Hogy a helyes?

Férfinél.

Ha magas hangrendű a szótő utolsó szótagjában szereplő magánhangzó, akkor magas szórendű toldalék társul hozzá.

Mély szórendnél, mély.

Vegyesnél is általában az utolsó szótag magánhangzójához hasonul, de van kivétel, van hogy mindenhogy helyes.

Pl.: Alexxel/Alexxal

*Ha magas hangrendű a szó, ...

*Ha mély hangrendű a szó, ...

*Ha vegyes hangrendű a szó, ...

Sorry, rosszul írtam előzőleg az elejüket.

A férfinál is helyes, egyébként.

Az igaz, amit írt a 2-es, de vannak kivételek. Ennek általában nyelvi evolúciós okai vannak.

Másik példa; gondolom senki nem mond olyat, hogy hidek, de olyat mond, hogy hidak, mint a híd szó többesszáma, pedig a fenti okfejtés alapján a hidek lenne a helyes. Ez azért van, mert régen nem a magas hangrendű „í” hangot ejtették, hanem egy ehhez hasonló, de mély hangrendű hangot. A férfi esetén is hasonló a helyzet, bár itt mindkét toldalékolás elfogadott és használatban van, viszont a férfi többesszáma szintén nem férfiek, hanem férfiak (bár lehet, hogy valaki az első alakot használja, én még nem hallottam).

Hű, köszi az infót 4-es. Ma is tanultam valamit. :D Ment a like.

(2-es voltam :D)

Ahogy a #4. írja, a férfinál is helyes - én pl. úgy tanultam, úgy is használom (tudom, ciki, de a magas hangrendű kicsit bántja is a fülem:). Úgy tudtam, hogy a férfiú rövidülése, azért maradt meg a mély hangrendű rag, de most több válaszban is olvastam, hogy régen volt a magyarban magas meg mély "i", így a férfi vegyes hangrendű volt... Érnek még meglepetések. :)

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__14898..

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__46183..

https://www.gyakorikerdesek.hu/tudomanyok__helyesiras__87797..

7-es, az pont nem helyes. Már csak azért sem, mert a „csinálnák” T/3 ragozású, a „csinálnék” pedig E/1 (az egyéb nyalánkságokról, mint alanyi/tárgyas ragozás, már nem is beszélve). Főként vidéken használatos ez az alak, de, mint sok más cifraság, ez nem tartozik a tájszólásba, pusztán helytelen (már nyelvhelyesség szempontjából, jelen pillanatban).

6-os, én is úgy tudtam korábban, ahogy te, csak az meg a hidas (vagy hides?) példára nem ad magyarázatot. Ha keresünk ilyeneket, biztosan találhatóak még hasonló példák.

Most jutott eszembe a rikító szó, ami nem rikítő, ugye. Viszont az örökítő meg nem örökító.

Ajj, kedves anyanyelvünk :)

Először is mindkettő "helyes", hiszen azt, hogy mi "helyes", csak az dönti el, hogy mit használnak az anyanyelvi beszélők, márpedig ez esetben ezt is, azt is.

Hogy a férfival konkrétan mi van, azt olvassátok el itt:

[link]

#7: "Az á betűs sérti a fület."

A tiédet.

"Olyan, mint a többi ilyen, pl csinálnák, találkoznák, akarnák, barátkoznák..."

Tök más (bár azok is "helyesek", ezt jól mondod, hiszen azokat is használják).

"Helyesnek helyes az á is, de é betűvel kell mondani."

Csudát kell é-vel mondani, ki mondott neked ilyet?

"az pont nem helyes. Már csak azért sem, mert a „csinálnák” T/3 ragozású, a „csinálnék” pedig E/1"

Ha jól veszem ki a diskurzusból, akkor te hallottál már olyat, hogy a csinálnák-ot E/1-ban használják, ugye? Akkor hogy mondhatod, hogy nem helyes? Hiszen a magyarok igen nagy része úgy beszél...... (talán nem jól beszélik a saját anyanyelvüket?... ez még viccnek is rossz lenne.)

"(az egyéb nyalánkságokról, mint alanyi/tárgyas ragozás, már nem is beszélve)."

