A (nagy) városokban mennyire "egészséges" élni?

A lélekre is az úgynevezett erdőfürdő, azaz a néhány órás erdei tartózkodás van pozitív hatással és nem pedig a betondzsungel. Azt is írják hogy az erdős környezetben élők tovább élnek. Valamint azt is hogy a városi szennyezett levegő akár egy évtizeddel is megrövidítheti az életet.

20 évet laktam egy szomszédmentes falu széli házban és 30 évet városi panelban. Ma is azt tapasztalom hogy az első, tehát a tanyasi jellegű helyen erősebb és kiegyensúlyozottabb vagyok lelkileg. Ott van türelmem sokat művelődni, olvasni és át tudom aludni az éjszakát. Városon az éjjel átalvása szinte kizárt, mert valami zaj folyton megzavarja a nyugodt alvást. A város nem természetes élőhely. Persze a "városon lakás" nevű káros szenvedélyről nem könnyű leszokni mert jóval kényelmesebb. Viszont a hátrányain dolgozni kellene hogy élhető lehessen, például olcsó elektromos járművek gyártása, több fa, ilyenekre gondolok. A "kedvencem" az amikor azt tapasztalom hogy számos lakó szándékosan még meg is keseríti a saját és más városlakók életét. Mindenki tud erre példát.

A városi levegőben sok a CO2, a pozitív ion és a szilárd szennyeződés és kevés az oxigén. Találóan írták valahol hogy városon folyamatosan fuldoklik a szervezet.

Míg az erdei vagy folyóhoz közeli helyen sok a jótékony hatású negatív ion a levegőben, és persze az oxigén is. És kevesebb a CO2.

És persze amit írtál is, hogy lelkileg megterhelő a városi élet.

Ahogy te is összeszedted, nem egészséges ez, s van, akinek különösen nem az. Pl. nekem extrém módon kell a zöld, a mozgás, a friss levegő. Mások boldogok egy nagyvárosban vagy egy lakásban, én szenvedek ugyanott.

Amúgy amikor Budapesten laktam, akkor is mentem a zöldbe, persze. főleg amikor a budai zöldövezetben laktam, kertek, rálátás egy szép zöld dombra, hazaúton kitérés egy kis hegyi túra kedvéért, OK, a szikla mellett út volt és arrébb házak, de mégis, sokkal több fa, mint ember :D

Amikor a belvárosban laktam, hétvégén elmentem teljesítménytúrázni a hegyekbe. Vagy hajóval sétálni a Dunakanyarba. Nem kötelező otthon ülni ám.

A tömegnyomort én se bírom jól, szerencsére évekig gyalog jártam munkába s legalább tömegközlekedni nem kellett, s a jobb időkben sok fa volt az utamon, ember pedig kevés.

Ha pedig valaki elég ügyes vagy elszánt, meg tudja oldani, hogy ne nagyvárosban éljen. Max. áldozatokkal, de ha olyan típus, mint én, annak megérheti.

Az embereket nekem azért is érdemes kerülnöm, mert dohányoznak s az engem nagyon, nagyon zavar. De a nagyvárosi levegő eleve nem jó. Sokszor a falusi sem. Ezért jó nekem, hogy minden lakott településtől messze lakom :)

Még valami. Az utolsó munkahelyem budapesti belvárosban volt s túl sokan zsúfolódtunk össze egy helyen. Előtte szép tágas szobánk volt saját ablakokkal (úgy értem, mindenki mellett volt egy, amit bármikor kitárhatott. na jó, télen túl sokszor nem, mert valaki panaszkodott, de azért ez nem volt nagy korlát), egy aranyos utcában, ami belvárosi volt, de azért mégsem nagy és zajos.

De utána. Tömegnyomor, az egyszem ablakot se lehetett sűrűn kinyitni, mert arra is alig volt hely, fokozott zaj (már az előző helyen is inkább csak 5 után tudtam igazán hatékonyan dolgozni, úgyis későn jártam be, viszont én maradtam utoljára. az ember megteszi, amit tud, hogy jobb legyen neki)... S hiába vártam este 5-ig, ez Budapest egyik legnagyobb utcája volt, egész este zajos, zavaró, fejhallgatón át is bejött a zaj. Így nem tudok dolgozni, a kilépésem egyik oka ez volt. Rövid ideig tartott ez a szakasz, de gyorsan felőrölt.

