Magyarázd el kérlek, hogy melyik a helyes: "higgy" vagy "higyj"? Mindenképpen magyarázattal légy szíves.

Higgy. Egyszerűen azért, mert így mondjuk... És mivel a szótöve nem d vagy gy végű, amelyre visszavezethetnénk, vagyis amelyet feltüntethetnénk a szóelemzés elve alapján, ezért marad a kiejtés elve.

Vannak más felszólító igék, amelyeket ugyanígy hosszú gy-vel mondunk, de azoknak van olyan d vagy gy végű töve, amit fel tudunk tüntetni, pl.:

maradj, eredj, imádj (vagy rövid gy-vel: mondj, küldj, hordj);

hagyj, vágyj (pl. ne vágyj rá!), fagyj (pl. nehogy lefagyj!).

A higgy viszont a hisz igéből jön, ugyebár, így nincs mit tennünk vele, ha így mondjuk, hát így írjuk.

(Ugyebár a "higgy" ejtéshez sem tudunk olyan írásmódot választani, amelyben benne van hisz, és mégis higgynek ejtjük: hiszj? hiszgy? hisztj? nem, sehogy sem jön össze...)

Pont ugyanilyet én sem tudok (vagyis amiben ggy lenne), de vannak hasonló elven működő dolgok, pl. hass, fuss, láss:

ezek is annyira "eltorzultak", hogy mivel a hat, fut, lát igét nem tudjuk feltüntetni bennük szóelemzős írással, ezért hát marad a kiejtés elve szerinti írás.

ezekhez is írok "ellenpéldát":

ront -> ronts [roncs] / rontsd [ronzsd]

márt -> márts [márcs] / mártsd [mársd]

költ -> költs [kölcs] / költsd [kölsd]

ezeknél is nagyon "eltorzul" a szó ejtésben (vö. mássalhangzótörvények), de azért tudunk olyan szóelemzős írásmódot alkalmazni, amelyben benne van az eredeti ige is, és végül is ugyanúgy kell ejteni, mintha azt írnánk, hogy roncs, márcs, kölcs.

(A láss helyett viszont nem tudunk olyat, ami lát-tal kezdődik, és mégis lássnak ejtenénk: láts? látss? látj? látcs? nem, sehogy sem jön össze...)

Kiegészítés: ezek az esetek egyébként jól mutatják a nyelv és a (helyes)írás viszonyát: a "NYELV" alapvetően a BESZÉDet jelenti (azt nem szabályozzuk, nem tartjuk kordában, azt elfogadjuk, ahogy van, alakul a maga természetes módján), az ÍRÁS pedig csak ebből fakad, ezt próbálja valahogy "papírra" rögzíteni, "lekottázni", amennyire lehet, a maga szerény eszközeivel, nagyon hiányos módon, ellentmondásos elvek alapján...

de aki nem tud helyesen írni (vagy nem tud egyáltalán írni), az is tökéletesen tudja a nyelvét, hiszen beszélni tud, és az a nyelv.

visszatérve a beszéd és az írás viszonyára, a konkrét szavak fényében:

ha azt halljuk, hogy [haggy], akkor találhatunk többféle olyan írásmódot, amelyet haggy-nak olvasunk, és mindegyiket megmagyarázhatjuk:

• haggy – ez a kiejtést tükrözi

• hagyj – ez a szóelemzésnek felel meg, mert a "hagy" tő van benne, és utána az "odagondolt" j, ami (más) igékben a felszólító mód jele szokott lenni.

• hadj – lehetne ez is, ha pl. volna olyan elv, hogy minél rövidebben (minél kevesebb betűjeggyel) írjunk le mindent

• hadly vagy hagyly is lehetne, ha lenne valami furcsa elv, ami ezt indokolná (de nincs :-).

ezeket tehát mind [haggy]-nak olvasnánk, ezek közül a szóelemzés elvét választotta az Akadémia, ez lett a megállapodás (konvenció), ezért hagyj-nak írjuk, amíg egyszer majd úgy nem döntenek, hogy lehet "haggy" is (vagy kizárólag az lehet).

ha esetleg lesz ilyen helyesírási változás, az persze nem hat a nyelvre, hiszen mondani ugyanúgy [haggy]-nak mondjuk addig is, azután is.

ha azt halljuk, hogy [higgy], akkor ehhez is találhatunk többféle olyan írásmódot, amelyet higgy-nak olvasunk:

• higgy – ez a kiejtést tükrözi

• higyj – ez a szóelemzésnek NEM felel meg, de ha lenne olyan elv, hogy "a felszólító mód végére tegyünk j-t, ha egy mód van rá", akkor ez is egy megoldás lehetne...

• hidj – lehetne ez is, ha volna olyan elv, hogy minél rövidebben írjunk le mindent

• hidly vagy higyly is lehetne, ha lenne valami furcsa elv, ami ezt indokolná (de nincs :-).

ezeket tehát mind [higgy]-nek olvasnánk, de melyik legyen?... az igeragozásnál általában szóelemző írásmódot alkalmazunk, ha tudunk, csakhogy itt nem találtunk olyan írásmódot, amely szóelemző, és ejtésben is megfelel... van viszont egy kiejtés szerinti (higgy), így hát jobb híján ez maradt, mert a többit nem tudnánk megindokolni, nincsen azokat alátámasztó megfelelő elv.

ha esetleg lesz olyan helyesírási változás, ami pl. a hidj írásmódot teszi indokolttá, akkor változhat az írásmód, de az persze nem hat a nyelvre, hiszen mondani ugyanúgy [higgy]-nak mondjuk addig is, azután is.

bocs, a kopipészt ördöge befigyelt, javítom:

[higgy]-nak => [higgy]-nek

A lesz, tesz, vesz, visz, eszik, iszik ige felszólító módú alakjaiban a módjel -gy alakban járul az igék magánhangzós tövéhez: legyek (= le + gy + ek), tegyen, vegyük, vigyétek, egyél, igyanak stb.

A hisz ige felszólító módú alakjaiban hosszú [gy]-t ejtünk, és ggy-t írunk, például: higgy, higgye, higgyük, higgyétek. [Vö. 42.]

A tesz, vesz, visz, eszik, iszik, hisz ige felszólító módú, határozott (tárgyas) ragozású, egyes szám 2. személyű rövid alakjaiban a -d személyrag a módjel nélküli magánhangzós tőhöz kettőzött változatban járul: tedd (= te + dd), vedd, vidd, edd, idd, hidd. [Vö. 38.]