Mit gondoltok az időről, mit dimenzióról?

Saját megfogalmazásaim:

1) az idő fogalmát a változások összehasonlítására használjuk. Ha nem lennének változások, akkor erre a fogalomra nem is lenne szükség. A jobb megértés végett átmenetileg használjuk a VÁLTOZÁS szót az IDŐ helyett.

2) Ha nem lennének változások, akkor pl. életről se lehetne beszélni. Például nem nőnének a fák, nem születnének utódok, nem mozognának a csillagok, stb. Ha nincs változás, akkor nem lenne semminek sem értelme, még a Világnak sem? Értelmet a változások hordozzák.

3) A világunkban minden változik, ezért szükség van egy fogalomra, amivel jellemezzük, összehasonlítjuk a változásokat. Egy 100 éves ember 100 napfelkeltét élt meg. Használhatnák a változás egységeként pl. a napfelkeltét is.

4) A dimenzió nem magyar szó, helyette a kiterjedést használjuk. A változások jellemzésére a kiterjedés szó nem felel meg. Az idő, mint 4. dimenzió – erőltetett kinyilatkozás, de elfogadjuk, mert nincs jobb.

5) A TÉRIDŐ fogalmának bevezetése és használata már magában hordozza a fenti erőltetést, és ezzel elszabadul a matematikusok és a filozófusok fantáziája: teoriák és fikciók sokasága születik. Számomra ezek csak képregények.

6) A fénysebesség felső határa, a világ végtelensége is egy-egy fikció, a kérdésre nincs válasz, és nem hiszem, hogy a téridő fogalma választ adhatna ezekre a kérdésekre.

7) A matematikai megközelítés veszélyes és természetellenes, mert a matekban a negatív idő is megengedett.

"Saját megfogalmazásaim"

Jól írod: ezek saját - és naiv - elképzelések.

Ezért az 5, 6 és a 7 már hibás is.

Tanulj előbb, ha ilyen témakörben szeretnél valami használhatót alkotni.

Az időről, mint dimenzióról, vagy fizikai jelenségről sokat lehet elmélkedni, filozofálni, matekozni, ami nagyon hasznos és jó dolog.

Azonban szeretném a figyelmet arra irányítani, hogy ennek a végső elszámolásnál semmi jelentősége nem lesz. Kétféle idő van: Az egyik a folyó, múló idő, amit a régi görögök "kronosz"-nak neveztek, míg a másik fajta idő a "kairosz", ami pedig a múló időben a lehetőségeket, vagyis a folyó idő értelmes kihasználását, felhasználását jelenti. Az egésznek ez a lényege: Mindenkinek egyszer eljön a saját idejének az utolsó pillanata. Fontos, hogy úgy éljük az életünket, kronoszunkat, hogy meg ne bánjuk, nehogy csak a végén döbbenjünk rá arra, hogy terméketlen, gyümölcstelen, haszontalan volt az életünk. Erre van egy ideillő bibliai idézet: "Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk." (Zsoltár 90, 12)

Bejelentettem törlésre.

Pont azért, mert itt teljesen értelmetlen.

#12 "Tanulj előbb..."

Tanultam, ezért mondtam: a matek néha már átcsap filozófiába. Tehát badarságokra is képes.

Miért is?

Mert a matematikában - megállapodás szerint(!) - igaz lehet ez is:

0! + 0! + 0! = 6

Erről mi a véleményed?

"Tehát badarságokra is képes."

Ez annyiban igaz, hogy ha kitalálunk egy remek matematikai levezetést, akkor mindig ellenőrizni kell, hogy ez a valóságban előfordulhat-e. Pl. van olyan, hogy egy problémának másodfokú egyenlet a megoldása, ami adhat negatív eredményt is, viszont az adott problémánál negatív eredmény nem lehet.

> Saját megfogalmazásaim:

Nem véletlenül van az a mondás, hogy: shut up and calculate…

> 1) az idő fogalmát a változások összehasonlítására használjuk.

Ez még úgy elfogadható.

> 1) […] A jobb megértés végett átmenetileg használjuk a VÁLTOZÁS szót az IDŐ helyett.

