Olvasnák vagy olvasnék?

Én meg inkább azon sopánkodnék, hogy CSAK tizen kérdezik meg...

Ha azok is megkérdeznék, akiket már ötvenszer kijavítottunk és mégis rosszul használják, nem lenne ilyen nyelvtannyomor a magyarban. Mert akkor ők is tudNÁK!

Ez is igaz, Juli. :)

De sajnos sokan a fülük botját sem mozgatják...

Tegnap este volt egy kérdés, erős a gyanúm, hogy az emlékezetes 45-ös cipős kérdezőé, vagy valamelyik közeli rokonáé. :D

Kukucs bele, ha van kedved:

http://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__termeszettudomanyo..

Ilyen válaszokat még úgysem láttál tőlem. :DDD

Jajj, megnéztem, Berta!

Szabályos nevetőgorcsöt kaptam itt éjnek évadján, csaknem leestem a székről! (Rendesen a bepisilés határán álltam!)

Én is találtam egy "ien" gyöngyszemet, holnap (azaz ma reggel) kikeresem nektek.

@ Juli:

Bocs, hogy nem készítettelek fel előre. :(

De legközelebb a hasonló megpróbáltatások előtt készíts be egy adag pelust. ;)

@ 14:

Egyetértek veled. Apró javítás: nákozik. :)

Állásinterjún és egyéb hivatalosabb alkalmakkor, meg olyan helyzetekben ahol sok különböző ember jön össze, fórumokon, ilyen helyzetekben érdemes az ,,olvasnék'' alakot mondani, hiszen ez a ,,szabványos''. Az ,én olvasnák'' alak sem hibás, de különbözik a szabványtól. Azok, akik az ,,olvasnák', tudnák' alakot használják, ők egy rétegnyelvet használnak, ez nem baj és nem szégyen, és ez minden nyelvben egy természetes jelenség, hogy ilyen rétegnyelvek léteznek.

Az ,,én elolvasnák egy könyvet'', az egy rétegnyelv, nyelvi regiszter, ami különbözik a szabványostól. A leíró nyelvészek -- természetesen -- nem tekintik hibásnak, hiszen a nyelvet a beszélőik teremtik meg, a rétegnyelvek pedig nyilvánvalóan léteznek, egész családok, emberközösségek következetesen beszélik őket.

Minden nyelvre -- a magyarra, a németre, az angolra is -- érdemes úgy gondolni, hogy egy nyelv valójában több ,,rétegnyelvből'' áll, egy nyelv valójában nem más, mit ezeknek a rétegnyelveknek az összessége. A magyar nyelbet is valójában több rétegnyelv alkotja. Ezek a rétegnyelvek egymástól különböznek szókincsükben, kicsit a nyelvtanukban is. Általában a rétegnyelvek közül az egyiket kinevezik ,,szabványosnak'', a többit pedig vagy elismerik, vagy pedig megbélyegzik őket ,,hibásnak''. A nyelvet kutató tudósok, nyelvészek nem szoktak egy rétegnyelvet sem hibásnak tekinteni, minden egyes rétegnyelvre úgy tekintenek, mint egy önálló nyelvi világra, amely saját törvényei szerint kell elírni.

A magyar nyelv régen más volt, még régebben meg megint más, nagyon régen meg olyan, hogy ma alig értenénk meg, még régebben pedig közös ősnyelve létezett a magyarnak és a finnek. Egy honfoglalás-kori magyart azért még megértenénk, úgy tudom, de csak nehezen, nemcsak a szavak, de a nyelvtan egy része is más volt.

A nyelvek tehát változnak történelmük során, de a nyelv változását viszont nem úgy kell elképzelni, hogy egy egész ország egyenletesen, óramű pontossággal fokozatosan változtatgatja a nyelvet. A nyelv változása inkább egy kicsit egyfajta harcra emlékeztet. A nyelv minden korban több rétegnyelvből áll, és ezek egymásra is állandóan hatnak. E harc során változnak az egyes rétegnyelvek, és változik a nyelv egésze is.

A középkor nagy részében a magyar nyelv több nyelvjárásból állt, az ,,irodalmi nyelv'' megjelenése elég késői fejlemény. A magyar nyelv úgy változott az évszázadok során, hogy ezek a rétegnyelvek állandóan hatottak egymásra, és eközben lassanként változott a nyelv egésze is.

Ma is léteznek rétegnyelvek, nyelvi ,,regiszterek''. Egyik éppen az, amit Te is említettél. A rétegnyelvekben a ragozási minták, egyes nyelvi jelenségek különböznek attól, amit az iskolában tanulunk.

-- Ez a műszer kimutassa a betegséget?

