Hogyan válhatnék műveltebbé és okosabbá?

Az mindenképpen pozitívum, hogy az írásod érett, átgondolt, helyes, ki tudod magad fejezni. Ha szóban is ilyen jól kifejezed a gondolataidat, akkor ez már önmagában egyfajta műveltségi szintet jelent.

Ha most pl. könyvekről, irodalmi alkotásokról beszélünk, akkor fontos, hogy értsd, és egységes egészként lásd a művet. Biztos emlékszel, mikor olvasónaplót kellett írni a kötelező olvasmányokról, az pont ezt volt hivatott fejleszteni. Amikor olvasol (mondjuk szépirodalmat), a tartalmát fejben szép sorban illeszd össze egy egésszé, keresd benne az ívet, a folyamatot, a metaforákat, utalásokat, áthallásokat, ismerd meg a karaktereket, a motivációikat, a kort és a környezetet, annak problémáit, a sztori hátterét. Ez így soknak tűnik, de csak arról van szó, hogy próbálj ráérezni, az író vajon miért írta le mindezt, mit akart vele elérni. Ha ez megvan, akkor már nem is a leírt szövegre kell majd emlékezned, hanem a hatására, a gondolatokra vagy érzésekre, amiket benned kiváltott. Egy mű ismerete nem feltétlenül azt jelenti, hogy vissza tudjuk mondani, hanem hogy egy beszélgetésben kiderül, hogy értettük. (Ez különösen igaz a versekre.)

Egyébként soha nem késő nekivágni, csak ne erőltesd, ne nyűg legyen, hanem élmény.

Ha tudományról, technikáról van szó, akkor pedig a fokozatosságot tartsd, ne ugorj egyből a legnehezebb szintre, mert egyrészt nem fogod érteni, másrészt hamar ki fognak derülni a fehér foltok.

Nincsenek tudományok, amiket részletekbe menően, elmélyülten tanulsz. Lehetnének tudományok, amikhez a szükséges alapoknak az első lépéseit elkezded becsülettel megtanulni. És nem fogod észrevenni magadtól, hogy valami nagyon hiányzik. Évtizedeket lehet lehúzni úgy, hogy ismeretterjesztő írások bugyuta tételmondatairól azt hiszed, hogy tudomány, és közben a legalapvetőbb szavakról se tudod, hogy mit jelentenek (lásd sok válaszoló ebben a kategóriában).

Ez a "műveltségre" is igaz. Azért nem marad meg, mert nincs gyökere. Ha kijegyzeteled, vagy egyéb trükkökkel memorizálod, azzal csak a látszatot tartod fent, és ez a látszat is csak azt csapja be, aki maga se ért hozzá semennyire. Őszinte érdeklődéssel, elmerengve, a már ismertekhez ezer szálon hozzákapcsolva, "magadat feledve" kell olvasni, sokat és sokszor.

Az emberi tanulás képessége a csecsemőkorban a legnagyobb, majd fokozatosan csökken. Ez a csökkenés persze különböző embereknél eltérő, ráadásul pont úgy, mint a fizikai edzettséget, a szellemit is lehet edzéssel javítani.

Ezért akit csecsemő korától ilyen szellemben nevelnek, hallatlan előnyt szerez, számára a műveltségnem megszerzendő dolog, hanem természetes közege. A többi ember nagyobb koncentrálással, több munkával éri ezt el.

A legelső dolog, ami miatt neked ez problémát okoz: a műveltség állapot, amit az ember folyamatosan karban tart. Olyan nincs, hogy"egy évet erre szánok". Erre egy életet kell szánni. Csakhogy ez "kívülről" egy hatalmas erőlködésnek és odafigyelésnek tűnik, "belülről" viszont egy kellemes állapot. Elmész egy kiállításra, mert hallottad, hogy van egy új, és szeretnéd jól érezni magad. Látsz mondjuk 100 képet, két hét múlva háromra emlékszel konkrétan. Nem kell törődni vele. Sok képtár van, sokszor el lehet menni (mikor éppen kívánod). Mire huszadszor mész, egy csomó kép mintha üdvözölne. Sose láttad, de mintha mégis. Ez attól van, hogy mondjuk ha láttál öt Madarász Viktor képet, a többit zömmel felismered. A stílust, amivel dolgozik. Ugyanez a helyzet a filmmel, a zenével, az irodalommal és bármivel. Egy alkalom nagyjából semmi. Azt várni, hogy a felét megjegyzed, illúzió, méghozzá romboló, mert sikertelenséget érzel és elveszted a kedved.

