Cserénél melyiket kéne inkább mondani?

Hiába "szimmetrikus" a csere, ahogy az #1 mondja, ettől még a dolog úgy történik, hogy mindenki azt cseréli el, ami nála van, ennek megfelelően ésszerű fogalmazni.

Mármint amikor két külön ember cserél valamit egymással.

(Nyilván más a szitu, ha pl. én kicserélek egymással két képet a falon: ekkor tök mindegy, hogy a Picassót kicserélem a Munkácsyval vagy fordítva. :-)

Ennek megfelelően:

Írj nekem, ha van bármi olyanod, amit elcserélnél erre a könyvre.

Írj nekem, ha van bármi olyanod, amire elcserélnéd ezt a könyvet.

Az első, hiszen arra vagyok kíváncsi, hogy ő mit cserélne, ő pedig a sajátjai közül cserélne valamit (az én könyvemre).

"de hallottam már a másik verziót is."

Persze, a szitu kiszasága, áttételessége miatt előfordulha, hogy valaki összekeveri véletlenül. És mivel ez nem okoz különösebb értelmi gubancot (pont az említett majdnem-szimmetrikusság miatt), ezért hát nem fogja javítani, mert talán észre sem veszi. Ami nem is baj, mert érthető.

Szerencsére általában anyira azért hasonló az emberek gondlkodása, hogy ez nem okoz gondot:

– ha valaminek a megfogalmazását annyira elrontom, hogy már a saját agyam is észreveszi, akkor kijavítom, ami jó, mert jó eséllyel a másik fél agyában is gubancot okozna (–> vagy nem értené / vagy csak kiröhögne (magában) :-)

– de ha valaminek a megfogalmazását csak annyira rontom el, hogy még a saját agyamnak sem tűnik fel, akkor nem jívatom ki, de ez nem baj, mert jó eséllyel a másik félnek sem fog feltűnni (vagy legalábbis érteni fogja / és nem röhög ki :-)

----

Az általad hirdetett táskára szeretnék cserélni bármit a hirdetéseim közül.

Az általad hirdetett táskát szeretném cserélni bármire a hirdetéseim közül.

Itt is az első az értelmesebb, nem vitás.

A másik ember táskáját nem cserélni szeretném, hanem megkapni :-)

De egyébként jogos a kérdés, mert itt még gubancosabb a dolog:

a "cserélni akarás" annak a joga, akié a cucc (ahogy fentebb ebben megállapodtunk), itt viszont a szitu még kacifántosabb:

aki az én mondatomban "szeretne" valamit, az én vagyok, mégpedig megkapni akarnám a "te" táskádat,

viszont maga az ügylet egy csere lenne – azt viszont annak kellene akarnia, akié a cucc...

Ha meg tudnám nevezni én is konkrétan, hogy mimet akarom cserélni, akkor egyszerűbb lenne:

"Szeretném elcserélni a biciklimet az általad hirdetett táskára."

De mivel nincs ennyira konkrét cseretárgyam, csak úgy általában kínálok "bármit", ezzel kapcsolatban furcsa azt mondani, hogy "szeretném elcserélni"... ("szeretnék elcserélni bármit"??)

A dolgonak ezt a "méregfogát" úgy lehetne kihúzni, ha átfogalmaznánk az eredetit:

"Szeretném, ha elcserélnéd az általad hirdetett táskát bármire a hirdetéseim közül."

Jaj. De hát ez meg még hülyébben hangzik... :-(((

(most ne menjünk bele, hogy miért... ilyen helyzetben az a természetes, hogy aki "szeretne" valamit, az tesz érte, vagy legalábbis a saját magáról beszél, ha nem kifejezetten hangsúlyos a másik ember személye, cselekvése...)

Ezek szerint újabb "méregfogba" ütköztünk...

Na jó, ennyit már nem fogunk tudni kihúzni, ne bonyolítsuk... ha így gázos, akkor maradjunk az eredetinél. :-)

Ahogy #1-es írta, kb. oda-vissza működik, hogy mit-mire.

Ha szőrszálat hasogatunk, akkor esetleg finom árnyalatnyi különbség (lehet), hogy adott helyzetben a "mit" rész picit aktívabb vagy konkrétabb.

- A könyvemet elcserélném dobókockára.

- Dobókockát cserélnék a könyvemre. (Ez picit furcsa. Nem más dolgait cserélem, hanem a sajátomat.)

igen, ugyanaz, zanzásítva van ez is... így lett a legrövidebb, ami nem utolsó szempont, akár még egy kis furcsa hangzást is megér :-)

így működik a nyelv.

eredeti:

Ha van valami, amire elcserélnéd, keress meg.

ha egyenesbe hozzuk, hogy "te" a sajátodat cseréld, ne az enyémet, akkor is fura kicsit:

Ha van valamid, amit erre elcserélnél, keress meg.

vagy a másik irány, hogy "én" a sajátomat cserélem (de persze ez is furcsa):

Ha van valamid, amire elcserélhetem, keress meg.