Ha úgy alakul hogy egy generációval hamarabb, a frissen királlyá koronázott II. András idejében üt be a tatárjárás, ő meg tudott volna vele birkózni kellőképpen?

Kicsi rá az esély. Abban az időszakban a magyar már nem művelte a lovasnomád harcmodort, amivel anno legyőztünk Európában szinte mindenkit. A mongól-tatárok ezzel szemben náluknál sokkal nagyobb hadseregeket is szétvertek, hogy szó szerint hírmondó se maradt belőlük (ugye nem nagyon ejtettek foglyokat). A Kalka-menti csatában ötször annyi orosz volt, mint tatár, ráadásul még a kunok is velük voltak. Gyakorlatilag pillanatok alatt legyőzték őket.

De ott voltak az arab kalifátusok, tripla olyan sereggel, mint a magyar. Először Dzsingisz kán, majd Hülegü tört rájuk, és mindent elfoglaltak, minden ellenállást levertek (később a hatszoros túlerővel lévő I. Bajezid seregét verte szét Tamerlán ugyanígy).

Ez egy tévhit, hogy a magyar sereg nem művelte a könnyűlovas harcmodort. A valóságban a középkori magyar hadsereg nagy része könnyűlovas haderő volt az egész középkorban, a nyugati típusú páncélos hadsereg elenyésző volt, gyakorlatilag a király és a bárók szűk rétegét jelentette. Mivel Magyarország a nyugati típusú hadviselés és a keleti steppe határán volt, mindkettő hatása érvényesült a hadseregében. Nem lehet azt mondani, hogy tisztán nyugati típusú volt, és azt sem, hogy keleti típusú volt a serege, hanem mindkettő elemei megtalálhatóak voltak benne. A korabeli csataleírásokban gyakran szerepel a székely könnyűlovasság, amely a tipikus lovasíjász harcmodort követte... Így szerintem az is hülyeség, hogy ne ismertük volna a nomád népek harcmodorát ("elfelejtettük a honfoglalás óta"), amikor az egész Árpád-kor azzal telt el, hogy besenyőkkel, kunokkal stb. harcoltunk az erdélyi határokon, azaz komoly probléma volt, hogy a steppe felől folyamatosan lovasnomád népek törtek be...

Még IV. Béla taktikája, a Sajó folyó által támogatott szekérvár is arra utal, hogy nagyon jól ismerték a keleti harcmodort, mert aki ismeri a nomád taktikát, az tudja, hogy nyílt terepen szembeszállni velük, az a lehető legrosszabb döntés. A mongolok elleni kudarcnak nem az volt az oka, hogy nem ismertük a taktikájukat, hanem inkább a szervezettségük, létszámuk és Magyarország aktuális belső problémái jelentették a bajt.

Itt nem várostromról volt szó, hanem egy csatáról. Különben is, a támadó mongoloknak nem voltak ostromgépeik Magyarországon, mivel nagyon gyorsan zajlott le a hadjáratuk, így csak a lovasíjászaikkal jöttek, az ostromgépek nem értek ide (egyébként van olyan hadtörténeti szakirodalom, ami konkrétan foglalkozik is ezzel).

Szerintem logikus döntés volt a szekérvár. Egy csata nem úgy néz ki, hogy összecsap két sereg, mint a Total Warban. A hadvezéreknek okosan kell mérlegelni, jól ki kell választani a kedvező pozíciót, mérlegelni kell a terepviszonyokat, az ellenség taktikáját, létszámát, elhelyezkedését, és ezek alapján kell dönteni. Te mit választottál volna ezek szerint, ha tényleg ott vagy, és több tízezer lovasíjász mongol várt volna arra, hogy lenyilazzon? Elkezdtél volna ellenük vágtatni nyílt terepen, hogy kedvükre lenyilazzanak? Pont ez a mongolok erőssége, a távolsági harc a nyílt terepen. A magyarok pont ezért választották a szekérvárat, hogy legyen fedezék a nyilak ellen, így máris elvették a mongolok fő taktikai erejét... Ráadásul a szekérvár helye is jól meg volt választva, mert folyó támogatta (ez sem véletlen). És a hadtörténelemben is volt példa arra, hogy ez sikeres is a lovasíjász taktikával szemben, tudták jól ezt a magyarok is. Nehogy azt hidd, hogy hülyék voltak IV. Béláék, egy sereg mindig azt a pozíciót veszi fel a csata előtt, ami számára a legelőnyösebb adott körülmények között (vagy erre igyekszik). Nem azért találták ki a szekérvárat, hogy elveszítsék a csatát... A baj az volt ezzel, hogy a mongolok több ponton gázlót találtak a folyón és nagy tömegben sikerült átkelniük rajta, és több irányból megtámadták a magyar sereget, amivel mi nem számoltunk. Az is lehet, hogy a létszámukkal sem voltunk tisztában és sokkal többen voltak, mint amennyivel számoltak eleink...

A szekérvár mindenképpen rossz ötlet volt. Egyrészt, mert lekorlátozta az egész sereg mobilitását, másrészt fából voltak. A tatároknak nem kellettek ostromgépek - 4-5 gyújtónyíl, és már lángol az egész, mint a fáklya.

Ééééés pontosan ez történt.

Aztán mikor a magyarok menekültek volna a lángoló szekérvárból, már ötvenszer meg lettek kerülve...a franciák jóval később ugyanezen szívták meg. Fölhúzták tök fölöslegesen a Maginót-vonalat, a németek pedig még csak rá se köptek...

Hogy mi lett volna a megoldás? Már a Sajón se lett volna szabad átengedni őket. Ugrin érsek egészen addig vissza tudta verni őket, amíg át nem jutottak a folyón. Mellesleg nyílt terepen is sikerült volna megverni őket, ha be tudják keríteni. Később az oroszok Kulikovónál így tudták megverni Mamaj kán seregét, pedig kevesebben voltak.