Műveltté úgy válik az ember, hogy ez az életmódja. Ha teheti olvas, színházba, képtárba, múzeumba jár. A tudás nem lineáris, mondjuk ha kétszer annyi verset olvasol, kétszer annyi verset tudsz. Ez bonyolultabb. Elolvasol egy verset, érdekelni kezd a szerzője. Megnézed az életrajzát, egy csomó más embert ismersz meg. Továbbá a kort, amikor élt. Tanulsz közben tehát történelmet, pszichológiát, kapcsolatépítést, stílust, kifejezésmódot és sok mást. Nem fogod tudni visszamondani. Csak mondjuk három év múlva hallasz egy vadidegen verset, és rákérdezel: ez nem Ady véletlenül? De igen, ismered? Nem, de a csengése...

Valahogy így. A verset becserélheted zenére, regényre, festményre vagy szoborra, netán egy házra. Én például nagyon sok kastélyt láttam. Ma mondjuk Ororszországban ha látok egyet, esetleg azt mondom, ezt biztos német mester építette 300 éve. Utánanézek és tényleg. Ehhez például ismertem a földrajzot (ezon a vidéken sok német élt), történelmet (abban a korban egy nagy cár gazdagságának bizonyítására sok német mestert hívott), művészettörténetet, építészeti stílusokat, sőt fizikát, technikát. Egy magas építményre sose mondanám, hogy 12. századi, mert tudom, akkor még nem ismerték a megtámasztás módját. És számos más dolog. Az egyes területeken szerzett ismeretek kiegészítik egymást, segítik egymást, mindenből tud az ember valamit, és kiadódik a konkrét dologról szóló ismeret.

Lehet jegyzetelni. Ha sűrűn teszed, fél év múlva nem igazodsz ki benne. Ha így jársz el, olyan, mintha vizsgára készülnél. Ott ez hasznos, az életben az ember elsősorban jó akarja érezni magát. Tudja, ha sokat tud, sok mindenben képes eligazodni, ez pedig előnyt jelent a többi emberrel szemben. Szokták mondani: hogy neked milyen mázlid van... - nincs. Csak átlátta a körülményeket és tudta, hogyan kell reagálni. A környezet meg visszaigazol. Rossz reakciót úgy, hogy rossz lesz neked, jót meg úgy, hogy hasznos.

Semmiről nem késtél le, csak neked tovább fog tartani, mint aki nulla éves korában kezdte. Van némi előnye. Neked meg ahhoz képest lesz, aki 30 éves korában kezdi. Nem is beszélve arról a nagy többségről, aki el se kezdi. Szóval hajrá, és tedd életmóddá, hogy tanulsz. Nem éjt nappallá téve, mert részben ez fárasztó, részben elmegy a kedved. Egyetlen dolgot tarts szem előtt. Ha kőgazdag vagy, elvehetik, elvesztheted, bármi történhet. Ha okos és művelt vagy, azt nem lehet elvenni. Ha kisemmiznek, újraépíted, mert tudod, hogy kell. Kellemetlen, de mi ez ahhoz képest, ha semmit se tudsz, padlóra kerültél, többé nem állsz fel.

[link]

:D

Amúgy viccen kívül.

Ha meg akarod érteni a világot, akkor természettudományos alapokra lesz szükséged.

Nem igazán tudom ezt otthon hogyan tudod megvalósítani, mert például a nyelvet kell első körben megtanulnod.

A tudomány nyelve a matematika, ezt is egyetemi szinten érdemes művelni, legalább mérnöki tudományhoz kellően.

Erre épülve fizikát, a világot leíró törvényeket tanulnék + általános kémiát, biológiát amelyek szükségesek a bonyolultabb tudományos cikkek megértéséhez.

Egy év alatt ez nem igazán megvalósítható. Ehhez több év kell, de inkább egy BSc egyetemi szak.