"Hát" szóval tényleg nem szabályos mondatot kezdeni?

Ezt gyakran mondják a magyartanárok, de ez ugyanolyan féligazság, mint hogy a mint szó elé mindig vesszőt teszünk.

Ha ki akarod fejezni az illető bizonytalankodását, töprengését, habozását, szabódását, nyugodtan használd írásban is a mondatkezdő hátot.

Ha tényleg nem helyes a "hát" szóval kezdeni a mondatot, akkor a

"Háttal nem kezdünk mondatot!"

is szabálytalan, hisz ez a mondat is "hát"-tal kezdődik. Na jó, itt már ragozva van, de ha elejted egy tanárnak, biztos nagyot néz majd hirtelen!

Szerintem igenis lehet helyes ezzel a szóval kezdeni mondatot, pl.:

"Hát vagy inkább nyak kerüljön a levesedbe?"

Kénytelen voltam utánajárni Móra Ferenc már említett írásának, hogy legyen olyan példamondat, amelyben a mondatkezdő "hát" szó nem a testrészt jelenti... :-)

Címe: Nyelvrontás. /in: A fele sem tudomány/

Az alábbi linkre kattintva olvasható:

[link]

Egy kis részlet:

"... nem én voltam a nyelvrontó. Hát Gyulai Pál az volt? Ilyen bolondot nem mernék állítani."

Kíváncsi lennék, melyik szót lehetne használni itt a "hát" helyett... :-)

Egy másik részlet:

"Például a bűnvizsgáló szerint magyar író nem kezdheti a mondatot "ugyan"-nal, "hát"-tal kezdeni meg már nem is pongyolaság, hanem valóságos neveletlenség. Hát én erre azt felelhetném, hogy: ugyan ne tessék már ilyent mondani. De tekintettel arra, miszerint ez nyegleség leendene - azzal a feltevéssel élek, mely szerint ez már a finomabb igényeket is kielégítő kicsiszolt és szabatos irodalmi nyelv... eh, mit erőltessem, nem nekem való ez! Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy ma már nem olyan választékos és szabatos a stílusom, mint az érettségi dolgozatomban volt, és a szigorú nyelvtudománytól talán nem is kapok belőle olyan egyest, mint akkor - de fájdalom, ma már nemigen lehet segíteni rajtam."

:-)))

A hát szó ugye bizonytalanságot fejez ki (most tekintsünk el attól, hogy testrészt is jelent, illetve van egy a "tehát" szóval szinonim "hát" is, mivel a kérdésben szereplő nyelvi babona egyértelműen a bizonytalanságot jelentő hátra vonatkozik). Nos, e hát szó használatát megvizsgálva azt találjuk, hogy ezt gyakorlatilag nem is lehet sehol máshol használni, csak mondat elején. A magyarban elég kötetlen a szórend, de próbálja valaki a "Hát én ezt sajnos nem tudom" mondatot úgy variálni, hogy a hát ne a mondat legelejére kerüljön! Nem lehet. Nyelvtanilag tehát, ha használjuk a hát szót, nemcsak hogy helyes, hanem többnyire az egyedül helyes megoldás, ha a mondat elejére tesszük.

Milyen kifogás lehet még a hát ellen, miért mondják akkor azt (a szimpla butaságot leszámítva), hogy ne használjuk? Alighanem zavarja őket, hogy a szónak nincs konkrét értelme, hanem csak valami bizonytalanságot fejez ki.

De az igazság az, hogy rengeteg szónak nincs konkrét értelme, itt van pl. a "nos" szó. És miért ne fejezhetne ki az ember bizonytalanságot, ha éppen bizonytalan? Az lehet, hogy valakinek nem tetszik az ilyen, mint stílus, és nem bátorítja a használatát, de ez nem nyelvtani szabály, hanem csak egyéni ízlés kérdése. Pont mint a káromkodásoknál, ahogyan egy előttem szóló írta.

"... nem én voltam a nyelvrontó. És Gyulai Pál az volt? Ilyen bolondot nem mernék állítani."

De Gyulai Pál az volt? Talán Gyulai Pál az volt?

Hmmm, úgy látszik, okosabb vagy nálam, vagy legalábbis kreatívabb... ;)

Bár szerintem a felsorolt kötőszavak jelentése nem teljesen ugyanaz, mint az eredetié. A de teljesen kizárva, az és elmegy, a talán a legjobb szerintem. Na, jó, elfogadom. :)

Szia Berta!

Tegnap este jutottam erre az oldalra az útmutatásod alapján, nagyon megfogott, amit írtál, és úgy gondoltam, hogy kipróbálom, ezekkel a kötőszavakkal hogy hat a mondat.

Még azon is gondolkodtam, hogy

Vajon Gyulai Pál az volt? vagy: Vajon Gyulai Pál az volt-e?

Üdv: Ági

Szia, Ági :)

Ez sem rossz ötlet, mondanám, határeset. :)