Tökéletesen helyesen írni senki sem tud? Most néztem meg helyírási szábolyokat nem mindenki úgy írja ahogy kellene!

Egyrészt ezt nehezen tudom elképzelni, mármint azt, hogy abba az alapvető nyelv(tan)i dologba, hogy kiteszem-e a személyes névmással kifejezett alany, beleszóljon nálunk egy világnyelv, ha mégoly népszerű is.

Másrészt ha mégis onnan jövő hatás, akkor mi van?... Attól még nem helytelen. Természetesen lehetnek hatással egymásra nyelvek (és vannak is). Legfeljebb neked nem tetszik. Ha ilyen ízlésbeli dolgok miatt akartál óva inteni tőle, akkor köszönöm az aggódást és a jó szándékú tanácsot! :-)

Alapvetően nem vagyok a nyelvművelés ellen, csak jó ha tisztán látjuk, hogy az egy adott ember ízlését tükrözi, nem pedig valami általános elv, általános szabályrendszer, amelyhez minden magyarul beszélőnek tartania kellene magát, de egyesek rosszalkodnak, vagy tudatlanok... (Ennek folytán nem lehet ezt másokra ráerőltetni, mindenkire érvényes alapelvekként beállítani. Azt lehet mondani, hogy "aki olyan szépen akar beszélni, mint én, az mondja így, és kerülje amazt". Aki pedig nem akar úgy beszélni, azt hagyjuk, hogy a saját anyanyelvét használja. Ha az a nyelv olyan, hogy az egyik fele magyar, a másik fele német, a harmadik fele szlovák, a negyedik fele meg angol, akkor hadd használja azt.)

No de visszatérve a témához, amikor egy nyelv hatással van a másik nyelv nyelvtanára:

Ilyen hatást inkább ott tartok lehetségesnek, ahol valódi, erős kontaktushatás van: szomszédos népeknél, ahol határmenti átkeveredések vannak, két(anya)nyelvű emberek élnek, ahol tényleg intenzíven cserélődnek, keverednek a nyelvek, nemcsak a szavak, hanem akár a nyelvtan is, szinte tükörfordítás jelleggel. De ezek a dolgok ritkán terjednek el egy egész nyelvben.

A magyar nyelv változásaiba angol hatást belelátni azért is különösen nehéz, és erős indoklásra szorul, mert közismert, hogy a magyarok mennyire kis arányban ismernek, beszélnek idegen nyelveket, és ez sajnos az angolra is igaz.

Ha a sommás ítéleted, amelyben az "én" gyakori használatát "az angol világelnyomó hatásának" tudod be, nemcsak egy tipp ("érzésre"), hanem van mögötte valóban valami "elmélet", akkor nagyon kíváncsi lennék ennek a kifejtésére, bár lehet, hogy ehhez szűkek a GYK keretei... Ha ez máshol ki van fejtve, akkor linknek is nagyon örülnék.

Ebben az adott kérdésben egyrészt fontosnak tartanám egyrészt hogy valóban most több-e az én, mint régen, de még fontosabb, hogy – akár több, akár nem több – mire utal az, hogy "A régi énezés és a mai énezés nem ugyan olyan"? Mik azok az "újdivatos teljesen fölösleges énezések"? Valóban van különbség a régi és a mai között? Mi az a különbség, hogyan lehet ezt megragadni?

Valami biztos van benne, nem hinném, hogy csak az ujjából szopná valaki valaki, hogy a mai más, mint a régi... Tényleg kíváncsi vagyok, hogy miben is áll ez a különbség. (Remélem, hogy nemcsak abban, hogy régen kevés volt, ma meg sok van... Valamint hogy "régen minden jobb volt"...)

Sajnos ezzel, amit írsz, még nem tudok mit kezdeni, pedig tényleg érdekelne, hogy miről van szó.

Ha ez nincs bővebben kifejtve, de legalább néhány példán tudnád érzékeltetni, hogy milyen ez egyik (a régi, megfelelő) én-ezés, és milyen a másik (a mai, kerülendő(?) fajta), már az is sokat segítene elindulni.

Nagyon köszi előre is, ha el tudsz ebben igazítani!

_______________________

ui.:

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Elrévedezni némely szavadon,

Mint alkonyég felhőjén, mely ragyog

És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom, mi ez, de édes ez,

Egy pillantásod hogyha megkeres,

Mint napsugár ha villan a tetőn,

Holott borongón már az este jön.

Én nem tudom, mi ez, de érezem,

Hogy megszépült megint az életem,

Szavaid selyme szíven símogat,

Mint márciusi szél a sírokat!

Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon,

Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.

Ha balgaság, ha tévedés, legyen,

Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!

[ebben is vannak "fölösleges" én-ek...

ha dalban szeretnéd, akkor itt az ének:

https://www.youtube.com/watch?v=L0JNPoNzjcg ]