Miért bántják aszt aki nem tud helyesen irni??

Semmilyen pozitív dolog nem társul hozzá. Vagy igénytelen és/vagy ostoba, aki nem tanul meg a saját anyanyelvén írni és olvasni, mire befejezi az általános iskolát.

Van, aki ehhez még hatalmas arcot is felvesz ("nem nyelvtan órán vagyunk, hogy helyesen írjak"), vagy azt hiszi, hogy ha szabadkozik, akkor nem is kell megtanulnia ("ne nézzétek a helyesírást", "helyesírásért előre is elnézést kérek"), amitől csak még ellenszenvesebb lesz.

Íme egy példa:

Szai. Hoty vagy? Vna barattod? Teccel. Kisgutya. Belled. Melet. Kisfiju. Aggyá má.

Naphosszakat lehetne sorolni..

Nem lehet igaz, hogy a ti szemeteket nem szúrja ki a sok hiba. Késztetést sem éreztek hogy kijavítsátok/megtanuljatok írni.

#1: "Semmilyen pozitív dolog nem társul hozzá."

ilyesmiről nem is volt szó, nem tudom, ez miről jutott eszedbe...

"Vagy igénytelen és/vagy ostoba, aki nem tanul meg a saját anyanyelvén írni és olvasni, mire befejezi az általános iskolát."

és ha valaki mondjuk tényleg azért nem tudott megtanulni helyesen írni, mert buta, az indokolja, hogy bántsák érte?... :-o

"Van, aki ehhez még hatalmas arcot is felvesz ("nem nyelvtan órán vagyunk, hogy helyesen írjak")"

mi volt ezekben a "hatalmas arc"? tényleg nem kell mindenhol helyesen írni, és tényleg nem dolgod neked sem kijavítani a másikat.

nem épp annak van "hatalmas arca", aki kijavítgatja a másikat, ha kell, ha nem?

"vagy azt hiszi, hogy ha szabadkozik, akkor nem is kell megtanulnia ("ne nézzétek a helyesírást", "helyesírásért előre is elnézést kérek"), amitől csak még ellenszenvesebb lesz."

a szemedben lehet, hogy ellenszenvesebb, de van egy halvány esély, hogy vannak, akiket a normális hozzálás irányába visz, és esetleg tényleg nem fogják nézni a helyesírást...

ha meg még elnézést is kér érte, hogy nem tud, akkor pláne nem értem, hogy miért lesz ellenszenves... te nagyon belehergelted valami tanítónéniskedésbe... :-(

egy felnőtt ember, aki (bármi miatt) nem tud, az nyilván nem is fog már megtanulni. mert nyilván nincs is rá szüksége. ha bántod érte, az mit használ? neked jobb lesz tőle? az mondjuk lehet. :-/

Nem bántani kell, de az ilyen tegyen erőfeszítéseket!

Tanuljon, és használjon helyesírás ellenőrzőt.

Nos, senkit nem nézek le, de esetemben nem mindegy, hogy egy iskolázatlan, nehéz sorsú ember írását kell megítélnem, vagy több diplomását.

Ha a gyakorira szűkítem a kört, ha az ember aró kérdez, hoty a kappát mivő ke élezni, nem foglalkozom a sok hibával. Ám azon kiakadok, amikor azt olvasom, hogyan lehetnék szinész nő minden vágyamhogy filmbe szerepjek.

"aki segítene is"

Bármilyen hibát szívesen kijavítok.

De amikor a kérdező reakciója az (amikor megmondom, pontosan mennyi hibát vétett), hogy:

1: mondd meg,

2: de nem is hibáztam,

3: tehát te vagy a hülye...

na, akkor valami elpattan bennem.

"tényleg nem kell mindenhol helyesen írni"

DE! KELL, vagy legalábbis törekedni kell rá! És elég baj, hogy vannak olyan trógerek, akik szerint nem.

#9: "DE! KELL, vagy legalábbis törekedni kell rá!"

??

Rendben, neked van egy ilyen belső kényszered, semmi gond, toleráljuk.

De mi motiválna erre másokat? Pláne mi _kötelezne_ erre másokat? Miért lenne erre szükségük, miért érné meg nekik?

Az írás alapvetően egy eszköz, amellyel kommunikálunk. (Persze lehet vele szórakoztatni is, gyönyörködtetni is... De az más tészta.) Mindenki más szinten tud helyesen írni, de szerencsére nem is szükséges teljesen szabályosan írni (még törekedni sem kell rá), hanem arra van szükség, hogy egy mások által könnyen és jól megérthető szinten írjunk "helyesen". Ez egy egész más szint, mint amely az érettségiben egy hibátlan helyesírású fogalmazáshoz kell. Arra általában semmi szükség, törekedni sem kell rá. Pontosabban mindenki eldöntheti, hogy az adott helyzetben mennyi fáradságot ér meg neki a helyesen írás, esetleg a tudásán kívül más eszközök, személyek segítségét is igénybe veszi-e. Pl. aki újságot vagy könyvet ír, az igyekezni fog, remélhetőleg még korrektort is alkalmaz, hogy tökéletes legyen. Aki a lépcsőházba tesz ki egy mindenkinek szóló A4-es papírt, az azért korrektort nem fog felfogadni, de lefuttat rajta egy helyesírás-ellenőrzést, esetleg megkéri egy családtagját, hogy fussa át külső szemmel. Aki állást keres, az talán átnézeti mással az önéletrajzát, mert a leendő állása múlhat rajta. Stb. Ezek olyan, speciálisabb példák voltak, amikor a hétköznapinál nagyobb erőfeszítést célszerű tenni. De vannak a hétköznapi esetek, pl. GYK-n tolunk egy választ, vagy Fészbukon kommentelünk, vagy e-mailt írunk a barátainknak, vagy otthon egy cédulára írt üzenetet teszünk ki a hűtőre, stb., ezeknél nem valószínű – és nem is elvárt –, hogy mindenki felüsse a szabályzatot, vagy bármi más erőfeszítés tegyen.

Tök jó lenne, ha ezt az értelmetlen, több dolgot összemosó általánosítást átgondolnád, és megpróbálnád valami elfogadható, használható formába önteni, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy be kell látni: az egyik ember nem olyan, mint a másik, az egyik helyzet nem olyan, mint a másik...