – persze kicsit bővebben (334–336. o.) –, és abban sincsen másképp: ott is az írásjel elé ékelődik be.

Na de: egy ilyen közbevetés, amely esetünkben két tagmondat közé ékelődik be, általában jól érzékelhetően az egyik szomszédos tagmondathoz tartozik értelmileg – vagy a másikhoz. Általában az elsőhöz, erre hoznak példákat az említett "szent könyvek".

(És pl. az OH azt mondja, „A közbevetett tagmondat beékelődhet írásjel előtt a mondatba, ezt az első tagmondat hátravetéseként is lehet értelmezni.” Itt is látszik, hogy valahogyan kapcsolódik/kapcsolódhat valamelyikhez – csak azt felejtik el kifejteni, hogy mi van, ha a másikhoz kapcsolódik.)

Én is tudom, hogy ez nincs „kodifikálva”, és amikor ilyen „szabálytalan” mondatot írok, akkor mindig tudom, hogy ez csak „közvetetten szabályos”, vagyis csak azért írom így, mert „ugyan, hogy máshogy??”, bár erre az esetre nincs konkrét szabály.

Kerítek nektek néhány „valóságból vett” példát, vagyis olyan szövegekből másoltam ki (internetről, hirdetésből, hírlevélből, magánlevelekből stb.), amelyek nem direkt a tárgyalt eset illusztrálásra születtek, csak így hozta a sors. :-)

Remélem, ezek jobbak (életszerűbbek/meggyőzőbbek) lesznek, mint a múltkori, légből kapott / kisujjamból szopott példám. :-)

[szerkesztett idézetek következnek]

„Bizonyára szívesen fogadják a honlap üzemeltetői a technikai ötleteket. Gondolom, – a levlistán való megvitatás után – megkeresitek őket ezekkel a megfelelő e-mail címen, hogy jövőre már ezeket is beépíthessék.”

„...minél inkább hasonul valaki Jézus Krisztushoz, – Szt. Pál szavaival – minél inkább Krisztus él benne, annál inkább egyesül a Megváltás (és benne a kegyelemközlés) művével is.”

„Péter, János és Józsi, – mint szerkesztésben járatos személyek – Ti bizonyára tudjátok, hogy van-e már kialakított formátum (betűtípus, betűnagyság, keret stb.), amelyet a folyóiratban ezekben az esetekben használni szoktunk...”

„Az amarettohabot alkalmi összetételnek már nem nevezném, tekintve, hogy van rá egy raklap recept/említés a (magyar) neten. Hogy meghonosodott-e (és így simán hosszú ó lesz-e), vagy kitalálnak rá magyar szót, az már más kérdés, de ha teljesen így marad, – véleményem szerint – akkor is egybeírandó.”

„Ha a járműveknek útkereszteződésben, útszűkületekben, szintbeni vasúti átjárónál vagy egyéb forgalmi okból meg kell állnia, – előre sorolás céljából – kétkerekű motorkerékpárral, illetve kétkerekű segédmotoros kerékpárral az álló járművek mellett, vagy azok között, kétkerekű kerékpárral az úttest szélén, az álló járművek mellett jobbról szabad előrehaladni, ha

a) az előrehaladáshoz elegendő hely áll rendelkezésre, és

b) az irányváltoztatási szándékot jelző járműveket az irányváltoztatásban nem akadályozzák.”

„...no nem mintha unnám vagy ilyesmi, de azt hiszem, – a tőlünk telhető mértékben – maximálisan kiveséztük a témát, innentől már minden szó fölösleges, sőt hiba volna.”

„ [link]

"Egy közönséges DVD élettartama, jó tartási körülmények közt 10-15 év. Érdemes fénytől védett, hűvös, páramentes helyen tartani őket. Léteznek archiválási minőségű DVD-k, ezek élettartama hosszabb (100 év). Áruk a normál DVD többszöröse (5-6X)."

És általában is az emberek is max. 5-10 évről beszélgetnek a neten (tapasztalataik alapján). Valószínű, hogy az ígért(?) 70-100 éves (más szóval "örök" :-) élettartam kb. annyira igaz, mint az, – hogy egy digitális analógiát (;-) mondjak – amikor az mp3-kódoló programok a 192 kbps-t szemrebbenés nélkül ún. "CD Quality"-nak hívják.”

„Legyetek szívesek, – ha lehet egy ilyen kérésem – néhány mondatban írjátok le, hogy mi történt tegnap az osztálytalálkozón.”

