Létezik olyan szó, hogy "helyénvalótlan", vagy csak mozgósítottam magam szóképzésben?

Az ó/ő végű igenevek – illetve inkább melléknevek – ellentétét általában nem fosztóképzővel szoktuk képezni – így érdekes kérdés, hogy melyek azok a szavak, amelyek mégis ilyenek?

a való(s) / valótlan jó volt, még néhány ilyet tudok:

önálló / önállótlan

egyenlő / egyenlőtlen

kedvező / kedvezőtlen

és a valós / valótlanhoz hasonlít még: a felelős / felelőtlen

tudtok még ilyeneket?

Értem. Hm...

A nyelv része a szókincs: ez elég képlékeny, sokféle dolog, sok minden bekavar: nemcsak "szlengszótár" vs. "nagyszótár", hanem határmenti kölcsönszavak, szaknyelvek szavai, gyereknyelvi szavak, börtönszleng, friss jövevényszavak stb.

De még sokkal inkább jelenti a nyelvet a nyelvtan, a nyelvi rendszer. Az viszont a szleng esetében ugyanaz, és csak a szókincs van kicsit "megbolondítva"...

Ennek ellenére az egy másik, külön nyelv lenne? Furcsa ez...

"felhasznál egy másik nyelvet is, kipótolni a saját hiányosságait"?

Nekem inkább úgy tűnik, hogy a fiatalok a magyar anyanyelvület színesítik a szleng szavakkal, nemde?...

Nomindegy, ha te úgy veszed, hogy az egy másik nyelv, hát akkor vedd úgy. Mindenkinek joga van a számára tetszetős módon komolytalanná válni. – Én például a GYK-ban való részvételt használom erre. :-)

10-es, 9-es vagyok, és pontosan arra gondoltam az időnkénti egyéni szóalkotással, vagy szabályok figyelmen kívül hagyásával, mint amit az Esterházy-idézettel demonstráltál. Abba a szövegkörnyezetbe pont beleillik ez a szó, a helyénvaló párjaként. Ha a helytelen szót használta volna, az kisebb hatású lett volna.

Én nem vagyok nyelvész, nem tudom, milyen megnevezéssel lehetne illetni az ilyen szavakat, de, amíg nem terjed el, legalább egy kis közösségben, addig szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy nincs ilyen szó.

Nincs, de lehetne. Ahogy írtam.

"egyéni szóalkotással, vagy szabályok figyelmen kívül hagyásával"

Az általad vitatott szavaknál pontosan az a helyzet, hogy azok a magyar nyelv képző szabályainak pontosan megfelelnek, nem a szabályokat figyelmen kívül hagyva jöttek létre.

A helyénvalótlan kifejezés valóban nem egy köztudtaban lévő, gyakran használt szó, de érti mindenki aki magyarul tud, pontosan azért, mert a képzés módja ismert számára.

A betámad szó pedig ma már a köznyelv részévé vált, ha tetszik nekünk, ha nem...

Ez nem jelenti azt, hogy bem is kophat ki onnan idővel, de tény, hogy jelenleg inkább felfutóban van.

Elég beírni a Google-ba, elég sok tatálatot kidob, ahol a címekben van benne a betámad szó.

Biztos, hogy nem most éljük a magyar nyelv legszebb korszakát, de nem a magyar szavakkal van a probléma.

Rengeteg olyan szöveggel szembesülünk, amikor az tele van idegen, főleg angol kifejezésekkel, még ott is, ahol lehetne megfelelő magyar szavakat használni.

Ez a veszélyes irány, az szinte felüdülést jelent, ha valaki egy magyar szótőből picit különc módon, de szabályosan képezi le a mondandójához illőt.

Annak semmi értelme, hogy "nincs, de lehetne".

#16: Pedig bizony jó lenne más szót, kifejezést használni ezekre a ritka szavakra, mert különben pont olyan helyzetbe kerülünk, mint a viccbeli parasztbácsi, aki mindenkit megmosolyogtat azzal, hogy az állatkertben, a zsiráf előtt azt mondja: "Ilyen állat nincs!..."

Ez viccnek jó, illetve akkor is alkalmas lehet, ha szűk körben erről beszélgetnek olyanok, akik tudják, hogy miről van szó, csak nem akarják körülményesebben megfogalmazni, helyette a leegyszerűsítő "nincs" szóval illetik (miközben tudják, hogy "van", de legalábbis "nem nincs" ;-).