-- El tudol jönni?

-- Én is szívesen elolvasnák egy ilyet.

Ezek ma is létező rétegnyelvek. Nem nevezhetők hibásnak, hiszen rétegnyelvek mindig is léteztek és léteznek, a magyarban is, más nyelvekben is. Viszont különböznek attól, amit ,,szabványosnak'' tekintünk. Igazából például a -suk-sük rétegnyelvvel nem is nagyon foglalkoztak a nyelvművelők egészen a 40-es évekig. A 40-es években kezdték el ,,üldözni'', ,,hibásnak'' nevezni. Tudományos értelemben igazából értelmetlen dolog hibásnak tekinteni egy rétegnyelvet -- a leíró nyelvészek ezeket egész egyszerűen saját maguk szabályaik szerint kutatják és írják le.

Vidéken is tanítottam gyerekeket, persze nem annyira vidéken, inkább közeli Pest megyei kis településeken. Igen, már itt is lehet néhány érdekes rétegnyelvet megfigyelni. Én nem szoktam ,,kijavítani őket'', főleg ha látom, hogy egy egész család következetesen beszéli őket. A témával foglakozó tudósok egy része nem helyesli a rétegnyelvek NYELVÉSZETI megbélyegzését, én meg nagyjából eszerint fogom fel. Mire ezek a gyerekek megnőnek, addigra talán magyar társadalom sem lesz ennyire megosztott, a rétegnyelvekre pedig nagyjából úgy fognak tekinteni az emberek, mint ma a németek mondjuk a bajorra.

Tetszik, így van!

Mindazonáltal – ha már az iskolai tanítás szóba került –, érdemes lehet megtanítani a gyerekeket arra, hogy bizonyos körülmények között nekik is a "szabványos" nyelvet kell használniuk.

Ahogy a fizikaórán kilogrammot kell mondania, akkor is, ha a boltban "egy kiló kenyeret" vesz, és biztos kémiából, biológiából, tesiből stb. is lehetne példákat mondani, hogy mit kell máshogy mondani/írni/csinálni, mint a hétköznapokban.

"Egy honfoglalás-kori magyart azért még megértenénk, úgy tudom"

Attól függ, mit mondana. :D

Például "egyszerű földi halandó" ezt a jóval későbbi (13. századi) szöveget sem igazán tudja kihámozni:

"Szemem künyüel árad,

Én junhum buol fárad.

Te vérüd hullottya

Én junhom olélottya.

(...)

Sirolmom, fuhászatum –

Tertetik kiül

Én junhumnok bel bua,

Ki sumha nim hiül."

(Nem ér a Google-t használni. :D)

"El tudol jönni?"

Szabolcsban beszélnek így, néha nagyon szeretem hallgatni. Némelyik hangot is máshogyan képzik, mint a köznyelvben szokásos. Július végén volt alkalmam beszélgetni egy 18 éves szabolcsi sráccal, többek között mondott egy olyan mondatot is, amit nem értett volna meg, aki nincs hozzászokva. :D

Régebben egyébként "rosszul voltam" a szabolcsi nyelvjárástól, mert még a ragozást is másképp használják, pl. "megyünk anyuéknál"; ami még hagyján, de néhányaknak -tól, -től helyett -túl, -tűl, -ból, -ből helyett -búl, -bűl a "divat".

"Igen, már itt is lehet néhány érdekes rétegnyelvet megfigyelni."

Pest megyei vagyok, és bár ritkán, de valóban lehet találkozni itt is nákolással és suksüköléssel; de errefelé ezt általában hibának tekintjük.

"Mindazonáltal – ha már az iskolai tanítás szóba került –, érdemes lehet megtanítani a gyerekeket arra, hogy bizonyos körülmények között nekik is a "szabványos" nyelvet kell használniuk."

Meg is kell. Az iskolákban ugyanis a köznyelvet tanítják (köznyelven). Az utóbbi években már nem javasolják a pedagógusoknak, hogy tiltsák a nyelvjárások használatát, és leszoktassák róla a gyerekeket; de egyrészt kérdés, hogy ezt mennyire tartják be, másrészt meg szerintem inkább a tájszavakra és kifejezésekre vonatkozik.

Berta, Manó és a többiek,

Tartozom Nektek egy linkkel, és ugye az ígéret szép szó...

Tessék, remélem nem csalódtok bennem!

http://www.gyakorikerdesek.hu/szorakozas__zene__4683294-meji..

A kérdező hozzászólásait is érdemes elolvasni, tanulságosak!

Köszi, egy élmény volt!

(és persze oda is válaszoltam egyet, nyilván nem tudtam megállni...)