Cafeteri vagy cafateria?

"Elírás lenne?"

Az.

[link]

(A café (kávé) szóból jön a szótő.)

"a 2. oldal alján a »cafateria«.

Elírás lenne?"

a többi negyen esetben pedig "cafeteria".

mit tippelsz?...

"a szövegszerkesztője hibásnak jelezte az általam leírt cafeteria szót"

Lévén nem magyar szó, valószínűleg az összes változatra hibát írna.

dehogynem magyar szó. használjuk, tehát az.

egyébként megfontolandó a fonetikus átírás is (kafetéria), azt is használhatod, ha szimpatikusabb (hiszen nincs még szótárban rögzítve, hogy hogyan helyes), ahogy ezek között is említik:

[link]

[link]

[link]

további lehetőségek:

[link]

:-)

"dehogynem magyar szó. használjuk, tehát az."

Az a helyzet, hogy a nyelvi "hiperliberalitást" a szótárok nem tuják követni.

nem értem a "hiperliberalitást".

természetesen széles a skála: vannak olyan szavak amelyeket tényleg "nem magyar szóként" említünk meg néha, mondjuk egy külföldi zeneszám címe természetesen nem magyar szó, de miattam akár szakkifejezésekre is mondhatjuk, hogy bár már gyakran használják egy szűk körben, de általánosan nem, ezért ne hívjuk (közhasználatban lévő) magyar szónak, legfeljebb egy szaknyelv részének, és van a másik véglet: azok a szavak, amelyek már nagyon rég óta a nyelvünk részei, senki nem vitatja, hogy magyar szó.

a két véglet közötti átmenet nagyjából "folytonos", vagyis elég nehéz kategóriákra bontani (éles kategóriákra pedig lehetetlen) – de én azt gondolnám, hogy speciel a kafetéria (teljesen mindegy, milyen írásmóddal(!!)) ilyen szempontból már nem határeset: "mindenki" érti (vagy legalábbis hallotta már, és nagyjából el tudja helyezni, hogy milyen témakörben használják ("valami fizetéssel kapcsolatos dolog" :-)).

vagy nem értesz egyet? ezt a magyar beszédben nem használjuk, csak "vendégként" fordul elő?...

azt írtam, "mindegy, milyen írásmóddal":

igen, annak, hogy valami magyar szó (ezen belül pl. jövevényszó, idegen szó), vagy nem része a nyelvünknek, szerintem semmi köze ahhoz, hogy hogyan írjuk. az egy másik kérdés. (bár kétségtelen, hogy ami meghonosdik, azt azért általában előbb-utóbb átírjuk – de nem ezen múlik)

és azt írtam, "_már_ nem határeset":

igen, már nem, lehet, hogy pár évtizeddel ezelőtt még az ellenkezőjét mondtam volna. pont ez az, hogy a nyelv folyton változik (a szókincs különösen, de persze a nyelv többi része is), már csak ezért is nehéz egzakt határvonalakat húzni a jövevényszavak különféle "életszakaszai" között...

a hiperliberalitásnak van köze a fentiekhez? (ha igen, melyik része hiperliberális?)

vagy rossz helyen tapogatózom? esetleg az írásmóddal kapcsolatos, amit írtál?

----

"a nyelvi "hiperliberalitást" a szótárok nem tudják követni":

hát még jó hogy nem... (jelentsen a hiperliberalitás bármit is...) :-)

hiszen a szótárak a nyelv változásait sem tudják követni. pontosabban csak messze lemaradva követik.

pláne, ha a papírszótárakról van szó (de még az online szótárak is csak késéssel tudják)

egy élő nyelvnek a szótára (bármilyen: általános szótára, szlengszótára, valamilyen szaknyelvi szótára stb.) egy olyan "pillanatfelvétel", amely évtizedekig készül, és _mindig_ egy korábbi állapotot mutat.

ha el akarjuk dönteni, hogy most éppen a magyar nyelv része-e valami, akkor két lehetőség van:

1) hagyatkozhatunk az "érzésünkre" (plusz megkérdezünk másokat, körülnézünk az interneten stb.),

2) de ha egzakt módon szeretnénk egy érvényes szólistát használni (pl. mit fogadjunk el Scrabble-ben), akkor kénytelenek vagyunk valóban szótárakra hagyatkozni, ekkor azonban legyünk tudatában annak, hogy az már "a múlt lenyomata", csak nincs jobb eszközünk.

A kafetéria egy nagyon-nagyon jó példa arra, amikor valami már javában a nyelvünk része, mindennapi életünk része, hivatalos doksikban, szerződésekben (talán jogszabályokban is?) szerepel, nem mostanában "robbant be", hanem évtizedek óta fokozatosan "izmosodik" (sőt, szerintem már ereje teljében van) – és bizonyos alapvető szótárakba érdekes módon mégsem került bele.

(Óvatosan fogalmazok, mert biztos nem minden szótárból hiányzik – nekem elég kevés van itthon... Ha megtaláljátok egy szótárban, szóljatok! :-)

Egyezzünk ki abban , hogy a JÖVEVÉNYSZAVAK (ahol én továbbra is érzek ha nem is határt, de minimum átmeneti folyamatot az idegenből magyar szóvá fogadás terén) létét, írásmódját nem várhatjuk el egy helyesírás-ellenőrző programtól.

"A kafetéria egy nagyon-nagyon jó példa arra, amikor valami már javában a nyelvünk része"

A jövevényszavak magyar írásmódra váltása az eredeti fonetika által diktáltról szintén egy ok, amiért egy ilyen helyesírás-ellenőrző program up-to-date állapota lehetetlen.

Amúgy én pl. ebben az esetben a "magyar szó" definíciót könnyebben elfogadnám a magyar fonetikára honosodott írásmód esetén, mint az eredetinél.

Amikor még az írás-fonetika sem váltott magyarra, ott a magyar szó elnevezést erősnek érzem.