Hogyan lehetne megoldást találni a tudományos kutatók túlzott specializálódása miatt egyre nehezebben megoldható komplex multidiszciplináris problémák kezelésére?

Egyetértek Mojjoval.

A drosophilia egy könnyen vizsgálható, gyorsan szaporodó élőlény, és ezermillió alap mechanizmus megérthető általa. Legyen akár genetikától kezdve, neurobiológiáig minden.

Ugyanis rájöttek a kutatók, hogy nagyon alap szintekig le kell menni, hogy megértsük ezeket a mechanizmusokat.

Őszintén, én az alkalmazott tudomány művelőjeként sokkal hasznosabbnak tartok egy 3D imaging fluorescent drosophilia cikket, mint egy átfogó morfológiai elemzést az eddig fel nem fedezett kambodzsai pirosseggű pávián fenékmorfológiájáról.

+ Fontos, hogy az ökolögiai katasztrófa, a globális klímaváltozás és egy sor másik probléma megoldása a génmódosításban rejlij. Ha megértjük ezeket a folyamatokat, és módosítani is tudjuk biztonsággal, az sokkal többet érhet, mint kevésbé hasznosítható témákkal foglalkozni.

Másrészt abszolút érthető, ha pénzek elosztásáról van szó, akkor az alapkutatás mellett nyilvánvaló a közvetlen/közvetett gyakorlati haszonnal bíró projectek előnybe fognak kerülni. Ez sajnos vagy sem, de így van. El kell fogadni...

1. A nem vizsgált fajok millióiban olyan mechanizmusok, folyamatok lehetnek amikről fogalmunk sincs, olyan szerepük lehet amit nem is feltételezünk.

2. Világos, hogy sokkal könnyebb már létező kutatócsoport divatos irányzatához kapcsolódni, mint kimenni a prérire. Ez az ok, de az ok ismerete nem megoldás a problémára.

3. Nem hiszem, hogy önmagában a tudósok által elkerült komplex problémák tanulmányozása nélkül, más úton majd minden megoldódik magától.

4. Nem értek egyet azzal, hogy ne kéne a kreacionistákkal párbeszédet folytatni, mert így szemmel láthatóan tömegeket győznek meg. Az ismeretterjesztésnek hatékony módszere csak az lehet amire lehet médianyilvánosságot szerezni. Igenis fontos, hogy a tudományos kutatások fontosságáról a tömegek tudomást szerezzenek. Egyre terjed a tudományellenesség és az áltudományosság és e mögött az van, hogy a valódi kutatók nem mutatják meg magukat, nem népszerűsítik a valódi kutatásokat, nem végeznek felvilágosító munkát, nem folytatnak társadalmi vitát, nem szólnak hozzá az embereket foglalkoztató kérdésekhez. E mögött viszont az van, hogy túlzott specializálódásuk révén erre már többségükben nem is képesek.

5. Szükség volna kizárólag tudományos szintézissel foglalkozó professzorokra, akik képben lennének arról, hogy mi a helyzet a tudományban és képesek lennének vitaképes módon képviselni azt, a mellett, hogy magát a tudományt előrelendítik azzal, hogy összerakják a mozaikot. Ez jelenleg nem igazán támogatott, nem igazán megbecsült életforma jelenleg a tudományos világban, pedig jóval nagyobb szellemi erőfeszítés, mint méricskélni és kísérleti adatokat szolgáltatni.

@12:

1, Összekeversz két témát. Azt, hogy a Drosophila (nem Drosophilia, ahogy a #11-ben olvasható :) ) a kiválasztott állat genetikai kutatásokhoz, illetve azt, hogy pár millió élőlényt nem sikerült még leírnunk.

A Drosophila kiválasztottságáról már írtam. Igen, bizonyos aspektusait a genetikának nem ismethetjük meg belőle. Teszem azt, pl a transzdukció általi horizontális géntranszfer jelenségét viszonylag nehezen tanulmányozhatnánk rajtuk. És nyilván valóban van is jelentősége azoknak a mechanizmusoknak amiket nem tudunk megfigyelni Drosophilákon. De amit meg tudunk figyelni, annak is, és azt továbbra is ki tudjuk terjeszteni, általánosítani. Egyelőre itt tartunk, amíg vannak nyitott és tanulmányozható kérdések, amire ők jó mintaállatok, addig értelemszerűen használni is fogják őket erre, nagyon helyesen. Az, hogy te ennyi tanulmányt találtál a Drosophilákról, csak annyit mutat, hogy még bőven van arrafelé os kutatnivaló, amerre az ő tanulmányozásukkal hatékonyan lehet haladni.

