Igazából már tudjuk a válaszokat a "nagy" kérdésekre?

Kérdező... nem rossz az elképzelésed, de nem is jó.

Sok pozitív dolog van benne, és sok dolgot jól látsz.

Én azt tanácsolnám, hogy ha többet szeretnél tudni, akkor nézd vissza a távoli történelmet, és ezen belül is ugyanezeket a "nagy" kérdéseket.

Csak egy: a felvilágosodás korában nagyjából mindenki úgy képzelte, hogy a tudomány igazából már majdnem mindent tud, pár kis részterületet kell még tisztázni.

Pont úgy, ahogy most te leírtad.

És nem, nem arról van szó, hogy a világunk be van építve egy másikba, és az ismét egy másikba. Ez egyáltalán nem biztos.

Hanem arról van szó, hogy a világunkban találtak olyan új dolgokat (elemi részecskék bontása, atomenergia), ami alapjaiban felborította és sokszorosára kibővítette az akkor ismert tudományt.

Vagy az ismert előrejelzés, hogy 100 év múlva másfél méter magas lesz a lócitrom a város utcáin. Ez is kicsit másképp alakult.

Úgyhogy én azt mondom, amit itt más is: lehet, hogy még a végső kérdéseket SEM ismerjük.

Amit most tudunk, az rendben van - de lehet, hogy 100 év múlva valami olyan tudásunk lesz, amit ma még el se tudunk képzelni, és ami teljesen átformálja majd az egész életünket és világképünket.

Azért vannak lyukak a sztoriban. (Egyébként ha ezek közül valamelyik már nem lyuk csak én vagyok lemaradva, akkor légyszi szóljatok, égek a tudásszomjtól!):

-Az univerzum keletkezése nem tudom hogy mennyire spekuláció, vagy mennyi a valós tudás mögötte. Egyszer azt olvastam hogy a nagy bumm utáni Planck-idő elteltével léptek érvénybe a fizika ismert törvényei, de az elméleti fizikához nem értek, lehet hogy hülyeség.

-Az is kérdés hogy az élet pontosan hogy keletkezett, hiszen nem minden nap állnak össze a kósza szerves anyagok sejtté.

-Istent, az emberi lelket, meg az összes ilyen dolgot ami a fizikai világon kívül létezik el szokás vetni. Az emberek is bonyolult biokémiai algoritmusokból áll, nincs lelke, de még az is illúzió hogy lenne bármilyen autonóm, szabad akarattal rendelkező "belső éned". Az viszont nagy kérdés még egyelőre hogy ha ez mind igaz akkor a tudat hogy alakul ki!

> Mi a célunk? Semmi, mármint nincs egy nagyobb erő által meghatározott célunk, mi csak az evolúció termékei vagyunk…

Tulajdonképpen semmi nem zárja ki a lehetőségét, hogy végső soron lehet valamiféle cél, amiért a világ létezik, és amely célhoz csak eszköz az evolúció. Csak ugye ez a kérdés falszifikálhatatlan, így tudományos szempontból kizárandó tényező.

Az meg egy egészen más tészta, hogy ha már itt vagyunk, milyen célokat kellene, lenne érdemes kitűznünk magunk elé. És itt vannak a különböző kultúrák, vallások, filozófiáknak valamiféle közös metszete. Ennek tükrében felmerül a kérdés, hogy van-e valami olyan cél, ami a természet törvényei alapján következik az emberi létformából, annak minden kontextusából, amit mi helyesnek tartunk.

> Mekkora az univerzum? Már bőven meg tudjuk becsülni…

Hát azért itt még van mit kutatni. Egyébként a hétköznapi ember számára a válasz lényegtelen. Nyilván nem fogod máshogy élni az életed, ha az Univerzum a Föld és a csillagok csak lyukak az ég szövetén, nem fogod máshogy élni az életed, ha az Univerzum 90 fényév átmérőjű, nem fogod máshogy élni az életedet, ha az univerzum végtelen kiterjedésű. De a fizika számára fontos ennek a kérdésnek a vizsgálata, mert általa olyan fizikai jelenségeket fedhetünk fel, amiknek akár gyakorlati haszna is lehet.

