Va módszer arra, h helyesen írjam az ,j, és ,ly, betűket, ha az, h mikor melyiket kell írni, az nehezséget okoznak nekem?

Ami mozgásban lévő dolgot fejez ki, az ly: folyó, folytasd, folyomány, stb.

Az egyszerű, hétköznapi szavak általában j: haj, vaj, január, stb

Lehet, hogy nincs is ilyen módszer, de én sikeresen alkalmazom.:) Meg úgy is szoktam tudni, hogy ha idiótán néz ki leírva, akkor nem úgy kell. Pl Lyézus, siráj, hályas, teavaly:) Ugye mennyivel szimpatikusabb a szemnek, hogy Jézus, sirály, hájas, teavaj.

#3-nak egy pár mozgásban lévő j-vel írott szó:jaguár,jak,Jákó,jávorszarvas, jávorantilop, jégmadár, jegesmedve,

juh, juhászkutya.

1-2-es: a gond az, hogy ez a legtöbb embernél nem müködik. Tipikus a muszáj, papagáj, amit rengetegen írnak ly-nal, mert szerintük l-lel is ugyanolyan.

Szerintem egyszerübb megtanulni, miben van LY, nek annyira sok az ilyen alapszó, a belölük képzetteket meg fel lehet ismerni.

"ha idiótán néz ki leírva"

Ez igaz, csak ehhez sokat kellene olvasni. Szerintem a kérdezőnek is ez a fő gondja, mint sok más embernek; nem olvas már pl. könyveket, nem rögzült sok szó írásképe.

Kérdező: Szabály nincs, viszont javítható a helyzet sok olvasással.

Igen, van módszer, és SZABÁLY is létezik. Nagyon hosszú leszek, válaszomat mentsd el egy külön dokumentumba, nyomtasd ki, tanuld meg!!! Soha többet nem lesz gondod a j, és az ly írásával.

1./ A magyar nyelvben CSAK A LYUK (és annak származékai) kezdőnek ly-nal. (lyuk, lyuggat, lyukas, stb.)

2./ AZ EGYTAGÚ SZAVAK VÉGÉN, ahol j-t ejtünk, általában j-t is írunk. Pl.: baj, báj, éj, haj, fáj, íj, raj, száj, alj, férj, fej.

KIVÉTELEK: gally, hely, mely, mély, ily (=ilyen), mily, oly, boly, foly(ik), moly, súly, süly(betegség).

3./ EGYSZERŰ ALAPSZÓBAN (azaz képző és rag nélküli nem összetett szavakban) csakis jt és rj kerülhet egymás mellé. Pl.: ejt, felejt, fojt, sajt, rejt, sújt, cserje, varjú, borjú, sarjú.

4./ A KÉT- VAGY TÖBBTAGÚ SZAVAK ÍRÁSAKOR a következőket kell szem előtt tartanunk:

a) Az -aj végű szavakat j-vel írjuk: duhaj, olaj, sóhaj, zsivaj stb.

KIVÉTELEK: bivaly, karvaly, tavaly, guzsaly.

b) Azokban a szavakban, amelyeknek a végén -áj, -éj, -ej, -oj, -öj, -uj hallatszik, általában ly-t kell írnunk. Pl.: aszály, pehely, fogoly, göböly, paszuly, kehely, személy, zsindely, stb.

KIVÉTELEK: lakáj, maláj, muszáj, szeráj, papagáj, delej, dörej, röhej, zörej, ganéj (=ganaj), karéj (=karaj), paréj (=paraj), taréj (=taraj), burzsuj, lebuj.

c) ly-t írunk azokban a szavakban, amelyeknek utolsó szótagjában -ja, -je, -jeg, -jog, -jög hallatszik. Pl.: máglya, boglya, gulya, gereblye, bélyeg, vályog, hömpölyög.

KIVÉTELEK: bója, buja, rája, héja, kopja, csája, szója, tuja, hejehuja, sajog, vijjog, zsivajog.

5./ A GYAKORI SZAVAK közül ly betűvel írjuk: ily, oly, ilyen, olyan, mely, milyen, melyik, amely, amelyik stb.

6./ A TOLDALÉKOKBAN előforduló j hangot általában j betűvel írjuk. Pl.: apja, kérjük, mérje stb.

DE ly VAN AZ -ály, -ély FŐNÉVKÉPZŐBEN: akadály, engedély, segély, osztály, szabály, ünnepély stb.

Ezeket a szabályokat (különösen a "kivételeket") jól jegyezzük meg, és tanuljuk meg a következő kis verset:

Béklyó, golyhó, csobolyó,

kályha, pulyka, hógolyó,

kölyök esztergályos selypít,

a keselyűt ne felejtsd itt,

sólyom, sulyom, gombolyag,

gömbölyödik a hólyag,

toklyó, vályú, petrezselyem,

sulyok, süllyed, bolyhos, selyem,

gabalyodik máglya golyva,

idetartozik a polyva,

végére maradt a dölyf,

Hüvelyk Matyi és az ölyv.

Az a baj, hogy ti már se tájszólást, se dédanyáitok nemzedékét nem nagyon hallottátok. Mert akkor benne csengene a fejetekben, mely szavakat mondták sokan l-lel is: "gólamadár", "gereble", "királfi". Rengetegen így beszéltek régen. Viszont a jó-t nem mondta soha senki ló-nak, a haj-at hal-nak, a báj-t bál-nak, az olaj-t olal-nak, a Jenő-t Lenő-nek...

Nekünk csak annyi volt a szabály, hogy az a "j" hang íródik "ly"-nal, amit nagyanyáink "l"-lel mondanak. Amit "l"-lel még sose hallottál, az nem az.

#9-es!

Sajnos ez a szabály, amiről írsz, elsősorban a dunatúliak számára volt hasznos, mert a tisztántúliak, alföldiek sohasem ejtették vagy ejtik a gólyát "gólá"-nak, a folyót "foló"-nak, és ezért nem is tudják eldönteni, hogy j-t, vagy ly-t írjanak-e.

Másik ellenvetésem: a vályog szónak l-lel ejtve is ugyanaz az értelme, de a vijjog szónak ll-lel ejtve már egészen más értelme van, tehát nem írjuk lly-nal.