Egy normális város nem ártalmas az egészségre... nem egy zsúfolt belvárosra gondolok. De már alig van ipar, a többi meg egy külvárosban nem jelentős probléma.

Az, hogy mekkora tömeg van, nevelés kérdése. Japánban 20 cm-re állnak meg egymástól az emberek (pl. beszélgetni), nálunk a városban fél méterre, falun egy méterre. Amerikában van olyan hely, ahol 3 méterre. Ha közelebb mész, rosszul érzi magát, mert így nevelték.

Neked is ez a bajod.

Találkoztam már olyannal, ahol a fickó 1 méterre sétált a párjától, de amikor el akartam köztük menni, nekem jött. A reggeli csúcsban, a tömeg közepén.

Aztán nevelni akart, hogy hogy képzelem, hogy ennyire közel megyek hozzá?

Szóval, sok dolog, amiről írsz, szokás kérdése.

Ezen kívül a városban vannak előnyök - nyilván nagyok, ha egyszer te is itt élsz - és vannak hátrányok. Döntsd el te, hogy mit választasz. Létezik pl. kisváros is... ja, hogy az sem előnyös? Na, akkor viszont fogadd el a hátrányokat is.

Vagy változtass: pl. ültess fát, bokrot.

Én kifejezetten szeretek városban élni, itt születtem Pesten, itt nőttem fel, vidéken elveszettnek érzem magam.

Engem nem vonz a kapálás, kaszálás, csupán arról kell gondoskodnom, hogy normális viszonyom legyen a szomszédaimmal, ha találkozunk, de azért a megfelelő három lépés megtartásával, hogy lényegében azt se tudjam, kicsodák, így nem zavarjuk egymást és azt csinálok egy határon belül, amit akarok.

Mélynyomó hangládát nem érdemes városban venni, meg általában figyelni kell arra, hogy az ember ne zavarja a körülötte élőket, de nekem ez nem zavaró és rengeteg előnye van a városban lakásnak, ha meg kedvem tartja, elmehetek kirándulni, nyaralni, nekem az tökéletesen elég, meg zöldet is láttam a legtöbb lakásomból, mondjuk amikor a Margit hídnál laktam, akkor csak a zárt udvaron, a háztömbön belül, de a parkok gyerekkoromban nagyszerű helyek voltak, a Jászay, vagy az szent István park, de a Margitszigetre is gyakran kijártam, modellezni az Úttörő stadionba, vagy úszni, amikor pólós voltam.

Nekem bőven elég volt ennyi, illetve később eveztem a BEAC-ban, az is príma volt.

A kertvárosok ötvözik a vidéki életet a városival, az tökéletes valami, bár ott meg nekem már túl sok volt a természet, alig foglalkoztam vele.

Az asszony szerencsére nálam jobban preferálta, így nem kellett kertészt hívnunk, én kerestem a pénzt, ő meg elköltötte kedve szerint, nem zavartam benne, de sajnos már alulról szagolja az ibolyát, így sürgősen bevettem magam egy jó panelba és azon kívül, hogy a felettem lakó kínai néha eláztat, semmi bajom sincs, de azt meg nem szívom mellre, most is esedékes egy festés, ennyi, majd rászánom magam.

Nekem remek hely a főváros, prímán érzem magam benne.

Egy időben volt telkem, szőlővel, de alig vettem hasznát, el is adtam, de aki szereti az kitűzheti célnak, a szüleim ilyenek voltak, de és már nem és a gyerekeim fele sem.

Még a kisvárost sem szeretem, nekem túl provinciális.

Amúgy, kérdező, egy érdekesség: a zöld az egyetlen szín, amivel a természet az égvilágon semmit nem tud kezdeni.

Azért látod mindenütt a zöldet, mert a növények azt hagyják meg a fényből, hiszen NEM TUDNAK semmit csinálni vele.

"olyasmin gondolkozós, amin a legtöbb ember valószínűleg nem szokott"

Nagy tévedésben vagy. Ezek teljesen hétköznapi emberek hétköznapi gondolatai. És, ha elfogadsz egy tanácsot, sose nyilvánítsd ki, hogy azt hiszed, veled koronázták a teremtést. :)