Ami meg a sok millió megfigyelt élőlényt illeti, mindenféle egysejtűek, illetve főleg ízeltlábúak. Nem olyan egyszerű az esőerdőkben új rovarfajokra vadászgatni. Elhiszem, hogy klassz lenne, ha mind le lenne írva, de egyrészt komoly gyakorlati nehézségei vannak ennek, másrészt meg nem feltétlen ez a legégetőbb problémánk.

2-3, Minek kellene "megoldódnia magától", meg mit kerülnek el? Egyáltalán miről beszélsz? A tudomány halad előre, a biológia tudománya is. Nyilván két dolog alapvetően meghatározza ezt a haladást: pénzügyi és módszertani kérdések. Pénzügyi az, hogy kik milyen kutatásokra hogyan és miért adnak, vagy nem adnak pénzt. Ez meghatározza, hogy a prérin mennyin kutatnak. A módszertani pedig... abból van bőven. Pl a komplex problémák megközelítésének is megvannak a maguk megfelelő módszertanai. Értem én, hogy kellemes gyermeki ábránd, hogy hirtelen majd mindennek csak úgy neki lehet esni, de ez nem így megy. Ha tudsz konkrétumot említeni, akkor arról lehet beszélni. Egyelőre csak a Drosophilát említetted, de ott, ahogy taglaltam, nem véletlenül alakultak úgy a dolgok, ahogy, és ez az útja annak, hogy előrefelé menjünk. Legalábbis ez a _hatékony_ útja. Ha van más is, ki vele!

4, Soha annyi ismeretterjesztő könyv, műsor, blog stb stb nem volt, mint manapság, szóval nem igazán értem, miről beszélsz. A "túlzott" specializálódás nem akadály, lehet beszélni szűk szakterületekről is úgy, hogy laikusoknak is érdekes legyen, és szoktak is. A kreacionistákkal és egyéb agyamentekkel való vita viszont NEM ismeretterjesztés. Az szimplán vita, ami csak arra jó, hogy

- Még nagyobb nyilvánosságot kapjanak ezek a gondolatok, hiszen megjelenési felületrt adunk ezzel a kreásoknak, illetve más áltudományok képviselőinek. Minden vita plusz egy alkalom, amikor előadhatják a hülyeségeiket.

- A laikus nézők két felet lássanak, akik mindenféle fura, általuk nem igazán ismert dolgokról mondanak még furább dolgokat, és saját szakértelem/ismeretek hiányában nem annak fognak hinni, akinek az érvei igazak, hanem annak, aki karizmatikusabban adja elő azokat. Akinek meg vannak ismeretei, annak amúgy sem ilyen viták döntik el az igazságot.

- De legalább mindenkinek azt sugallják, hogy igen, a kreások vitapartnerek és van miről vitázni.

5, Ennek a pontnak még csak nem is látom, hogy értelme lenne. Mi az, hogy összerakni a mozaikot? A gyakorlatban ez mit jelentene, hogyan kell ezt elképzelni? Mi az, hogy képben lenni a tudományról? Olyan emberek, akik a "teljes" tudományról "képben vannak", a tudomány számára haszontalanok, egész egyszerűen azért, mert az emberek befogadóképessége nem végtelen, csak meghatározott mennyiségű információt tud megtanulni, feldolgozni, átlátni, így aki mindenről tud valamit, annak a tudása szükségszerűen felületes, olyannyira, hogy aktívan nem tud belefolyni semmibe. Aki meg bele tud, annak szintén szükségszerűen jóval szűkebb spektrumú a tudása. Pont az emberi agy véges befogadóképessége miatt alakultak ki a specializációk, ezzel nem tudsz mit kezdeni. Persze, az egyes tudományágak között fontos, hogy legyen párbeszéd, és fontos, hogy legyenek interdiszciplínáris szakemberek, de erre, amennyire látom, épp eléggé rá van állva a képzés és a gyakorlat is.

Ezt a vitaképességet meg pláne nem értem. A kutatók dolga a kutatás, nem az értelmetlen vitázás. De erről fentebb bővebben is írtam.

