A "mostmár" és a "dehát" szavakat egybe vagy külön kell írni? Mindig bajban vagyok velük.

Külön kell írni. Arról nem is beszélve, hogy a de-hát együtt rendkívül magyartalan.

Ez a rész nem a kérdezőnek szól:

Másik jellemző hiba pl. ha az ige és az igekötő közt más szó is áll, külön kell írni. Jó példa erre ez a biciklis kérdés, amit most tettek fel:

"Átlehet így alakítani a kerékpárt?

Szeretnék vásárolni egy MTB kerékpárt... Átszeretném alakítani úgy...Szervizben áttudják így alakítani?"

Tehát: át lehet így alakítani, át szeretném alakítani, át tudják alakítani. A kérdés feltevőjének nem írtam meg, mert tuti, hogy vérig sértődik. Nagy különbség van a meg szeretném és a megszeretném között. Egyszer csak meg kéne tanulni:)

(A most már esetén mindenképpen így van. A de hát esetén már többször használják mindkét formát.)

Azért azt látni kell, hogy a nyelv változik. A nyelvészek feladata, hogy a nyelvi szabályok megfogalmazásával késleltessék és mederben tartsák ezt a folyamatot. (Nem lenne jó, ha a nyelvünk szétágazna, hiszen nem értenénk egymást. Egy chat szlengen írt szöveget így sem értene meg egy 80 éves néni. A gyors változás sem jó, elég belegondolni, milyen nehéz elolvasni egy pár száz éve íródott szöveget.) Ennek ellenére a nyelvet mégis az emberek alakítják. A nyelvészetnek idővel el kell fogadnia ezeket a változásokat. Jó példa erre a „de viszont” esete. Annyian használják ebben a formában, hogy a nyelvészetnek el kell fogadnia ezt a jelenséget. Lehet, hogy a muszáj szót ötven év múlva muszály-ként fogjuk helyesen, azaz az aktuális Helyesírási Szabályzat szerint helyesen írni, és a most szabályos muszáj formát régies írásnak fogjuk tartani.

Az egybeírás kérdése sem teljesen triviális. Ha új fogalom keletkezik a két szóból, akkor az egybeírás indokolt lehet, hiszen kifejezi, hogy nem a két külön szót írjuk le, hanem a kettőből keletkezett szót, ami többletjelentéssel bírhat. A dehát ilyen szempontból nem egészen egyenértékű jelentésben, mint a de és a hát szó. A most már kifejezésnél azért nem ennyire sarkos a különbség. A „de hát” annyira összefonódott szókapcsolat, hogy sokakban egy egész, nem összetett fogalmat takar.

Persze mindezt írom úgy, hogy nem vagyok nyelvész, de még csak nem is voltam különösen jó nyelvtanból, bár felnőtt koromban törekszem a helyes nyelvhasználatra, amennyire ezt tudásom megengedi.

Kedves 2xSü, tőled: "„de viszont” esete. Annyian használják ebben a formában, hogy a nyelvészetnek el kell fogadnia ezt a jelenséget. Lehet, hogy a muszáj szót ötven év múlva muszály-ként fogjuk helyesen, azaz az aktuális Helyesírási Szabályzat szerint helyesen írni, és a most szabályos muszáj formát régies írásnak fogjuk tartani."

Engedd meg, hogy ne értsek egyet Veled. Azért, mert sokan mondanak rosszul valamit, még nem kell törvényesíteni (lásd: egymillió légy nem tévedhet.). Ilyen alapon akár helyes lehetne a suk-süközés is.

A muszáj-ról meg pont fordított a véleményem, úgy tűnik, hogy a LY fog kiszorulni az írott nyelvből (a beszéltben nincs különbség) és minden ILYEN szó j-vel íródik majd.

#7:

„Engedd meg, hogy ne értsek egyet Veled.”

Megengedem. :-) Viszont hadd fejtsem ki, mire is gondoltam.

Természetesen nem minden változást néz az ember jó szemmel. Viszont amíg világ a világ, az ilyen változások minden nyelvben benne vannak. Lehet példákat venni a múltból, hogy belássuk ezt. 50 éve a nejlon így leírva „hibás” volt. Ma meg kifejezetten a fonetikus leírást propagálja a Helyesírási Szabályzat. Ha a nyelv ésszerűsödik, logikusabbá válik bizonyos területen, azt objektíven nézve nem tartom hibának. Ha a nyelv szétesik, nehezebbé válik az értelmezés, eltűnik valami a kifejezőképességéből, akkor lehet objektíven nézve hibáról beszélni.

A nyelv alapvetően a beszédből indul ki. Az írás ennek a lejegyzése. Az egybeírás kérdése kimondottan olyan dolog, amitől nem függ a nyelv kifejezőképessége. Hogy éppen milyen szabályt használunk az bizony légből kapott, illetve az eddigi gyakorlat határozza meg. Helyesen vagy helytelenül írni? Ez nem objektív kérdés. A helyesség csak a leírt szabályokhoz képest értelmezhető. A szabályoknak meg követni kell az életet. Ha van egy szabály, amit senki nem tart be, az ugye nem túl ésszerű szabály. Egy 30-as táblának például lehet annyi értelme, hogy lassítja a forgalmat, felhívja a figyelmet arra, hogy vigyázni kell. De hiába teszel ki egy 5 km/h maximális sebességet előíró táblát, ott nem az emberekkel van gond, hanem a szabállyal.

