Ugye a nevek elé nem kell az "a" vagy "az" névelő?

Sziasztok!

Nem tudom, eddig hogy kerülte el a figyelmemet két magyar költő egy-egy verse; de úgy tűnik, a helytelen használat elterjedésében elég nagy szerepük volt / van. Tessék:

Szabó Lőrinc: Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gépe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a rádiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomban.

Lisztjét szórja égre-földre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér már a város tőle:

fehér már az utca

fehér már a muszka,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye-

de reggel az utca, a muszka, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Weöres Sándor: Nagy a hó

Nagy a hó

igazán,

fut a sí

meg a szán,

hejhó!

Lecsuszik a Mari meg a Ferkó.

Találtam kevésbé ismert verseket is Weörestől; pl. a Fiúk, lányok c. vers 2. versszaka így "hangzik":

Varrogat a Teri, Bözsi,

jár a tű, a fonál.

Kicsi Laci nézegeti,

ide áll, oda áll.

Főzöget a Teri, Bözsi,

van ebéd, tele tál.

Kicsi Laci beleszagol,

ide áll, oda áll.

A paprikajancsi szerenádja c. vers mindhárom versszakának utolsó sorában "a Jancsi bohóc" szerepel.

Üdv. :)

Az pedig, amikor a személy neve mindig a mondat utolsó helyére kerül, kimondottan furcsa és számomra magyartalan.

"Itt van a zsákja a Ferinek."

Borzasztó, töredezett, darabos. Mintha egy külföldi tanulna magyarul.

"Itt van Feri zsákja."

Szerintem így sokkal jobb.

^ Így van. Csak az újítók szerint elfogadható.

Az pedig szerintem nagyon jó gondolat, hogy csak megkülönböztetéskor használjuk a névelőt személynevek előtt. :)

Pl. - Holnap találkozom Péterrel.

- Melyikkel? / A Feketével?

- (Nem.) A Horváthtal.

S ha már itt vagyok, beszámolok a január óta történt eseményekről is. :)

1. Nem igazán tudtam javítani, pedig igyekszem figyelni, de többnyire még mindig használok névelőket. :(

2. Felfedezéseim:

a., A személynevek előtt kötelezően névelő áll, ha az a személynév utáni szóra vonatkozik. Pl.: Kristóf ír. — De: A Kristóftól kért tollal írok.

b., További irodalmi művekben találtam személynevek előtti névelőt.

3. Az itt belinkelt Nádasdy-cikkel nem foglalkoztam januárban; de nemrég valaki bemásolta a linket egy másik kérdésnél is, úgyhogy alaposan átolvastam. Mutatom az eredményt, azaz idézem magam. :D

< Nádasdy több helyen is csúsztat a cikkében:

1. "Beszédben a normális az, ha a személynév előtt névelő áll: (...)"

Nem mondható ki, hogy ez lenne a normális, mert egyáltalán nem az; mint előzőleg említettem, az ország egyes részein a sztenderdnek megfelelően használják (ezt régebbi kérdésekből tudom); tehát nem lehet általánosítani. Sőt, ezzel a kijelentésével Nádasdy tulajdonképpen a sztenderdet beszélők beszédét "nem normálisnak" minősíti, ami nagyon durva dolog ám...

[Bocsánat, de nem hagyok ki egy nem minden él nélküli megjegyzést sem: Talán azokban a körökben, ahol Nádasdy mozog, ez is normálisnak számít; de ezt nem kellene kiszélesítenie.]

2. "Ha a tanár benyit egy terembe (...)":

Ez egy elképzelt szituáció egy kitalált mondattal; közel nem biztos, hogy egy tanár éppen így kérdezne, sőt. Az pedig, hogy mi a művelt, semleges vagy éppen modoros használat, ismét csak a saját véleménye, amivel a többi nyelvész igencsak vitatkozna (vagy vitatkozik is, nem tudom).

3. A szabályzat kizárólag a személynevek előtti névelőhasználat esetében ilyen szigorú, nem általában véve a tulajdonnevekkel. Így ez utóbbiakat hozni példának igencsak inadekvát; mint ahogyan a más nyelvekhez való hasonlítgatás is. Ezt a két dolgot szerintem csak a saját álláspontja igazolása érdekében teszi.

4. "Ha ez a dolog a logikán alapulna (mint azt sokan szeretnék hinni), akkor minden nyelvben egyformán kéne lennie, hiszen a logika szabályai mindenütt ugyanazok."

Aha... Akkor minden egyes nyelvben, amely megkülönbözteti a nemeket, azonos neműnek kellene lennie az azonos jelentésű szavaknak; márpedig ez közel sincs így. Még a teljesen egyértelmű szavak esetében sem: pl. a "lány / kislány" az olaszban és a franciában nőnemű (olasz: la ragazza / la bambina, francia: la fille), de németben semleges nemű (das Mädchen). A tárgyakról nem is beszélve, nem sorolok példákat... Persze ellenérvként fel lehet hozni, hogy ezek sem a logikán alapulnak. :D >

Úgyhogy hajrá, konzervatívok. :)

Szerencsére nem ez az általános. Az ország nagyobb részében nem használják ok nélkül a névelőt. Bizonyos helyeken nagyon felkapott, mondjuk Pesten. Bizonyos "színvonalas" műsorokban is hallani, mondjuk a Való Világban. :) Mindenki úgy beszél, ahogy akar, de idétlen és helytelen szokás.

Az MTA egyik intézetében bemutatott kéziszótár szerint (is) "kerülendő modorosság" . A tulajdonnevek már eleve határozottak, így az esetek túlnyomó többségében teljesen indokolatlan és felesleges a névelő használata.

Egyébként ezzel az erővel a köznevek elől pedig lehagyhatnánk a névelőt.

"Megiszom vizem, aztán kinyitom ajtót, hogy bejöjjön napfény." :)

A magyar nyelvben rengeteg finom árnyalat van, nem értem, miért rondítanak bele szándékosan egyesek.

Most olvastam a kérdező egyik válaszát. Teljesen igaza van. Nem kell megelégedni egy nyelvi minimummal, hanem törekednünk kell arra, hogy a nyelvet minél helyesebben, választékosabban használjuk. Egyébként jónak tartom Berta Wooster ( egy hozzászóló ) meglátásait is.

Vannak olyan pesti és más városból származó barátaim, akik korábban olyan fordulatokat is használtak, amiket újabban már kerülnek. A pesti például elhagyta az indokolatlanul használt névelőket.