Mit választanátok?
válasza:"Csak azok a földi jelenetek ne lennének"
amikben kiderül a jelen kérdés aktualitása, ki miért hagyta el a Földet.
Bűnöző új élet kezdés szándékával vagy menekülve a törvény elől, tönkrecseszett élet hátrahagyása stb.
Ebből a szempontból nézve (meg ezer másikból is) ott egy jobb sorozat. a The First.
Éppen az első marsi út a téma, az első kis csapat tagjaival, életével, motivációival, hátrahagyottakkal, mindennel.
És ez tényleg baromi jó sorozat. Jó színészek, történek, jó operatőr, remek zene stb.
Számomra teljesen hiteles.
És teljesen megértem a sorozatbeli pionírokat.
Csak tudom, hogy nem vagyok közülük, közéjük való.
Úgy értem, a motivációkat megtudhatnánk dialógokból is, vagy utalásokból. Én nem szeretem hogy ingázunk az űrhajó és a Föld között. Egy jó forgatókönyvíró megoldja anélkül.
Na most már csak végignézem az 1. évadot, aztán majd megnézem azt is.
válasza:"Úgy értem, a motivációkat megtudhatnánk dialógokból is, vagy utalásokból. Én nem szeretem hogy ingázunk az űrhajó és a Föld között. Egy jó forgatókönyvíró megoldja anélkül."
Nem tudom, az alap szitu az, hogy a szereplők állatira nem beszélnek a múltjukról senkivel.
Éppen ezért mi is lassan tudjuk meg, akiről meg éppen tudni kéne, mert gyanús elem, arról tudjuk meg legkésőbb.
Ez a koncepció lényege.
Guy Richie-nél tutira egy gyors vágásos felsorolásban kapnánk meg minden infót a végén, ömlesztve. :D
Ez másik rendező. És nem hajt Oscarra, az tuti. :D
válasza: válasza:Hát bizony, a fénysebesség kicselezéséig egy ilyen csillagközi túra pár fényéves úton is azt takarja, hogy évtizedeket élsz le egy fémdobozban.
Hosszabb úton meg vagy hibernáció és évszázados időutazás a jövőbe, vagy generációk élnék le az egész életüket a konzervdobozban, bármi mást csak képernyőn vagy fotón látva.
A sokgenerációs űrutazás etikusan is kérdéses, meg nem született embereket arra ítélni, hogy sose tehessék a lábukat nem hogy az anyabolygóra, de egyáltalán bármire a fémkasztni padlóján kívül.
Persze ezektől a problémáktól lehet, hogy évszázadokra vagyunk még, egyelőre példaként egy Mars-túránál többen nem kéne gondolkodni.
Persze az is lehet éppen egy one-way-ticket vállalkozás, akkor pedig a Földtől való végleges elszakadás ugyanúgy téma.
És ismét ajánlom a "The First" sorozatot, szerintem állati jó bemutatása pont ennek a témának.
válasza:Nem jó buli, hidd el. A hajótöröttek sem véletlenül követtek el mindent, hogy visszajussanak a civilizációba. Pedig hát milyen romantikus dolognak tűnik felfedezni, meghódítani egy lakatlan szigetet, kunyhót építeni, megküzdeni a természettel.
Az embert az ösztönei arra késztetik, hogy hosszú távon a biztonságot, a kényelmet keresse. Néha persze jó kicsit kiruccanni az ismeretlenbe, a veszélybe, de a hegymászók se költöznek ki a hegyekbe évekre. Hanem pont azért mennek, hogy majd ha hazaértek, a jó meleg otthonukba, jó legyen visszaemlékezni, eldicsekedni a barátoknak, megosztani a képeket, videókat.
Amikor az emberek távoli kontinensekre vándoroltak ki, akkor sem azért tették, hogy de jó lesz majd ott nap mint nap megküzdeni a civilizáció hiányával, hanem az arany, a meggazdagodás, a későbbi még jobb, még kényelmesebb élet reményében.
