Miért van az, hogy a tudományok képviselői nem hajlandóak a holisztikus látásmódra?

Tény, hogy a legtöbb kisebbségi komplexusban szenved.

Bírom mikor ezen a szar oldalon is játsszák az eszüket. :D

Miből gondolod, hogy a „tudomány képviselői” nem hajlandóak a holisztikus látásmódra? A tudományok elég tág kategória. Számos tudományterület van, ami alapvetően holisztikus természetű, pl. a közgazdaságtan, hadtudomány, környezetvédelem. Oké, ez még diszciplínán belüli holisztikus látásmód, de azon belül az. Egy közgazdasággal foglalkozó ember nyilván az egyes egyedi folyamatokkal is foglalkozik, de mégiscsak ezek együttes, átfogó hatása az, aminek jelentősége van. Vagy egy környezetvédelemmel foglalkozó kutató is nyilván járatos mindenféle egyedi jelenségekben, de mégis a rendszer egészének működése az, amivel valóban foglalkozik.

Vannak interdiszciplináris tudományok, vannak amik két tudományág kapcsolatából jönnek létre, és eléggé intenzív kutatások folynak ezeken a területeken. Pl.: asztrobiológia, biofizika, biokémia, bioinformatika, vagy pl. a paleontológia. Vannak multidiszciplináris területek: informatika, pszichológia, antropológia, vallástudomány. Vannak transzdiszciplínák: urbanisztika, humánökológia.

Régen az egy-egy tudományág műveléséhez szükséges tudás és tapasztalat elsajátítása nem kívánt akkora erőfeszítést, sok régi tudós van, akik különböző tudományterületeken is tevékenyek voltak, illetve a tudományon túl más területekben is nagy jártasságot szereztek. Ma egy-egy tudományág olyan szintű tudást halmozott fel, hogy egy-egy területen érdemi kutatást csak évtizednyi tanulás és elmélyedés után lehet végezni, illetve mára jellemző, hogy nem egy-egy ember végez kutatást, hanem komplett, nemzetközi tudóscsoportok. Egy-egy ember nem tud kettő, pláne három tudományágban is úgy elmélyedni, hogy abban naprakész, részletekbe menő tudása legyen.

Ennek ellenére sokan vannak, akik interdiszciplináris területen dolgoznak, abban naprakész, de nem feltétlenül részletekbe menő tudásuk van, így nyilván egy szemlélet mentén a egyes tudományágak különböző területeinek specialistájára jut a kutatás egy jelentős része.

Azt is hozzá kell tenni, hogy vannak vadhajtások, áltudományos területek. Sok ősi, holisztikus, eklektikus, analogikus ismeretterületről a tudományos módszertannak megfelelő objektív vizsgálatok arra jutottak, hogy az ezekben felhalmozódott tudás egy jelentős része nincs összhangban a valós jelenségekkel, az ismeretek helytelenek, a vélt jelenségek nem léteznek. Pl. ami valódi tudás, az az asztrológiából átkerült az asztronómiába, ami meg objektív vizsgálatok alapján fals volt, az meg megmaradt az asztrológiában. Hasonlóan az alkímia valódi tudását átemeltük a kémiába, ami nem felelt meg a valóságnak, azt meg nem. Pl. vannak olyan „alternatív” gyógymódok, amik magukat szeretik a holisztikus jelzővel aposztrofálni, ami önmagában dicséretes lenne, csak a probléma az, hogy ebből a holisztikus szemléletből levont következtetések, pontosabban inkább az ebből kialakult tényleges gyógymódok nem hatásosak, nem gyógyítják meg a beteget. (Persze a gyógyászatban is van holisztikus szemlélet, ami valóban tudományos szemléletből fakad, pl. mikor nem csak egy-egy betegség konkrét gyógyításáról van szó, hanem a megelőzéséről, a kialakulásának a környezeti, társadalmi, gazdasági, vagy éppen pszichológiai, szociológiai okairól.)

Én pl. nem vagyok tudós. Informatikus vagyok, de nem az informatika tudományágához teszek hozzá, csak alkalmazom az informatikát, mint programozó és mint tervező. Egy oktatással kapcsolatos rendszeren dolgozunk. A tervezés során sokféle terület felé kell kikacsintanom úgy, hogy közben az egész rendszert kell szem előtt tartanom. Pl.:

- Sokszor matematikai természetű problémákat kell megoldanom.