> Van-e isten? Nincs.

Ez megint leegyszerűsített kérdés. Azért van a világon számos vallás, számos különböző isten felfogással. Illetve minden vallásnak van rengetegféle értelmezése. Adott felfogásban Isten lehet olyan jellegű, hogy falszifikálhatatlan, így a tudomány számából lényegtelen, hogy van-e, így az egyszerűség kedvéért úgy számol, hogy nincs, de ettől nem kizárható a létezése. Isten más megközelítésben lehet nem fizikai természetű, hanem elvont fogalom, megszemélyesítése a létezésnek, a létezés törvényeinek és dinamikájának. Olyan, mint a depresszió. Nem tudsz venni 10 dkg depressziót a boltban, mert nem egy fizikai fogalomról beszélünk, hanem egy elvont fogalomról, ami az idegrendszer működésének állapotát írja le. Van ilyen isten kép is, ahol Isten nem egy kaporszakállú öregember, aki emberi léptékű intelligenciával irányítgatja a világot, hanem csak megszemélyesítése mindannak, amit erkölcsnek, fizikai törvényeknek, annak a szemléletnek hívunk, hogy minden valaminek a része, így végső soron minden valami közös dolognak a része, aminek tulajdonságai, jellegzetességei, következményei vannak az emberre nézve.

Platón a jóról kezdett el gondolkodni, és nagyon gyorsan eljutott az ideák feltételezéséig. Mert a jó nem a tudáson múlik, mert a tudást lehet jóra és rosszra fordítani. Nem a célon múlik, mert van jó és rossz cél. Nem az érzéseken múlik, mert lehet valami objektíve jó, ami fájdalmas, és lehet rossz, ami boldogságot, gyönyört okoz. Akkor miben áll a jó és rossz mibenléte? Az erkölcsöt nehéz valamiféle a fizikai világon túli dolog nélkül levezetni. Platón így jutott el az ideák világához, azaz ahhoz, hogy a jó az önmagában létező dolog, a földön megtapasztalható, létező dolgok csak teljesebb, vagy töredékesebb, torzabb formában testesítik meg ezt az ideát. De az ideák létező dolgok? Nem fizikai természetűek ez igaz. De pl. a kör, mint idea sokkal jobban létező, mint mondjuk egy kör alakú bármilyen fizikai tárgy. Hiszen a fizikai tárgyak elkopnak, eltörnek, deformálódnak, végső soron megszűnnek létezni. A kör, mint idea viszont örök, és ha a világ olyan is lenne, hogy nincs is, ami fizikai formájában megtestesítené a kört, a kör ideája ettől még létezik. Bele van kódolva a természet törvényeibe, a természet törvényei az adott körülmények között újra és újra létre fogják hozni a kört, mint egy fizikai dolog tulajdonságát. Akkor lehet azt mondani, hogy a kör ideája nem létezik? Platón azért nem volt hülye, mikor azt mondta, hogy nem hogy lehet mondani, de tulajdonképpen csak az ideák azok, amik valóban léteznek, a fizikai dolgok csak tűnő árnyai ennek az ideának, sokkal kevésbé valósak.

> Van-e értelmes élet a Földön kívül?

Igen, ez több, mint valószínű. De ez csak hipotézis. Ennek megint nincs sok jelentősége a hétköznapi ember hétköznapi életére nézve. De a tudományok számára fontos kérdés, amihez jó lenne valami megfigyelést is társítani a hipotézisen túl. Illetve nem is az az érdekes kérdés, hogy van-e élet a Földön kívül, hanem hogy milyen ez az élet, mennyiben hasonló és mennyiben különböző a földi élettől.