Amúgy azt tudtad, hogy a méricskélésből és a kísérleti adatok szolgáltatásából tudjuk összerakni azt a képet, amit tudománynak nevezünk? És azt, hogy nem csak méricskélni szokás, meg adatokat szolgáltatni, hanem ezeket kiértékelni is?

I. A tudomány igazolt ismeretek gondolati rendszere. A fejlődéséhez két dolog kell:

1. új igazolt ismereteket szerezni (hipotéziseket felállítani, majd tesztelni, adatokat gyűjteni...) - Ez jól működik számos kérdésben (míg másokkal erőforrás hiányában nem foglalkozunk).

2. az ismereteket rendszerbe szervezni - Ezzel rosszabbul állunk, a szintézis nem halad olyan erőkkel, mint az adatgyűjtés

II. A tudomány történetileg kialakult diszciplínákra tagolódik, ezek mindig újabb és újabb részdiszciplínákat hoznak létre. Ezekből természetesen egyre több van, de egyre több olyan ág is van amelyet nem folytat senki. Ugyanakkor ha valami divatos azzal aránytalanul sokan kezdenek foglalkozni, ami nem ideális a megismerés szempontjából.

A komplex problémák megközelítése már nem csak interdiszciplinaritást, vagy multidiszciplinaritást követel meg, hanem sok esetben (mint például a globális humánökológiai válság tekintetében) transzdiszciplináris megközelítést, holisztikus látásmódot. Ehhez viszont széles tudományos műveltség kellene, szűk és mély tudással rendelkező specialisták team-je nyilván soha sem lesz képes megbirkózni vele. Az már egy újabb probléma, hogy meg sem próbálják, mert az scientometriai okok miatt kedvezőtlen.

Szükség volna olyan kutatókra akik olvasni is tudnak nemcsak írni. Sőt kellenének olyanok akik elsősorban olvasnak és ha írnak akkor az írásuk review-cikk vagy monográfia.

@14: Oké, azt hiszem, ez az eszmecsere parttalan.

Egyrészt nem látom alátámasztottnak a kijelentést, miszerint szűkebb, de kellően mély tudásspektrummal rendelkező emberek csoportjai ne tudnának bizonyos problémákkal megbírkózni, másrészt főleg nem látom, hogy a megoldás az lenne, hogy olyan embereket képezzünk, akik rengeteg mindenről tudnak - viszont csak nagyon keveset és felületesen. Ez a felületes tudás aligha lenne alkalmas arra, hogy bármit is előremozdítson. Rengeteg mindenről - kb a tudomány egészéről - pedig szimplán képtelenség kellően mély tudást összeszedni.

De ugyanezt bár kevésbé részletesen, de leírtam fentebb, szóval csak körbe-körbe járunk.

Azért nem értem miről beszélünk, mert én tökéletesen az ellenkezőjét tapasztalom.

Nálunk van 4-5 senior kutató általában, akik szerintem minden téren kiemelkedőek műveltségben. Vannak fiatal postdocok, és PhD-sek, de mindenkinek van a specializációja mellé egy-két másik fontos terület. Matematika, fizika, optika, informatika a biológia mellé.

Egy biológus MSc/PhD önmagában szinte értéktelen ma már, fel se veszünk, csak aki 5-10 éves külföldi tapasztalattal bíró senior.

Ebben nyilvánul meg a multidiszciplináris műveltség szerintem. Ha valaki ötvözi a mérnöki/műszaki tudományokat a biológiával és orvostudománnyal, akkor bárhol megállja a helyét - és egyre több ilyen emberre van szükség.

...

A vita témával totálisan nem értek egyet. Kreacionistákkal, vallási fanatikusokkal, áltudomány hívőkkel TILOS leállni vitázni a saját térfelükön.

Tudományos fórumokon, eseményeken lehet, de nem az ő hamis platformjaikon.

Ez olyan mintha a templomban próbálnál meg kvantumfizikát oktatni a két mise között.

Azt meg te sem gondolod, hogy eljönnek egy tudományos műsorba vitázni. Nem fognak. Tudják, hogy kifilézik őket pillanatok alatt.

Tehát nem, nem lehet médianyilvánosságot szerezni az ilyeneknek. Csapdába meg nem érdemes belesétálni...