Az egybeírás logikátlanságára jó példa: végül is vs. legalábbis (mindkettőt a ma érvényes Helyesírási Szabályzat szerint írtam le). Ha mondjuk a végül is szókapcsolatot egybe kezdené mindenki írni, vagy a legalábbis szót külön, akkor az szerintem egy jó változás lenne, hiszen a nyelv kifejezőereje nem csorbulna, viszont logikusabbá válna a nyelv általa.

Konkrétan a „de viszont” (esetleg „deviszont”) ellen az egyik érv, hogy a de és a viszont ugyanazt fejezi ki, így az egyik felesleges. Ilyen szószaporítás viszont van a nyelvünkben. Például ilyen a leesik kifejezés. Az esés eleve egy lefele irányuló mozgást jelent, mégsem mondjuk azt, hogy szószaporításról lenne szó. A CD lemezt is sokan használják. Ez is szószaporítás, de a CD-nek annyira megváltozott az értelme az angol mozaikszóhoz képest, hogy lehet, hogy van értelme így használni. Ma például senkinek nincs baja azzal a kifejezéssel, hogy „a lábam alatt a talaj”, holott a talaj szó eredetileg szóösszetételből keletkezett: talpam alja.

Összességében azt kell, hogy mondjam, hogy a nyelv bonyolult, képlékeny, élő dolog ahhoz, hogy örök érvényű szabályok leírják. A nyelvhelyességet nem a szabályok döntik el, hanem az, hogy az emberek mennyire tartják helyesnek. Ez idővel változhat, amit a szabályoknak is követnie kell. Viszont a jelenlegi szabályokhoz való ragaszkodás mellett is komoly érvek szólnak. Én azt mondom, hogy nem szabad csak a szabályokhoz ragaszkodni. Minden esetben meg kell nézni, hogy egy szabály milyen céllal jött létre. Ha valami ugyan szabályos, de pontosan ellentétes hatást fejt ki, mint amiért született, akkor bizony el lehet vetni a szabályt is.

Például te a Veled szót nagybetűvel írtad, ami a Helyesírási Szabályzat szerint helytelen. Pedig lehet az ilyen jellegű írásnak nyomatékosító ereje, kifejezheti a másik ember iránti tiszteletet. Ha szerinted – és még sok ember szerint – így helyesebb, kifejezőbb a nyelv, akkor miért ne használhatnád így? Ha nagyon elterjed ez a forma, idővel beveszik majd a Helyesírási Szabályztatba is.

Az idő leírására is van egy olyan szabályunk, ami teljesen szembemegy az elterjedt gyakorlattal. Az óra és a perc közé a legtöbb ember kettőspontot tesz (köszönhetően a külföldön gyártott digitális óráknak). Pedig a szabályok értelmében pontot kellene tenni. Szerintem ez is tipikusan annyira elterjedt „hiba”, ami miatt szerencsésebb lenne módosítani a Helyesírási Szabályzatot.

* * *

„A muszáj-ról meg pont fordított a véleményem, úgy tűnik, hogy a LY fog kiszorulni az írott nyelvből (a beszéltben nincs különbség) és minden ILYEN szó j-vel íródik majd.”

Hosszútávon egyet tudok érteni. Hogy mindent j-vel írjunk teljesen objektíven nézve lehet ésszerű döntés. Egyetlen hátránya az lenne, hogy igen megnehezítené az azonnal váltás a régi írások olvasását. Bizonyára lehet találni olyan esetet, mikor az értelmezést is kérdésessé teheti. Amit vesztenénk általa, az némi szín lenne, de önmagában az ly létének nincs olyan aspektusa, ami segítené a kommunikációt, kifejezőerőt. Mindenesetre az ilyen jellegű változásnak is alulról, úgymond szabályellenesen kell kifejlődnie.

A muszáj szó viszont már ma is részben átalakult. Lassan többen írják „helytelenül”, mint helyesen. Márpedig ha az emberek túlnyomó többsége a muszály formát érzi helyesebbnek, és így használja akkor el kell fogadni ezt a tényt. Ez valószínűleg előbb bekövetkezik, mint az ly eltűnése a nyelvből.

Mentsük meg a muszájt! :)

Terjesszétek a következő oldalakat!

[link]

[link]

[link]

A 3. link utolsó bekezdése egy kissé trágár, ezért én kérek elnézést. Viszont az írás nagyon hasznos, ezért másoltam be.

@Süsü: Megfejtettem a nickedet. :)

A nyelvhasználatban és a helyesírásban is konzervatív vagyok, de most egy kicsit meginogtam. Sokat vitázott már itt a két oldal, de az "újításpártiak" inkább csak nemtörődömnek, igénytelennek vagy egyenesen bunkónak tűntek.

A tiédhez hasonlóan intelligens indoklással még nem találkoztam. Köszönöm. :)