Mi a gonoszság?

Nem egészen.

A gonosz azt akarja, hogy másnak rossz legyen - de NEM azon az áron, hogy neki is rossz!

Az az elmebeteg, ahogy írtad is.

A gonosz úgy akar másnak rosszat, hogy neki ne legyen rossz, de az nem érdekes, ha nem jó.

Amúgy igazi, vegytiszta gonoszság általában nem létezik. A legtöbb gonosz ember azért odafigyel, hogy neki magának jó legyen, amit csinál, tehát akkor ő egy vegyes ember: gonosz ÉS önző egyszerre.

Azt hiszem, a magyar nyelv gazdagabb. Tegyük fel, aki másnak rosszat akar úgy, hogy neki magának ez jó legyen, ez a gonoszság. Mondom, tegyük fel. Ekkor gonosz, aki ellop tőlem egy kiflit. Károm lett, ő meg jóllakott. Ha az autómat lopja el, akkor is gonosz, csak jobban. Ha kirabol és közben erőszakot alkalmaz, akkor is károm lett, továbbá testi sérüléseim. Ha megöl, akkor is gonosz, károm nincs, csak nem élek.

Az nem lehetséges, hogy ennyiféle eseményt egy szóval illessünk. A gonoszság nemcsak egyszerűen másnak kárt okoz a saját haszna érdekében, hanem különösen nagy kárt, különösen perverz élvezetekért. A gonoszság egyben a tett minőségét, mennyiségi nagyságát is kifejezi, továbbá azt is, hogy nem szokványos, amúgy büntetendő cselekmény, hanem abból a különösen erős, és különösen szokatlan örömért. Határ nincs. Ezért fölösleges azon vitatkozni, hogy egy adott (a vélt határ közelében lévő) tettet így vagy másképp kell nevezni. A hétköznapi életben is a szokatlanul erős eseteket tekintjük annak. A többire azt mondjuk, ami: kópéság, tisztességtelenség, gazemberség és hasonlók.

a 24-es elemzés jó. (és jó, hogy a "tudományok"-ba került- mert a pszichológia, a nyelvészet is tudomány.)

Akkor most egy irodalmi példát is hoznék:

Ritka az ilyen elhatározás: "gonosz leszek" - ebben az esetben mindegy, amit el akar érni- bírvágy, kéjvágy- itt maga a szándék a cél is: a gonosz.

"Feltettem magamban, hogy gonosz leszek" - mondja III.Richárd -„Úgy döntöttem, hogy gazember leszek” Vas István fordításában.

„I am determined to prove a villain”

A drámát elolvasva Shakespeare által megtudható, mi lesz ebből. Shakespeare zsenialitása, hogy laboratóriumi pontossággal mutatja meg a szándék és a szándékozó alany egymásra hatását is, a visszahatást, a jóval könnyebben érzékelhető és ismerhető gonoszságot elszenvedők mellett.

"A III. Richárd ritka. III. Richárd az az ember, aki elszántan beleveti magát abba, hogy „to be a villain" — most pedig gazfickó leszek." (Hamvas)

Nem lehet csupan formailag eldonteni, hogy egy tett gonosz vagy nem. Fugg annak tartalmatol, az okozott kartol/ haszontol, de annak celjatol is.

Egyetlen ejszaka alatt kimerem a szomszedom kutjabol az osszes vizet. Ugy hetig kell sporoljon a vizzel, amig visszagyul. Gonosz vagyok?

De en azert merem ki a vizet, mer meggyult a hazam, es azzal tudtam eloltani. Gonosz vagyok, mert masnak rosszat okoztam?

Én nem tudom... itt senki se tud olvasni?

Ill. aki tud, az meg nem tud rendesen magyarul?

"Nem lehet csupan formailag eldonteni, hogy egy tett gonosz vagy nem. Fugg annak tartalmatol, az okozott kartol/ haszontol, de annak celjatol is."

A kérdés tényleg nagyon bonyolult. Mert a fenti felsorolásból hiányzik a SZÁNDÉK. De akkor sem egyértelmű még. Nézzük pl. Dosztojevszkij Raszkolnyikov hősét: a szándéka 'elvileg' jó volt- a világot akarta 'jobbítani' (ajaj, ebből már sok baja volt az emberiségnek)

A "jobbításhoz" pénzre volt szüksége: és a gonosz, öreg, uzsorás, kártékony, romlott asszonytól látta ezt elvenni.

A továbbiakat, hogy ez miért mégis gonosz tett, hogy jön rá maga is Szonyja segítségével, hogy az, hogy bűnhődik - elolvasható Dosztojevszkíj zseniális regényében.