Nem, ne használjuk. A változás valamilyen mennyiség eltérése két időpillanat között. Ha valami 2 óra alatt 3 méterrel lesz nagyobb, akkor a változás 3 méter, az idő meg 2 óra. Az egész első pont olyan, mintha valaki azt mondta volna, hogy a tepsit sütemény sütésre használjuk, ha nem lenne sütemény, a tepsire sem lenne szükség, tehát használjuk a tepsi szót a sütemény helyett… Nos tegnap akkor én két szelet tepsit ettem, egy puncskockás tepsit meg egy Sacher-tepsit.

> 2) Ha nem lennének változások, akkor pl. életről se lehetne beszélni. Például…

Nyilván. De ugyanez elmondható egy csomó minden másról is. Pl. ha nem lenne tér, minden egy helyen lenne, akkor sem beszélhetnénk életről.

> 2) […] Értelmet a változások hordozzák.

Nem. Az idő nem hordozza az életet, hanem előfeltétele annak, amit mi értelmes életnek nevezünk. Ahogy a tér, a tömeg, a töltés, meg egy rakás más fizikai fogalom.

> 3) A világunkban minden változik.

Nem. Pl. egy rendszer összenergiája nem változik. Vagy a neutron tömege sem változik.

> 3) […] Használhatnák a változás egységeként pl. a napfelkeltét is.

Ha az első pont alapján a változás alatt az időt érted, akkor használjuk is a napot, mint az idő mértékegységét. De az idő nem azonos a változás fogalmával.

> 4) A dimenzió nem magyar szó, helyette a kiterjedést használjuk.

Az a baj ezzel, hogy a kiterjedés nem adja vissza a dimenzió szó valódi jelentését. Valóban a latin dimetior (kimér) igéből ered a neve, és valóban szokták fordítani méretnek, vagy kiterjedésnek, de a dimenzió nem a konkrét méretet jelöli – hogy egy szekrény 120cm*80cm*180cm méretű –, hanem a méretek számát, amik szükségesek egy pont meghatározásához (azaz azt, hogy a szekrény egyik pontjához képest a másik pont meghatározásához három méretet kell meghatározni, három mérést kell elvégezni, így a szekrény háromdimenziós, ami hülyén hangzana ha azt mondanánk, hogy a szekrény háromkiterjedéses, vagy háromméretes). Nem véletlenül használjuk ezt az idegen szót a magyar fordítás helyett, pont az attól való különbözősége miatt.

> 4) […] Az idő, mint 4. dimenzió – erőltetett kinyilatkozás, de elfogadjuk, mert nincs jobb.

Igen, ha a kiterjedés hétköznapi értelmében akarod használni a dimenzió fogalmát, akkor valóban nem. De ha olyan értelemben, ami a dimenzió valójában jelent, hogy egy esemény a másiktól milyen távolságra van, akkor ahhoz négy mérést kell elvégezni, négy adatot kell megadni:

1. adat: északi szélesség: 47.498969°

2. adat: keleti hosszúság: 19.043603°

3. adat: tengerszint feletti magasság: 486 méter

4. adat: mostantól számítva 352 413 másodperc múlva.

Nincs itt semmi erőltetés. Mikor általános iskolában egy út-idő diagramot rajzoltál fel, akkor egy papírra – egy kétdimenziós felületre – rajzoltál fel egy egy dimenzióban mozgó testet. Az egyik dimenzió az autó pozíciója volt, a másik dimenzió meg az időpont. Az autó mozgását leíró diagram nem más, mint pontok halmaza, ahol minden pont két adattal, a távolsággal, és az eltelt idővel jellemezhető, így nyilván a papíron is egy kétdimenziós ábrának feleltetődött meg.

> 5) […] teoriák és fikciók sokasága születik. Számomra ezek csak képregények.

Lehet, hogy születnek ilyenek is, de a tudományban hipotézisek, azok kísérleti igazolásával modellek, képletekkel leírható összefüggések születnek, sok egymással összefüggő képletből meg egységes elméletek születnek. Hogy számodra ez csak képregény, az szubjektív. A dévanágari írás – lásd: [link] – is csak esztétikus sorminta annak, aki nem ismeri az írást. De ez nem az írásról, hanem az azt sormintának tekintő emberről mond el bármit is.

