Az hogy lehet, hogy a csernobili baleset idején az ott dolgozó munkások, likvidátorok, a tüzet oltó tűzoltók nem tudtak semmit sem a sugárzás ártalmairól?

A munkások hosszú ideig nem tudták, hogy az erőműben akkora a sugárzás, mint valójában(elméletileg hamis adatokat mondott az egyik főnök). Ameddigre rádöbbentek, hogy mekkora veszélyben vannak, már mindegy volt. Akkoriban a szovjet ipar találmányait hibátlannak mondták az orosz sajtóban, így nem készítették fel a munkásokat nagy balesetekre.

A tűzoltók pedig nem törődtek a sugárzással, a munkájukat végezték. És ahogy korábban is írtam, lehetlennek tűnt, hogy az atomerőműnek bármi baja legyen, szóval nem kaptam megfelelő felszerelést sem.

A lakosság pedig nem tudhatott semmit, ez volt a kommunizmus egyik alapja. Még a Pripjatyban lakók is csak napokkal később tudták meg az igazat. Addig meg senki sem tett semmit, hiszen miért tett volna?

Erről van egy jó dokumentumregény, az Uramisten, mit tettünk, Csernobil(ha jól emlékszem a nevére). Sok mindenre rá lehet döbbenni, hogy milyen agymosottak voltak az átlagemberek például.

Tudták. Hősök voltak.

Hála nekik érte, mert sokunk életét mentették meg.

Valóban, igyekeztek amennyire csak lehet csitítani a pánikot, de sokszor nem nagy sikerrel.

A hatalmas Szovjetunióban volt olyan szokás is, hogy a végzett orvosoknak gyakorlatra, egy meghatározott időre oda kellett menniük, ahová küldték őket néhány évre és nyilván olyan helyeken volt orvoshiány, ahol valami kedvezőtlen volt és nem ment oda senki.

A katasztrófa elég nagy területet érintett, ahol sokan laktak is, mert csak a legszennyezettebb zónát telepítették ki és így a frissen végzettek közül sokakat odaküldtek, bár itt figyelembe vették az eltöltött időtartam kockázatát és nem évekre szólt az 'ítélet', hanem csak rövidebb időre, de érthetően senki nem tolakodott, hogy oda akarna menni, sőt, mindent elkövettek, hogy sikerüljön kibújni.

Lényegében a katasztrófa elhárítóira is vonatkozik, aligha ment volna oda épeszű ember, ha pontosan tudja, hogy azzal neki annyi is, ezért egyeseket szándékosan feláldoztak, különösen az első tevékenységek során, amit másképpen nem lehetett megoldani.

Később már valóban igyekeztek betartani valamilyen időkorlátot, meg akkor már nem is lehetett eltitkolni, meg volt is értelme biztonsági időkorlátnak, de az elején semmi, azokat az embereket valójában halálra ítélték.

Több tucat kiskatonát vezényeltek ki a reaktor épület tetejére vicces hentesmellényben és egy gázálarcnak tűnő valamiben mindenben sugárzó atomhulladékot lapátolni és még aznap este tárt karokkal várták őket egy katonakórházban hogy meg fognak halni. Persze ők ezt nem tudták. Szegény fiatalok még mit sem sejtettek a kórházban, jókedélyűen ittak ettek és utána rövid időn belül okádásba és rosszullétekbe, halálba torkollott minden vígadalom. Szörnyű ami ott lehetett. Szegények semmit sem tudtak csak azt hogy 2 percnyi idejük van és jutalomban részesülnek, mi pedig úgy ahogy megmenekültünk a totális katasztrófától. Rengeteg gyerek fürdött itthon -mint én- az iskolai homokozóban gyűjtögetve a mérges radonokat és erről senki sem tájékoztatotta a szülőket, tanárokat. Semmit nem tett az ÁNTSZ, se jód tábla, semmi csak ittuk a radioaktiv jódtól szennyezett iskolatejet stb. Pedig kaptunk rendesen a második hullámú széljárásból mi is rendesen.

Sajnos szerintem most is így lenne, ebben semmit sem változtunk, és ahogy elnézem Európában,pl Franciaországban elég sok idős elavult atomreaktor működik még mindig. Ne adj isten, jobb vigyázni mert a veszély nem múlt el. :-(

[link]