A baktériumok éreznek fájdalmat? Magyarázatot is írj, légy szíves!

A fájdalom egy összetett dolog.

- Először is, kell érzékelés, a sérülés tényére.

Ez már baktériumoknál, egysejtűeknél is megvan, kémiai jellegű, de van.

- Aztán kell valami jelhordozó, ami ezt a jelet elviszi a...

- ..a jelet felfogó értékelő szervhez.

Ez a kettő a fejlettebb állatoknál az ige, ami az agyhoz viszi a jelet.

Na ebből a bacinak már egyik sincs.

A baci, egysejtű a kémiai sérülésjelre a benne lévő genom, kémiai reakciók útján reagál valami ellenlépéssel, ami kompenzálja a hatást, győgyítja a "sebet" stb. de gyakorlatilag alap szerves kémia szintjén. Az egész érzékelés, arra válasz kémiailag lezáródik.

Fejlettebb lényeknél a jel idegeken elmegy egy idegközpontba, ami feldolgozza és reagál.

De még itt sem beszélhetünk teljes értékben a fájdalom szóról.

Ez idáig csak sérülés jel és arra idegi reakció.

A fájdalom fogalom ott kezdődik, amikor az adott lény SZENVEDNI tud tőle.

Az emberi agynak megvan ez az érzelmi központja és még az emlősökön kívül sok más állatnak is, halak, madarak, hüllők stb.

Viszont valahol az ízeltlábúak szintjén már kérdéses, hogy ez megvan-e.

Ezért is szokták mondani, hogy a homárt nem bűn élve főzni, mert nem tud szenvedni.

Hát azért ez ennyire nem 100%-ra biztos.

Nem tudjuk, hol a határ. Az biztos, hogy nem éles határ, de még homályosan sem tudjuk.

"Ezért is szokták mondani, hogy a homárt nem bűn élve főzni, mert nem tud szenvedni.

Hát azért ez ennyire nem 100%-ra biztos."

Nem mondom biztosra, mert sosem voltam homár (:D), de néztem videókat, ahol a srác élve főzögetett mindenféle tengeri herkentyűket. A polipok tekergőztek, a tintahalak feszt ki akartak mászni a fedő alól, de a homár az jobbára pont olyan nyugodtan ücsörgött a rotyogó vízben, mint előtte a ládában, egyáltalán nem látszott rajta, hogy különösebben zavarná, hogy éppen főzik.

Szóval ezzel nem mentegetni akarom a homár-élve-főzést, vagy ilyesmi, de vagy tényleg nem éreznek fájdalmat, vagy felettébb méltóságteljesen tudják tűrni azt.

#4 Vagy az idegrendszerük megbénul a hősokktól és aranyosan ücsörögve főnek halálra. Hm...

A dolog nem ilyen egyszerű. Az a baj, hogy az ehhez hasonló témához hozzászólók 99%-a az emberi idegrendszer működéséből indul ki. Aki ilyeneket mond, hogy "ha fájna nekik, akkor bizonyára megpróbálnának menekülni", az nem tudja mit beszél. És itt most nem veled szemben szeretnék személyeskedni, hanem nagy általánosságban beszélek mindenkiről. Lehet, hogy tényleg nem éreznek semmit, de ezek az érvelések teljesen ember-centrikusak. Márpedig mikor legutoljára olvastam róla, akkor a homárok még nem voltak emberek és talán azóta sem fejlődtek azzá.

A sérülésre menekülés sem feltétlenül jelenti azt, hogy szenvedni tud.

A sérülés minél jobb elkerülése elég fontos evolúciós tulajdonság, a sérülés érzékelése és arra reagálás, mint írtam, egysejtűeknél is létezik.

Szóval a jó fene sem tudja.

Amikor mondjuk egy állat a fájdalomtól a logikus menekülés helyett a földön fetreng, az elég rendesen jelzi, hogy itt nem sima sérülésérzékelésről és azt megszüntető reakcióról van szó, hanem fájdalom--reakcióról.

De ez nagyon-nagyon sok esetben kérdéses.

"Az élve főzés borzalmas, iszonyatos!"

Hát igen, ezt mondja az empátiánk, ahogy elképzeljük, hogy mi ülnénk a a fazékban.

De nem tudjuk, jogos-e a párhuzam.

Egy friss zöldség sejtjei is élnek, mikor bedobod a vokba, a kenyérben az élesztőgombák, baktériumok, de azt eszünkbe sem jut sajnálni (itt legalább tutira jogosan).

Hogy az az adott állat tud-e a zöldségnél jobban szenvedni, azt nem nagyon tudjuk biztosan megmondani.