Pedig kíváncsi lennék, hogy az hogy jön ide. Hátha megtudunk valami érdekeset.

(Például kiderült volna, hogy érdekes módon tárgyas ragozásban mindenkinel van hangrendi illeszkedés (csinálnám), csak az alanyibban van ez a kétféleség – és a két forma közül a csinálnák illeszkedik a rendszerbe azzal, hogy harmonizál, a csinálnék pedig totál kilóg, csak valaki egyszer kitalálta, hogy ez így legyen... Ettől persze még létezik mindkettő, de a csinálnák a szabályos – az lenne a "normális" –, a csinálnék pedig totál rendhagyó.)

"Főként vidéken használatos ez az alak, de, mint sok más cifraság, ez nem tartozik a tájszólásba, pusztán helytelen (már nyelvhelyesség szempontjából, jelen pillanatban)."

Óriási baromság, már bocsánat. Hogy a fenébe lehetne helytelen, ahogy valaki az anyanyelvét beszéli? Hiszen arra nincs is előírás, hogy hogyan kell beszélni! A nyelvészek megfigyelik, leírják, érdekes következtetéseket vonnak le, de hogy hogy hogy beszéljenek a beszélők, arra nincsenek előírások.

(Persze sokan mégis megmondják, aminek addig van helye, amíg tanulják a nyelvet, vagy ott van helye, ahol speciális beszédhelyzetek vannak – pl. ha egy színész, vagy bemondó vagy politikus nyilvánosság előtt beszél –, de hogy a felnőtt beszélők természetes beszédhelyzetekben hogy beszéljenek, abba nem kéne senkinek beleszólni, és nem is kéne helytelennek nyilvánítani, pusztán a saját ízlésed alapján.

"6-os, én is úgy tudtam korábban, ahogy te, csak az meg a hidas (vagy hides?) példára nem ad magyarázatot."

Miért kéne mindenre ugyanannak a magyarázatnak működnie?...

Az egyik az egyiket magyarázza, a másik a másikat.

(De egyébként ez a "veláris i"-ről szól elmélet mostanában már kevésbé támogatott, vö.:

Kis Tamás: A veláris i a magyarban

[link] )

"Ha keresünk ilyeneket, biztosan találhatóak még hasonló példák."

Olyan i/í-t tartalmazó szavakra, amelyek mély toldalékot vonzanak? Persze, pl. a fent linkelt PDF-ben van egy hosszú felsorolás:

"6.2 A mai magyar nyelvben az egyetlen rendhagyónak tűnő eset, amelynek alapján sokan a veláris i hajdani magyar nyelvbeli előfordulását feltételezni szokták, a hangrendi illeszkedés szabályainak látszólag ellentmondó módon viselkedő szavaké. E szerint, bár a csík, csín, díj, fi, fing, gyík, híd, híg, híj(a), íj, ín, ír, kín, lik, nyíl, pír, sík, síp, sír, szíj, tik ’tyúk’, víg, zsír; bír, bíz-ik, hív, híz-ik, ír, irt, isz-ik, ív-ik, nyíl-ik, nyír, nyit, rí, sí(v), sír, szid, szip(ákol), szít, szív, vív stb. szavak magas hangrendűek, hiszen palatális i vagy í magánhangzót tartalmaznak, a toldalékolás során („szabálytalanul”) mégis mély hangrendű morfémákkal kapcsolódnak (híd-dal, ín-nal, nyíl-ban; hív-tok, ír-tok, bíz-nak, ív-nak stb.). Ez a jelenség sokak szerint azzal magyarázható, hogy e szavak palatális magánhangzója eredetileg veláris i lett volna.

6.3. Ez természetesen nincs így, ..."

(és itt kezdődik az érdekes rész... :-)

"Most jutott eszembe a rikító szó, ami nem rikítő, ugye."

Igen, ez tök jó (a hasonló társaival együtt: sikít, sivít, virít, pirít, sipít, hígít, tisztít, piszkít...).

"Viszont az örökítő meg nem örökító."

Ebben viszont nagyon rendhagyó lenne: hangrendi illeszkedés szempontjából az i/í/é "átlátszó", vagyis nem számít, az előtte lévő szótag hangrendje számít.