Na de gyerekek, azt vágjátok, hogy ha már építünk egy expedíciós hajóflottát, akkor nyilván nem csak a naprendszerünk felfedezése a cél? Nyilván akkorra már meglesz a módszer (igazából ma is megvan a hibernálós módszer de az eléggé béna), tehát egy jó módszer a gyors csillagközi utazásra. Az, hogy generációk éljenek rajta több ezer évig, ugye nem gondoltad komolyan? Pár generáció után azok kihalnának, előbb-utóbb kialakulnának belső viszályok, amilyen idióták lebombázzák egymást és a végére a flottából egy űrhajó marad pár emberrel azok meg úgy lesznek vele hogy oké ezt elbasztuk. Nagyon kicsi annak az esélye, hogy olyan sok idő alatt ne szülessen 1-2 olyan ember, aki bizony elcsesz mindent. Szerintem akkor már találjuk fel szépen az androidokat, akik örökké élnek, és küldessünk ki velük pár millió lefagyasztott embriót aztán hajrá mehettek isten hírével. De a legjobb módszer tényleg az lenne ha kitalálnánk a gyors utazás lehetőségét a csillagközi térben. Maga a fénysebesség még mindig elég lassú lenne, azaz nekünk itt a téridővel kellene valahogy eljátszanunk. Hiszen már sok tulajdonságát ismerjük, csak azoknak kihasználásától még nagyon messze járunk. Megint csak, rossz korba születtem :( Ez az abszolút bizonytalanság kora, amikor az sem biztos, hogy az emberiség megéli a következő pár évtizedet, nem hogy itt csillagközi utazásokról beszéljünk. Biztos vagyok benne, hogyha túlélünk, akkor majd párezer év múlva úgy fognak visszaemlékezni erre a korra, mint az abszolút bizonytalanság kora. Vajon képesek leszünk túlélni az eddigi legnagyobb természeti katasztrófát? Vajon képesek leszünk nem kipusztítani magunkat az elkövetkezendő 100-200 évben? Vajon képesek leszünk kialakítani egy kolóniát a Marson? Vajon képesek leszünk azelőtt életet biztosítani a Földön kívülre, mielőtt a Föld totálisan összeroskadna kulturálisan és társadalmilag a totális túlnépesedés hatására? Vajon képesek leszünk találni egy etikailag is elfogadható megoldást a totális túlnépesedés megelőzésére, vagy Thanos-módszert fogunk alkalmazni? Vajon valaha belépünk az űrkorszakba?
Szóval értitek. Az emberiség elért az abszolút bizonytalanság korába. Csak erre még sokan nem eszméltek rá.
válasza:De, nagyon jól tudjuk.
Ez az első olyan kor, amikor REMEKÜL látjuk a fejlődés vonalát, és tudjuk azt is, hogy ha ez töretlen lesz, akkor mi minden jóról maradtunk le.
Mármint egy részét tudjuk.
És azt is tudjuk, hogy ha viszont nem lesz töretlen, akkora szívás jön, amit még nem látott a világ.
válasza:"Az, hogy generációk éljenek rajta több ezer évig, ugye nem gondoltad komolyan?"
Nem nekem kell, hanem az űrkutatás jövőjét tervező embereknek. És azok bizony teszik.
Én írtam is, hogy ezernyi erkölcsi buktatója van a dolognak, de maga a koncepció igenis működőképes lehetne.
Viszont csak úgy, hogy ha elég nagy populációt elég nagy hajóba teszünk.
Egy kisváros, minden szükséglettel és önellátással ellátva el tud működni több generációt is, még így mindentől elzárva is.
Illetve nem is kell az önellátásnak 100%-osnak lennie.
Egy ilyen hatalmas elindított hajó közel sem tud olyan gyorsulást produkálni, mint a mondjuk rendszeresen utána küldött, ellátmányt szállító robothajók, így rendszeres ellátmány érheti utol az egész úton. Persze csak ha mondjuk 20 év után nem dönt úgy itthon a politika, hogy nincs rá tovább keret.
Lázadás, belső viszály esélye persze fennáll. Az út pszichológiai tervezésénél ez lenne az egyik legfontosabb szempont, ezt valahogy megelőzni.
Nem kevés sci-fi alapoz ilyen generációs hajóra. A problémái is szerintem már mind előre meg lettek találva.
És szinte mindenre lenne megoldás.
Nem lehet elvetni az ötletet, mert a jelen fizikai ismereteink szerint sokáig még csak az ember nélküli csillagközi utazás vagy ez lesz az alternatíva.
#19:
Na igen erről is megnéznék egy jó sorozatot. Egy generációról, akik egy ilyen flottában élik le az életüket. Ne az indulásról és ne is az érkezésről szóljon, hanem valahol eközött egy ott született és egy ott elhaló generációról. És mondjuk lehetne az a központi konfliktus hogy egyszer csak leáll az ellátmány érkezése és senki nem tudja miért, mivel nincs kommunikáció a Földdel már nagyon rég óta, szóval bármi történhetett, de ez megmaradna nyitott kérdésnek. És akkor ennek a generációnak a fő feladata lenne kitalálni hogyan lesznek teljesen önfenntartók, hiszen oxigén készlet is fogyóban van, nem csak az élelem. Ha jól megcsinálnák brutális sorozat lehetne.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!