> Hogyan keletkezett az univerzum? Habár arra csak elméletek vannak, az az Ősrobbanás azért elég erősen áll a lábán jelenleg

A probléma az, hogy az ősrobbanás elmélete nem ad magyarázatot, pontosabban nem tárgyalja a világegyetem keletkezését. A már létrejött világegyetem alakulását, folyamatát, „fejlődését” tárgyalja csak. Az Univerzum keletkezéséről semmit nem tudunk. Vannak ugyan elméleti fizikai modellek, de ezek jórészt a hipotézis kategóriába sorolandóak. De ezek is olyan entitásokat feltételeznek, amik nem sokkal indokolhatóbbak, mint egy isten létezése.

> mert az univerzumunk csak egy porszem egy nagyobb közegben, ami megint csak egy porszem egy mégnagyobban

Érdekes !hipotézis!. Mondjuk definíció szerint ez így nem lehetséges, mert az univerzum minden létezők összessége, így semmi nem lehet az univerzumon kívül. Ha valami úgy tűnik, mintha kívül lenne az univerzumon, és kölcsönhatásba is lép (lépett, léphetne) az univerzummal, akkor az az univerzum része, és nem rajta kívülálló dolog. Másik oldalról meg azért érdekes ez, mert előtte pont az bizonygattad, hogy nem szeretsz semmit elfogadni, ami nincs bizonyítva, vagy nem látod a saját szemeddel. Ez a világkép meg híján van mindkettőnek.

~ ~ ~

Amúgy ez a megtapasztalhatóság és bizonyítottság is nehezebb kérdés, ha a dolog mélyére ásunk. Az érzékszervi tapasztalás nem megbízható. Az érzékszervek megcsalhatják az embert. Descartes így jutott el ahhoz a gondolathoz, hogy csak saját maga létezését tekintheti megkérdőjelezhetetlennek. Kant aztán nagyon árnyalja a megismerés folyamatát. De nem véletlen, hogy a filozófia egy külön ága az ismeretelmélet (episztemológia), mert erről a kérdéskörről könyvtárnyi gondolatokat lehet megtölteni.

A bizonyíthatóság is problémás. Bizonyítani valamit csak már meglévő, igaznak elfogadott dolgokra építve lehet. A tudománynak is megvannak azok az axiómái, amiket igaznak fogad el, de aminek a bizonyíthatósága nem lehetséges. Csak a vallástól eltérően ezek az alapigazságok azért tényleg nagyon egyszerűek, vallástól függetlenül egy 90-nél magasabb IQ-val rendelkező ember számára evidenciák, megkérdőjelezhetetlenek. Csakhogy a fizika igazán nagy áttörései ilyen alapigazságok megkérdőjelezésével zajlottak. Pl. a fizika egyik nagy alapigazsága volt, amit ki sem mondtak, annyira evidencia volt, hogy van abszolút tér és idő, ami 2 méter hosszú, az minden megfigyelő számára 2 méter hosszú. Ami egyidejű, az minden megfigyelő számára egyidejű. Einstein meg jött, és mindezt félretéve, csak a kísérleti eredmények komolyan vételével alkotta meg azt a geometriai modellt, ami erre az egészre rácáfol. Vagy a matematika egyik ilyen alapigazsága volt, hogy minden kérdésre létezik bizonyítható válasz. Leforrázó volt, mikor sikerült bebizonyítani, hogy ez nincs így, vagy ellentmondásos egy rendszer, vagy vannak olyan állítások, amelyek sem nem bizonyíthatóak, sem nem cáfolhatóak, sőt vannak olyan állítások, amikről nem lehet eldönteni, hogy ilyen megválaszolhatatlan kérdések-e.

A másik probléma, hogy bizonyítás alatt gondolom tudományos módszertannak megfelelő bizonyítást értesz. De mi számít tudományosnak? Ez sem egyszerű kérdés. Minden korban az volt az élményünk, hogy tudjuk a tudományosság kritériumait, de valahogy ez is mindig változott. Megint nem véletlen, hogy ez is egy komplett ága a filozófiának, a tudományfilozófia. És itt is könyvtárakat lehet megtölteni ezzel a témával.