„Rendszerünk jelzése szerint csütörtök folyamán meghibásodás miatt sajnos nem sikerült fogadnunk az Ön regisztrációs szándékát. A hibát elhárítottuk, kérjük, – amennyiben még aktuális – látogassa meg ismét honlapunkat!”

„Ezt megteheti a kormány, az már más kérdés, hogy ezt mi, az állampolgárok, – akár megválasztott képviselőink útján is – támogatjuk-e ezt, megdicsérjük-e őket érte...”

„Na jó, – visszatérve az eredeti témára – azért egy ilyen kis kaliberű probléma miatt nem fogjuk bevetni a nehéztüzérséget.”

„Tehát a kettő közötti »kis különbség«, – bár valóban csak egyetlen paraméter tér el – nem is olyan kis különbség!”

„Emlékszem, amikor régen szétidegesítettem az évfolyam levlistáját, és mégis megvédtél, – a mostani esethez hasonlóan – jó barátodnak titulálva engem...”

(Ez utóbbi esetben lehetne a vessző előtt is, de az egy kicsit mást jelentene; itt éppen az volt a lényeg, hogy az illető akkor is, és most is jó barátjának titulálta a szöveg megfogalmazóját.)

És egy kicsit nyakatekert megfogalmazás, amelyben egyikhez sem kapcsolódik szorosan a gondolatjeles rész, mégis a vessző után kívánkozik a mondatba:

„Most különösen érdemes nálunk vásárolni, – nemcsak azért, mert nálunk minden olcsóbb, hanem – mert most 10.000 Ft feletti vásárlás esetén ajándékkal is kedveskedünk vendégeinknek!”

Még egy kicsit hasonló, legalábbis annyiban, hogy „belülre lóg” egy kötőszó:

„Én sem tudom a választ, és ha megkérdeznénk az illetékes tisztségviselőt, – fájdalom, de – akkor sem mondaná meg, hiszen hivatalból tartania kell a titkot.)”

Nos tehát, mivel ilyen jelenség létre tud jönni (talán a fenti példák bizonyítják, hiszen azok is létrejöttek valamikor az utóbbi években :-), ám szabály – úgy vélem – nincsen rájuk (mivel az ide vonatkozónak tűnő szabály mellett csak olyan példák vannak, amelyek lényeges momentumban eltérnek az én példáimtól), ezért bátorkodtam nem tenni félre a logikát – bár némely szabályoknál muszáj... –, hanem ez esetben igenis az ésszerűség mentén megoldani a kérdést.

Nem tudom, elfogadható-e a válasz, – ad absurdum – meggyőző bizonyíték is volt-e esetleg? :-)

Örömmel várom az ellenvetéseket, korrekciókat.

Engem teljesen meggyőzött. (A gondolatjelet a példák többségében feleslegesnek érzem, de a vita tárgya most nem ez volt. :D)

Szóval gratulálok, szép munka, kalap le. :)

Sőt:

[link]

A válaszodról egy idézet jutott eszembe: “I like work: it fascinates me. I can sit and look at it for hours.” ― Jerome K. Jerome

Hmmm... Mondom én, hogy megint egy lázadó korszakomat élem. :D

De ettől függetlenül tényleg:

[link]

> Engem teljesen meggyőzött.

Köszönöm, ez a nap sikerélménye! (Sőt, ha Bertát győztem meg valamiről, akkor szerintem a hété is ez lesz! :-)

A kérdezőnek is köszi, de most már tessék befejezni, mert a fejembe száll. :-)

"Köszönöm, ez a nap sikerélménye! (Sőt, ha Bertát győztem meg valamiről, akkor szerintem a hété is ez lesz! :-)"

Már sikerült néhányszor, el tetszettél felejteni? :P

Bár az igaz, hogy nem túl sűrűn fordult elő; de lehet, hogy tényleg kijön a heti egyes átlag. :D

-------

Kérdező, te legalább olyan ingatag vagy, mint én... :D

Engem is megszédítettek már itt néha a fiúk; előbb egyikük győzött meg valamiről, aztán a másikuk az ellenkezőjéről... (Korr-rektor úr vajon hol járhat mostanában, hogy ezer éve nem láthattuk?)

A befolyásolhatóságról eszembe jutott az egyik volt énektanárom; egy táborban reggelente fürdőköpenyben nyitott be a hálóterembe, és ébresztőként ezt énekelte:

"Az asszony ingatag,

Fogott egy bogarat,

Kicsit és feketét,

Csípte a ... umcacca, umcacca..."

:D

"sokadik dackorszak"

Akkor remélhetőleg ez is el fog múlni előbb-utóbb. :D

"örök fiataloknál előfordul"

Jó tudni. ;)

[link]

[link]