Azonban általánosságban, nyilvánosság előtt ezt a leegyszerűsítő (sőt nem pontos, félrevezető) megfogalmazást használni, az nem vezet jóra: aki nem tudja, hogy mit értünk a "nincs" alatt (nem elterjedt, ritka vagy akár egyedi, sajátságos, kreatív, rendhagyó, szellemes szóalkotás), az nem fogja érteni, nem jól fogja használni, és nem jó következtetést von le belőle, esetleg még el is ítéli azt, aki olyan szót használ, amely "nincs"... – ahogy itt is láttuk. :-/

Egyszóval a "nincs"-csel nem az a fő bajom, hogy nem igaz, hogy nincs, hanem hogy félrevisz.

"Az általad vitatott szavaknál pontosan az a helyzet, hogy azok a magyar nyelv képző szabályainak pontosan megfelelnek, nem a szabályokat figyelmen kívül hagyva jöttek létre."

Ha helyénvalótlan-ra (is) gondolsz, akkor ezt vitatnám:

én a szavak képzési szabályai közé nemcsak a formai dolgokat (szintaktikát) sorolnám, hanem azt is, hogy mi mit jelent, milyen funkcióra szokás haszálni. Márpedig ez a megoldás, vagyis foly. mn.-i igenév ellenkezőjét fosztóképzővel képezni, nem szokás, rendhagyó, ahogy a #12-esben utaltam rá (bár vannak rá példák).

"A helyénvalótlan kifejezés valóban nem egy köztudtaban lévő, gyakran használt szó, de érti mindenki aki magyarul tud, pontosan azért, mert a képzés módja ismert számára."

Igen, azért is, meg azért is, mert az alapszót (mármint a helyénvaló-t) ismeri, és a fosztóképzőt is, és azt is tudja, hogy ez más jelzőknek gyakran az ellenkezőjét képezi (bár az ó/ő végűeknek pont nem szokta), és azt is tudja, hogy a valótlan a valós ellentéte, ahonnan már csak egy ugrás, hogy bár a helyénvaló végén nincs s, mégis annak is ellentéte lehessen a helyénvalótlan... Szóval bonyolult a nyelv, nagyon érdekes, ahogy működik, és az is, ahogy működtetik a használói, akár kreatív szóalkotóként, akár az azt megértő, "dekódoló" befogadóként. :-)

És aztán az egy nyitott dolog, hogy egy-egy ilyen "újítás" elterjed, vagy nem...

- - -

Ugyanígy a fontos párjaként a fontostalan is egy kreatív, valamilyen szempontból rendhagyó kreálmány, ami vagy elterjed, vagy nem... abban meg ugyebár az a furcsa, hogy a "fontos", bár -s képzős ige, már nem érezzük benne, hogy miből lett képezve (a font "súly"-mértékegységből), és további szabálytalanság, hogy az -s képzősöket az -s elhagyásával szoktunk fosztóképezni (sós/sótlan, valós/valótlan, pénzes/pénztelen), itt viszont pont azért, mert nem érezzük a tövet, meg lett hagyva az -s, és ahhoz lett passzintva a fosztóképző... Nem is tudom, van-e példa hasonlóra, csak a "végestelen végig"-ben van ilyen... ti tudok még?...

- - -

"Biztos, hogy nem most éljük a magyar nyelv legszebb korszakát, de nem a magyar szavakkal van a probléma.

Rengeteg olyan szöveggel szembesülünk, amikor az tele van idegen, főleg angol kifejezésekkel, még ott is, ahol lehetne megfelelő magyar szavakat használni."

Mindig voltak jövevényszavak, idegen hatások, korábban német, latin, szláv nyelvek, török stb. ... sokkal erősebb nyelvi keveredésekkel, mint ami most észlelhető...

Nem tudom, hogy mennyire voltak szépek a magyar nyelv korábbi korszakai – de nekem a mostani a legszebb. :-)

Nektek melyik volt a legszebb? Akár példákat is mondhattok olyan szavakra, szövegekre, nyelvtani dolgokra (pl. régies múlt időkre), amelyek ma már nem születhetnének meg / nincsenek használatban, pedig szebbek voltak, mint a mai nyelv! :-)

(csak annyit javasolnék, hogy almát az almával, tehát ne egy régi verset hasonlítsunk össze egy mostani iskolaudvar "nyelvjárásával"...)