> 6) A fénysebesség felső határa, a világ végtelensége is egy-egy fikció.

Pont annyira, mint amennyire a dévanágari írás sorminta.

> 6) […] nem hiszem, hogy a téridő fogalma választ adhatna ezekre a kérdésekre

Hogy ki mit hisz, meg sem, az nem a tudomány kérdése. Van, aki nem hiszi, hogy lehet szénből gyémántot csinálni. Van, aki meg szénből gyárt gyémántot. Van, aki meg elhiszi, hogy a szenteltvíz gyógyítja a rákot, aztán meghal rákban. Hogy te személy szerint mit hiszel, az irreleváns.

> 7) A matematikai megközelítés veszélyes és természetellenes, mert a matekban a negatív idő is megengedett.

A matematika absztrakció, elvonatkoztatás. Van egy valós dolog, abból az elvonatkoztatás folyamatával egy absztrakt térbe helyezünk egy problémát, ennek az absztrakt térnek a szabályaival – amit szintén a valóság szabályaiból absztraháltunk – könnyebben meg tudjuk oldani a problémát, majd az absztrakt eredményt visszavetítjük a valóságra. Az, hogy egy negatív idő értelmezhető-e, hogyan értelmezhető, az valóság és az absztrakció egymásra vetítésének kérdése. A negatív időtartam értelmezhető. Te mínusz másfél nappal utánam írtad ki a kérdést (azaz másfél nappal előttem). A térrel kapcsolatban sincs gond a negatív értékkel, hiszen az, hogy honnan mérünk, az önkényesen meghatározható. Ha a tengerszinttől mérünk és nem a Föld középpontjától, akkor simán értelmezhető a -200 méteres „magasság”, ebben semmi értelmetlen, vagy természetellenes – jelentsen ez bármit – nincs.

Ez olyan, mintha azt mondanád, hogy a beszéd természetellenes, mert a beszédben ki lehet mondani azt a szót is, hogy ükkenbükmürükk. Mert a beszéd sem más, mint egy gondolatnak egy másik rendszerre, a beszédre való „konvertálása”, majd a másik személy számára a beszédnek a visszakonvertálása gondolattá. Hogy nem tökéletes, az egy dolog. De ebben semmi természetellenes nincs, ha megvannak a pontos szabályai annak, hogy ez a kétirányú konverzió hogyan zajlik, és igen, ki lehet mondani, hogy ükkenbükmürükk, csak a visszakonvertálásnál ezt el fogjuk dobni. Ettől még nem vált a beszéd értelmetlen tevékenységgé, vagy természetellenes dologgá.

> Mert a matematikában - megállapodás szerint(!) - igaz lehet ez is:

> 0! + 0! + 0! = 6

Az, hogy:

0! + 0! + 0! ≠ 6

0! + 0! + 0! = 3

És ha megtanulod a matematikát a megfelelő szinten, akkor ebben semmi problémát nem látsz. A faktoriális egy pozitív természetes számokból eredő művelet. Ennek a műveletnek vannak összefüggései, aminek mentén értelmezhető a faktoriális nullára is, a permanenciaelv miatt.

De ez olyan, mint mikor az 5 éves Pistike elképed azon, hogy

1/2 + 1/2 = 1

„Már hogy lehetne az összeg egy, ha két dolgot adtam össze?” Az 5 éves Pistikétől még elfogadható, sőt érthető – de egyben megmosolyogtató is –, de egy 14 éves Józsikától már inkább elkeserítően hangzik. Hasonlóan egy 8 általánost végett embertől még érthető, ha elképed azon, hogy 0!=1, de egy középiskolát végzett embertől már nem. Csak aki 8 általánost végzett, az – megfelelő tudás hiányában – ne akarjon summás véleményt megfogalmazni tudományokról. Én sem teszek megállapításokat az asztalos szakma fogásairól, mert nem értek hozzá.

Az idő nem létezik, csak a most van, volt és lesz. Mindig így volt és mindig így lesz. Az időt az elme alkotja, nem létezik.

Olvassátok el : Eckhart Tolle Most hatalma, le fogtok döbbenni.

[link]

https://www.youtube.com/watch?v=RDJ56_HU7MY

https://www.youtube.com/watch?v=pdRbnvuerrQ