- Pénzügyi természetű problémákkal is kell foglalkoznom, pl. nagyon nem mindegy, hogy kik a rendszerünk célközönsége, azok milyen anyagi helyzetben vannak, hogyan alakítjuk ki az árazást. Másik oldalról van a rendszernek üzemeltetési költsége is, ott különböző megoldások, néha nem is annyira könnyen számolható kiadásokkal stb…

- Mivel oktatási rendszerről van szó, néha pedagógiai természetű kérdéseket is figyelembe kell venni, amik néha kardinálisak is tudnak lenni.

- Sőt ismerni kell az oktatási rendszer felépítését úgy általában, a működésének a magyar jellegzetességeit, a jogszabályi környezetét.

- Meg úgy alapvetően sok jogi kérdés merül fel az adatkezeléstől az adózáson át a szerzői jogokig.

- Közben pszichológiai természetű kérdések is felmerülnek, milyen szín milyen hatást kelt, milyen szöveg milyen hatást kelt, vagy mondjuk egy árazásnál egy kevésbé rugalmas, de könnyen átlátható rendszert alakítsunk ki, vagy egy sokkal rugalmasabb, de cserébe nehezebben átlátható, nehezebben előre tervezhető rendszert.

- A végeredmény egy szoftver mindenféle felülettel, ahol természetesen esztétikai kérdések is felmerülnek, amik megint csak lehetnek kardinális kérdések.

- Néha egy-egy a rendszerbe beszálló intézmény által oktatott területbe is bele kell látnom, mondjuk egy zeneiskolával való együttműködés során a rendszer fejlesztéséhez tudnom kell, hogy a kottában vagy a zeneelméletben mit hogyan jelölnek.

- Mivel a rendszer egy kommunikációs felületet is nyújt, a kommunikáció területén is kell ismeretekkel rendelkeznem.

- De néha még etikai, erkölcsi dilemmák is felmerülnek a tervezés során.

Informatikusként egyszerre kellene, hogy legyek matematikus, közgazdász, marketinges, pedagógia szakértő, jogász, pszichológus, szociológus, nyelvész, művész, filozófus. Nyilván van, amibe kicsit jobban beletanultam, van, amibe kevésbé, de valamilyen szinten mindegyik sajátosságait külön-külön figyelembe véve nekem egy egységes rendszer vízióját, koncepcióját kell felvázolnom. De van az a problémakör, amihez olyan szintű hozzáértés, tudás szükséges, amivel az adott területen elmélyedt, az adott területre specializált szakembernek kell átadni az adott feladatot.

Szerintem ez eléggé holisztikus szemlélet, ami mentén kvázi mi „csak” informatikusok vagyunk.

Egyszerűen nem igaz amit írsz.

Pontosan a mai tudomány megköveteli a széles látókört, és egyre inkább eltolódik a multidszciplináris tudás felé.

Egy művelt természetttudományos területen tevékenykedő ember ma már átfogóan kell értsen az egész témához. Jó példa az idegtudomány. A legnagyobbak, de már a kisebb kutatócsoportokban is alapfeltétel szinte a multidiszciplináris tudás. Biológia, fizika, matematika, programozás... és a hozzá kapcsolódó kognitív pszichológia is. Gyakorlatilag nem is ismerek olyan sikeres kutatót, aki speciálisan csak egy területhez értene.

Itt azt látom, hogy feltettél egy állítást, de egyetlen érvet sem hoztál annak alátámasztására. Mehetne akár ezotériába is.

Régen kényszer volt sok mindenhez egyszerre érteni, mert egy tudós nem tudta a más szakterületek szükséges eredményeit online percek alatt elérni.

Ma ennek nincs akadálya.

Ahol sok tudományterületnek kell összedolgoznia, ott megfelelő kooperáció megtervezhető.

De ahol nem kell, ott elhangozhatnak zöldségek, amikor mondjuk biológus próbál véleményt mondani a kvantumfizikáról, vagy fordítva.

Ezért fontos, hogy aki szaktekintély, az a saját területén az, más területen lehet teljesen laikus.