Mi a véleményetek arról, ha valaki nem ír ékezeteket?

Differenciált.

Előfordul, hogy valaki nincs abban a helyzetben.

Ha igen, írjon magyarul, de főleg helyesen. Ellenkező esetben fel kell tételeznem, hogy szereptévesztésben van. Mondjuk, ha a Nature-nek írok, igyekszem a lehető legjobb angolságra. Mondjuk, ha itt írok, igyekszem a legjobb magyarsággal tenni, mellőzöm annak fitogtatását, hogy más nyelveken is tudok pár (sok) szót, és örülök, ha mások is ezt teszik.

Zavarni különösen két esetben fog az ékezethiány. 1. Ha a nagy magyarságáról regél, ha Trianont emleget és számon kéri "hazafiságomat", mindezt ékezetek nélkül. Ez a szerencsétlen nem tudja, mit jelent magyarnak lenni. 2. Ha magyarságát lenézi, mondanivalóját idegen szavakkal keveri, ha lesajnálóan szól mindazokról akik nem külföldön élnek (mint ő) a nyelvünket elképesztő hibáktól tarkítva használja, eközben gyakran az idegen szavakat sem tudja jól leírni. Sajnálatra sem méltó primitív ember, aki ha leszokna arról, hogy magyarnak tartsa magát, nőne országunk méltósága.

Régebben rá lehetett fogni a technológiára, mert tényleg voltak olyan eszközök, meg olyan szoftverek, amikkel nem lehetett, vagy nagyon körülményes volt ékezetekkel írni. Ma már ez nem elfogadható. Minden eszközön és szoftveren megoldott az ékezetekkel való írás, és nem kíván túl nagy extra erőfeszítést ékezethelyesen írni. Lehet, hogy egy picivel hosszabb ideig tart egy pár sor megírása, de nem kétszer annyi időbe.

Ha rövid szövegről van szó, akkor azért nem elfogadható, mert nem kíván túl sok időt helyesen írni (ha valaki tud), ha meg hosszabb szövegről van szó, akkor meg az ember inkább válasszon ennek a megírására megfelelő eszközt, helyet, időt.

A kommunikáció szereplői alapján is más a helyzet egy egy-egy kommunikáció esetén. Mert lehet, hogy nehezebb az egyiknek olvasni, a másiknak viszont könnyebb egy kicsivel írni. Ott is úgy lenne tisztességes persze, hogy aki ír, az vállalja a „nehézségeket”, és nem tolja rá a másikra. De oké, ott még azt mondom, legyen. De egy egy-sok jellegű kommunikációnál már nem elfogadható. Ha tíz embernek kényelmetlenebb olvasni a szöveget, kibogarászni, hogy mit akart írni aki írt, akkor nem tartom fairnek, hogy mindez azért történik, mert a szöveg írója lusta volt. Itt a GYK-n a kérdéseknél meg hatványozottan igaz ez. Ha neki van kérdése, neki van problémája, akkor tisztelje meg az illető az ingyen és bérmentve válaszolókat, akik időt, energiát szántak a válaszra, hogy a kérdést a lehető legérthetőbben fogalmazza meg, szánjon annyi időt a saját kérdésére, hogy ékezetekkel ír.

Nem tudom, egy magyar billentyűzeten mi előnyt jelent kihagyni.

Ha nem az, akkor viszont kínszenvedés az ékezetes írás.

Mivel nem tudom, hogy aki ír, miről ír, nem minősítem.

Szerintem közösségi médiákban, kommentelésre elfér.

A helyesírási hibák sokkal zavaróbbak.

Azok közé tartozom, akik úgy vélik, telefont használva is általánosságban szükséges és illendő a megfelelő ékezetek használata.

Néha a célszerűség miatt (pl. sms) le kell, hogy maradjanak, de ebben az esetben alaposan meg kell gondolni a szöveget, nehogy értelemzavaróvá váljon az ékezethiány.