Matekban vagy matekben? És mért úgy, ahogy?

> Matekban vagy matekben?

Egyik sem helytelen, de Inkább matekban. (Vagy még inkább: matematikában.)

> És mért úgy, ahogy?

Ha egy magas hangrendű szót toldalékolunk, akkor ott a magas magánhangzót tartalmazó toldalékot használjuk (levélben), mély hangrendű szó esetén meg a mély magánhangzót tartalmazó toldalékot (szóban).

Viszont a vegyes hangrendű szavaknál kicsit bonyolultabb a kép. Adott esetben nincs egzakt szabály, sőt ingadozhat a magas és mély hangot tartalmazó toldalék. Pl.: baleknak vs. baleknek. Ha például egy mély magánhangzójú szótagot egy e-t tartalmazó szótag követ, akkor általában megfigyelhető ez az ingadozás. A matek pont egy ilyen szó.

Ilyen esetben nem mondhatjuk azt, hogy az egyik helyes, a másik nem, mert nincs olyan helyesírási szabály, ami alapján ez eldönthető lenne. Legfeljebb azt tudjuk megállapítani, hogy az egyik elterjedtebb, mint a másik. A Google a „matekban” keresőszóra 11 900 találatot ír, a „matekben” keresőszóra 935 találatot, meg keresési javaslatot a „matekban” szóra. (Hasonló az arány más toldalékok esetén is, pl. matekkal: 23 800 találat, matekkel: 1580 találat.)

1) ez nem helyesírási kérdés,

2) erre a kérdésre nincs "objektív" válasz, mert van, aki így mondja, van, aki úgy. (ha ennek eloszlását szeretted volna felmérni, akkor esetleg még praktikusabb volna szavazást indítani)

- - -

#2:

"Egyik sem helytelen, de Inkább matekban."

Én is úgy látom, hogy ez az elterjedtebb. De van, ahol magasan toldalékolják (Erdély felé, ha jól tudom, vö.: [link] ).

"(Vagy még inkább: matematikában.)"

(a matematika egy másik szó, így a "még inkább" nekem itt értelmezhetetlen....)

"a vegyes hangrendű szavaknál kicsit bonyolultabb a kép. Adott esetben nincs egzakt szabály, sőt ingadozhat a magas és mély hangot tartalmazó toldalék. Pl.: baleknak vs. baleknek. Ha például egy mély magánhangzójú szótagot egy e-t tartalmazó szótag követ, akkor általában megfigyelhető ez az ingadozás."

Így van.

"A matek pont egy ilyen szó."

Ezt viszont nem írom alá, a matek pont egy kicsit kilóg, speciális szó. Míg a többi ilyen szónál általában olyan jellegű ingadozás van, hogy akár még ugyanannak az embernak a használatán belül is ingadozhat, de ha nem is, akkor is teljesen "emészthető" mindenkinek, hogy fotelban/fotelben, púderral/púderrel, Ágnessal/Ágnessel, Karesszal/Karesszel stb., nem fogunk megütközni, ha máshogy halljuk, mint ahogy mi mondjuk, talán észre sem vesszük, tudjuk (vagy "érezzük"), hogy ezzel nincs gond, ezek ingadoznak. Vannak viszont olyan szavak, amelyek a többség számára "fixen" az egyik fajtába tartoznak, és ezért a ő számukra nagyon meglepő, ha a másikat hallják (akár még azt is gondolhatják, hogy nyelvbotlás volt), és szerintem ilyen a matek: a többségnek nagyon furcsa magasan toldalékolva. Hasonló még az október, de ott a magas a szokásos (októberben), a mély a ritka (októberban).

"Ilyen esetben nem mondhatjuk azt, hogy az egyik helyes, a másik nem, mert nincs olyan helyesírási szabály, ami alapján ez eldönthető lenne."

Sőt, ez egyáltalán nem is helyesírási kérdés, hiszen nem azt kell eldönteni, hogy egy kimondott szót hogyan kell LEÍRNI, hanem arról beszélgetünk, hogy hogyan kell MONDANI... (ha azt eldöntöttük, akkor az írás már nem kérdés)

Mondjuk, hogy egy nyelvhasználati kérdés.

"Legfeljebb azt tudjuk megállapítani, hogy az egyik elterjedtebb, mint a másik."

Így van.

> (a matematika egy másik szó, így a "még inkább" nekem itt értelmezhetetlen....)

(Annyi, hogy egy picit talán elegánsabb. Persze a rövidített név sem ördögtől való, főleg hétköznapi környezetben.)

> "A matek pont egy ilyen szó."

> Ezt viszont nem írom alá, a matek pont egy kicsit kilóg, speciális szó.

Meglehet, hogy kilóg a sorból. Nem vagyok nyelvész, nem tudom megítélni, hogy így van-e. Úgy érzetre elsőre nekem nem tűnik kilógónak, második megközelítésben meg van ráció abban, amit írsz. Mindenesetre a „pont ilyen szó” csak arra vonatkozott, hogy pont olyan szó, amiben egy mély magánhangzós szótagot egy e-t tartalmazó szótag követ.

> Sőt, ez egyáltalán nem is helyesírási kérdés, hiszen nem azt kell eldönteni, hogy egy kimondott szót hogyan kell LEÍRNI, hanem arról beszélgetünk, hogy hogyan kell MONDANI

Ez nyilván igaz. A beszéd ösztönösen tanult dolog, az olyan, amilyen. Maximum ki lehet nevezni valamilyen tájnyelvet „irodalmi” nyelvnek, de ennek a követése általában nem kötelező és eléggé önkényes döntés is. Az írás más, azt tudatosan tanuljuk, így az, hogy hogyan tanítjuk és hogyan tanuljuk meg, arra állíthatunk fel szabályokat, és praktikus is rá szabályokat felállítani. D…

Félig offtopic már a dolog, meg más kérdés kapcsán már szóba került, mindenestre itt is megtenném azt az észrevételt, hogy sajátos módon a helyesírás szabályai azáltal, hogy nem csak szabályokat, hanem példákat is tartalmaznak, explicit módon ha nem is a szabályos, de az általánosnak tekintett kifejtés kérdésében is állást látszanak foglalni. Nyilván ha kiejtés szerinti írásról van szó – ami a helyesírásnak az egyik fő elve –, akkor minden leírt példa erre egyben utal a kiejtésre is. Ha a példa az, hogy a helyes alak az, hogy csehvel, az egyben explicit módon utal arra, hogy a h-t itt nem szoktuk ejteni. Az, hogy a egyaránt helyesnek hozza példaként a dühvé, méhvé és a dühhé, méhhé leírt formát, azzal explicit módon arra is utal, hogy beszédben a szóvégi h kiejtése ingadozik. Azzal, hogy példaként hozza az „a MÁV”-ot (és nem „az MÁV”-ot), azzal utal arra, hogy a MÁV általános kiejtése az, hogy „máv” és nem az, hogy „em-á-vé”.

Matematikában.

Tehát: matekban.

Ez olyan, mint a férfival.

A férfi magas hangrendű, mégis mély toldalékot kap, mert eredetileg: férfiú.