A "nagymagyarkodók" miért nem tartják tiszteletben a magyar helyesírás szabályait?

Miért lettem lepontozva?

Tényleg hazafi volt,tudta a történelmünket betéve, betartotta magyar kultúra szabályait,és minden előadáson díszmagyarban volt.

Szóval én nem hinném ,hogy ez akkora probléma.

A hirdetésekben a karácsony és a többi ünnep miért van nagy betűvel akár ezt is kérdezhetnénk.

Kedves előttem szóló. A zöld mezőben álló szövegben ott áll az is, hogy a Magyar szót csak példaként említi a kérdező. „Rengeteg más példát is lehetne hozni.”

Egyébként egy külhoni szerverről működő, állandóan heves viták középpontjában álló portál szerkesztett szövege helyes magyarsággal íródik. A mondanivaló helyessége nem ide tartozik. Szóval nem minden turbómagyarnak rossz a nyelvtudása.

Ám sok ojan szőveget olvastam már, a mibe a tartami (sic!) butaságokon kívül rend szeresen Magyart írnak orosz, tót, zsidó, cigány közt. Az index.hu PoliDili rovatában – de más helyeken is – a melldöngetők némelyike képes volt 100%-os hibaarányt is összehozni. Azaz egyetlen helyesen leírt szó sem található az írásában. Számos hozzászólásban pedig a hibátlanul begépelt szó nem illik oda. Mást jelent, mint amit a beszélő feltételez.

Szeretnék vitába szállni a kérdezővel. Amit felvett, van valóságalapja. De a rossz helyesírás nem csak a politikai tévelygők sajátja. Egy cukrosoknak szánt fórumon is rengeteg olyan beírást látok, amelynek megértése komoly feladat. Minden létezhető nyelvtani hiba szerepel akár egyetlen mondatban is.

A helyesírásnak semmi köze a politikai szimpátiához. Legalább annyi "vadember" van a polgári és a szocialista-liberális oldalon is, akik a helyesírás legalapvetőbb szabályaival sincsenek tisztában, és osztják az észt.

Egyébként szerintem engem is a "nagymagyarkodók" táborába sorolnál, és pont élő cáfolata vagyok az általánosításodnak. Úgy vélem, nyelvében él a nemzet, nagy országos lapoknak dolgozom olvasószerkesztőként, korrektorként, ezenkívül idegen szavak magyarításával foglalkozom, és alkalmanként javítom a helyesírási szótárakban lévő hibákat. (És persze itt is tanácsokat adok.)

A 6-os hozzászólásra hadd reagáljak, mert a kedves szerző alaposan összekever néhány dolgot. A Trianon előtti (nyilván erre gondoltál, és nem a trianonira) Magyarországnak a megengedő politika miatt volt kevesebb mint fele magyar. A románok gazdasági és politikai okok miatt kénytelenek voltak elhagyni szülőföldjüket, és nagy számban telepedtek meg Dél-Erdélyben az évszázadok során. Ugyanez elmondható a szerbek és Bácska esetében. Aztán egyszer csak úgy döntöttek a betelepült népek fiai, hogy kell nekik a terület. Érdemes lenne utánanézned, hogy mondjuk Miamiban mekkora az amcsik aránya. Szerinted jogos lenne, ha elszakítanák az Egyesült Államoktól? Vagy mondjuk ha Marseille-t 10-15 év múlva megkapná valamelyik észak-afrikai állam?

Ja, és nemcsak a Trianon előtti és a trianoni Magyarországot kevered, hanem a bécsi döntést is a párizsi békeszerződéssel.

Amúgy jobb, ha tudod, hogy a "nagymagyaroknak" nem jelentős, hanem elenyészően kis hányada használja a hitleri Németország jelképeit, ideológiai elemeit. Egy százalék alatti az arányuk.

Ja, és az Árpád-ház kötőjellel írandó!

Végre valaki, aki a helyesírás nem tudását műveletlennek tartja!

Nem akartam írni ide, mert nem a kérdéshez kapcsolódik, de egyszerűen nem tudom elviselni, hogy fel ne hívjam erre a figyelmet:

"Ám sok ojan szőveget olvastam már, a mibe a tartami (sic!) butaságokon kívül rend szeresen Magyart írnak orosz, tót, zsidó, cigány közt. "

Csak azért emeltem ki, mert a helyesírás a téma. Ha valaki annyira jó helyesíró, akkor ez a mondat mit keres itt? Egyszerűen nem értem.

Az angol "hüvelykjel" idézőjelként való használata sokkal kevésbé számít égbekiáltó hibának, mint amiket egyesek megengednek maguknak. Én személy szerint (bár általában kínosan ügyelek a helyesírásomra) nem tartom helyesírási hibának a hüvelykjel használatát. Vannak prioritások. Például inkább gépelek gyorsan, írok hatékonyan, viszont csak 99%-os helyességgel, mint lassan, körülményesen, folyton a karaktertáblát böngészve az éppen előkerülő idézőjelek, három pontok és gondolatjelek, után kutatva, hogy a kötő- és elválasztójelekről, a kérdő-felkiáltójelről és társaikról már ne is beszéljünk.

Mivel nem folyóiratot szerkesztünk mi itten, és nem is tudományos lexikont, hadd engedjem már meg magamnak, hogy az effajta látványelemekkel való nem törődésem dacára helyesírási nagyágyúnak tartsam magam.

Sajnálom, ha zavar, kedves utolsó.