~ ~ ~

Nyilván néhány nagy kérdésnek látszólag nincs különösebb jelentősége a mindennapi életre nézve, de áttételesen mégis meghatározó. A fizikai világot egzakt ok-okozati összefüggések írják le? Mert akkor minden determinált, minden „sínen” halad, minden történés csak a múlt történéseinek elkerülhetetlen következménye, így visszavezethető valamiféle legrégebbi okra, ami lehet a világ bármiféle isten nélküli keletkezése, de akár valamiféle isten is. Ja, csak akkor ez azt jelenti, hogy igazából nincs bűn, nincs jó és rossz, hiszen nincs szabad akarat, minden amit teszel, amit döntesz a jelenlegi érzékelésednek és a múltbéli történéseknek az elkerülhetetlen és megmásíthatatlan következménye. Ha viszont a világ nem ilyen gép módjára működik, vannak olyan jelenségek ma is, amelyeknek nincs semmiféle oka – pl. hogy egy rádióaktív atommag meghasad-e ma, vagy csak holnap fog –, az kvázi lehetne interfésze valamiféle nem fizikai természetű létezőnek, a világ nem determinált, létezhet szabad akarat, létezik jó és rossz, létezik bűn. Az más kérdés, hogy ha tovább gondoljuk, akkor ez ugyanúgy problémás, hiszen ha valaminek nincs oka, akkor mi sem vagyunk okai, tehát mi sem vagyunk felelősei.

A szabad akarat kérdésére ha a mai tudományos ismereteinkkel nézünk nincs megnyugtató válasz, mert az jön ki így is, úgy is, hogy nincs. Mi mégis szabad akaratnak éljük meg, és ehhez van, akinek szüksége van mankóra, egy nem fizikai szinten létező entitásra – erkölcsre, lélekre, karmára, ideára, istenre –, amelyekről nem hülyeség beszélni, ha nem primitív módon szó szerint értelmezzük ezeket. Mert ezen dolgok mélyebb megismerése mégis csak minden ember mindenkori erőfeszítése volt.

A nagy kérdések pont attól nagyok, hogy valahogy mindenki felteszi ezeket a kérdéseket magában az élete során. A legtöbb ember nem tudja, hogy miért fontos a kérdés, vagy A válasz mitől vezetne számára más következményekhez, mint B válasz, de érezzük, hogy ezekre a kérdésekre adott válaszokban ha tisztán látnánk, az előfeltétele kellene hogy legyen annak, hogy hogyan gondolkodjunk a világról és benne önmagunkról, így előfeltétele lenne minden döntésnek, tettnek, szokásnak, jellemnek. Ezek hiányában meg bizonytalanok maradunk, ezért kapargatjuk annyira ezeket a kérdéseket.

~ ~ ~

Hogy szokták mondani? Minden kérdésre létezik egy egyszerű, jól érthető, de hibás válasz.

Te valahol itt tartasz. Jó irányba jöttél, csak ne ragadj meg itt. Kicsit olyan vagy, mint a XVIII-XIX. századi fizika, mikor elhangoztak olyan vélemények, hogy a fizika lassan lezárható, van még ugyan pár apró részletkérdés, amire még választ kell találni, de ez hamarosan megtörténik, és utána el fogjuk tudni mondai, hogy pontosan ismerjük a világ működését… Nagyobbat nem is tévedhettek, ma több dologról tudjuk, hogy nem tudjuk, mint a történelem során bármikor is. Úgy tűnk a világ jóval bonyolultabb annál, hogy egyszerű válaszokat adjunk kérdésekre.

~ ~ ~

„Bízz azokban, akik az igazságot keresik, és kételkedj azokban, akik már megtalálták.” /André Gide/