Azt tudom, hogy az első mondatban megjelölt helyre kell vessző. Viszont a másodikban? Peti, aki maga is katona(,) meglepődött a dolgon. Peti, mindenki legjobb barátja(,) szintén meglepődött a dolgon.

Peti, aki maga is katona, meglepődőtt a dolgon. Peti, mindenki legjobb barátja, szintén meglepődőtt a dolgon.

Én így tagolnám.

Az utolsó vessző szerintem is-is, mert ha nincs ott úgy is helyes nyelvtanilag.

Kell a vessző az összes helyre.

Plusz a válaszolónál:

"mert ha nincs ott, úgy is helyes nyelvtanilag" - ide is kell.

Árnyalatnyi különbség van, amelyet beszédben is ki tudsz fejezni rövid szünettel. Ha kiteszed a ’barátja’ utáni vesszőt, közbevetés lesz a vele lezárt rész – olyan, mintha gondolatjel közé vagy zárójelbe tennéd. (Szubjektív megjegyzés: a zárójelbe tett szöveg az én szememben kevésbé lényeges, ezért a normál közbevetésekhez vesszőt vagy gondolatjelet használok.)

Bővebben:

[link]

#4:

vigyázz, két külön dologról van szó (jogos, hogy a kérdező sem egyformán biztos a kettőben):

az első eset nem igazán közbevetés, ott egy "rendes" mellékmondat ékelődik be a főmondatba, és így tényleg egyértelműen kell vessző utána is.

a második már más, ott – a kötőszó hiánya amiatt – már nem ugyanaz a helyzet, hanem egy értelmezőről van szó. ez esetben nem kötelező a vessző, a szövegtől, illetve a közlő szándékától függőn, vö.:

[link]

az #1-est félreértetted, ő nem azt írta, hogy "mindenhová kell a vessző", hanem hogy "Az utolsó vessző szerintem is-is, mert ha nincs ott úgy is helyes nyelvtanilag." (és jól írta)

továbbá keverted azt is, amit a #3-as írt:

"Ha kiteszed a ’barátja’ utáni vesszőt" – tehát ő a második mondatról írt, nem az "aki maga is katona" mondatról.