A magyar nyelvben van szabály a szórendre?

Az a magyartalan, hogy amit te megfogalmaztál, idegen szórendet követ. Szóval fordítottad.

Nem helytelen, csak nem esztézikus.

A te mondatod sokkal jobb, hisz az eredeti magyar nyelv szabályait követi, míg a tanárodé magyartalan, gyakorlatilag németes megfogalmazásban íródott.

Ha erről többet szeretnél olvasni, ebben a dolgozatban megtalálod.

[link]

Gyakorlatilag arról van csak szó, hogy a főként német anyanyelvű újságíró, aki a 19. század elején magyar nyelvű szövegeket írt, az szavak száma szerint kapta a fizetését, így megpróbálta németes szórenddel körülírni mondandóját, ami hosszabb mondatokat eredményezett, ám ennek sajnos rengeteg káros hatása volt, hisz mostanság már ezeket használjuk többször, nem pedig a régi tömör, sokkalta kellemesebb hangzású mondatszerkesztést.

Az előttem szólónak pedig ajánlom, hogy fogja be a száját, mert elég idegesítőek a reakciói, holott érdemben nem tett hozzá semmit a kérdéshez.

Egyébként a szórend gyakorlatilag szabad a magyar nyelvben, s a sok finom kis árnyalatot az eredményezi, hogy az állítmány előtt álló mondatrész lesz a hangsúlyos, fontos tagja a mondatnak.

Szerintem ez az általános és semleges (!) szórend:

1. alany 2. időhatározó 3. tárgy 4. ige 5. helyhatározó

Persze ezt lehet még fűszerezni egyéb mondatrészekkel. Illetve lehet ide oda pakolgatni szavakat aszerint, hogy milyen egyéb extra mondanivalókat akarunk kifejezni vele, mit akarunk kihangsúlyozni, stb. De a semleges/alap szórend az szerintem a fenti.

Pl.:

Peti reggel nyolckor almát eszik a konyhában. (ez az abszolút semleges a fenti szórend szerint)

Almát eszik reggel nyolckor Peti a konyhában . (almát és nem mást...)

Peti eszik almát reggel nyolckor a konyhában. (Peti és nem más...)

Reggel nyolckor eszik almát Peti a konyhában. (reggel nyolckor és nem máskor)

A konyhában eszik almát Peti reggel nyolckor. (a konyhában és nem máshol...)

stb stb, egyéb sorrend is elképzelhető