Ha úgy alakul hogy egy generációval hamarabb, a frissen királlyá koronázott II. András idejében üt be a tatárjárás, ő meg tudott volna vele birkózni kellőképpen?

És egy csata mindig két kimenetelű. Vagy vereséget szenvedünk, vagy győzünk. Muhinál úgy alakult, hogy vereséget szenvedtünk, nem jött be a szekérvár taktikája. Ez van. Ha győztünk volna, akkor meg azt írogatná mindenki, hogy mekkora zseni volt Béla...

Ha nyíltan szembeszálltunk volna velük, fedezék nélküli terepen, akkor lehet, hogy a király sem élte volna túl azt a mészárlást...

Még mindig azt mondom, hogy sokkal okosabb egy folyamatosan háborúzó, harcedzett sereg ellen defenzív, természeti tényezők által védett harcállást felvenni, mint nyíltan belerohanni a nyilaikba. Inkább az lett volna ésszerűtlen és logikátlan, amit ti mondotok.