Rendben van az, hogy "szívesen elkérném"?

Vannak ilyen furcsaságok a nyelvben.

Szigorúan nézve valóban nem pontos, de szerintem ez még bocsánatos hiba, nem kell szólni érte.

nem értem, hogy mit nem értesz, hiszen te magad is írtad a "szívesen elvinném" mondatot (aminek a jelentése megegyezik azzal, hogy "elkérném").

ahogy a többiek is írták (de ahogy te magad is látod), ezt a kettőt "ötvözte", a kérdés csak az, hogy miért.

szerintem azért, mert szeretett volna valami udvariassági szót is beletenni (bár már a feltételes módnak is csak ilyen udvariassági funkciója van, sőt, már annak is, hogy az "add ide" helyett aztm ondjuk, hogy kérem :-), és ez esett kézre, ezt tudta gyorsan beleszőni, a két mondat "összeöntésével".

valószínűleg egyszavas megoldásból, nem jutott eszébe jobb (az "elkérném kérlek" vagy "elkérném légyszi" vagy "örömmel elkérném" ugyanúgy nem lenne tökéletes), sokat meg nem akart gondolkozni az átfogalmazáson :-) – ami nem baj, ha neki jó így, meg neked is, akkor működik. :-)

"Mintha valamilyen tőle függő, tőlem független akadálya lenne annak, hogy elkérje, és most az akadály elhárulására vár"

igen, így van, ahogy írod (pontosabban a függő/független mintha fel lenne cserélve, de mindegy is), és így szerintem nincs is semmi megfoghatatlan a két megoldás közti különbségben, hanem jól érthető: hogy elvigye, az rajtad múlik, de hogy elkérje, az rajta, tehát így szétszálazva már látszik a két különböző dolog (hiába hasonló nyelvtanilag). csak hát – ezek szerint – sokaknál összecsúszott ez a két dolog, sebaj. (pontosabban néhányaknál összecsúszott, aztán sokan pedig eltanulták – hiszen a nyelvi változások leginkább így szoktak terjedni, nem pedig úgy, hogy sok ember egy időben "találja fel" ugyanazt.)

"Nem egy személy használja"

világos, a kérdésből is vettem az adást, hogy "gyakran írják", csak azért fogalmaztam ilyen "egyszemélyesen" egyedi esetnek tűnően, mert én a jelenség megszületését próbáltam kisilabizálni, vagyis azt elképzelni, amikor az első ilyen "baleset" történt – a többiek már csak eltanulták. :-)

- - -

sok oka lehet a változásoknak (amelyek folyton történnek a nyelvben, ezért van, hogy ma már nem isa por es homou vogymuk :-), erről az udvariasságról például az jut eszembe, hogy a "légy szíves" értelme (és vele az E/2-es tegező felszólítás is) elhomályosulni látszik, és sokszor hallani olyat, pl. gyerekektől, hogy "tanárnő, légyszíves írja alá az ellenőrzőmet" vagy "légyszíves nyissátok ki a könyveteket" vagy "meg tudnád mondani légyszíves, hogy mennyi az idő?" (direkt írtam egybe a légyszívest, pont az elhomályosult jelentés miatt).

(magyarázat, ha szükséges: nekem az elsőben a tegező "légy" miatt furcsa egy magázó mondatban, a másodikban az E/2-es "légy" miatt furcsa egy T/2-es mondatban, a harmadikban pedig a felszólító módú "légy" furcsa egy kérdő mondatban)

de hát a nyelv már csak ilyen, az nem matek, az egy élő dolog. :-)

emlékszem, hogy az "ugye" szót a nagymamám még mindig úgy írta annak idején, hogy "úgy-e". :-)

visszatérve a különféle dolgok egybecsúsztatására: te például azt írtad: "nagyon furán hangzik a fülemnek". remélem, hogy ebben is látod ugyanezt a jelenséget:

"nagyon furán hangzik (nekem)" + "fura a(z én) fülemben"(?)

(semmi szemrehányás, csak egy példa arra, amivel semmi gond nincs :-)

Neked a "furán hangzik a fülemnek" a megszokott, másnak meg a "szívesen elkérném".

Szerintem nem túl szép kifejezés, én se használnám, de nem helytelen.

Olyasmi amúgy, mint a "szeretném megkérdezni". Ott se függ senkitől, hogy megkérdezheti-e, meg már ezzel a mondattal eleve meg is kérdezi, csak egy udvariassági formula.