Milyennek képzelitek el a tökéletes nyelvet?

Az az igazság, hogy tulajdonképpen mindegy. A nyelv egy eszköz, amivel úgy lehet egy gondolatot megfogalmazni, hogy a másik ezt a gondolatot képes legyen többé-kevésbé megérteni. Erre kvázi minden természetes nyelv alkalmas, így bizonyos szempontból tökéletes.

Illetve itt vannak egymásnak ellentmondó szempontok. Vegyük csak a szókincs nagyságát. Az egyik nyelv viszonylag vékonyabb szókinccsel operál, de cserébe képes fogalmi árnyalatokat adni. Hogy ez most szavak összevonásával – izoláló nyelv –, vagy egy nagyon gazdag ragozással – erősen agglutináló nyelv – teszi, az tulajdonképpen mindegy. A másik nyelvben meg a szókincs eleve nagyobb, persze ez nem zárja ki a különböző fogalmi árnyalások lehetőségét sem. Ha kisebb a szókincs, akkor könnyebb azt elsajátítani, de cserébe rendszerint kötöttebb a mondatszerkezet. Ha nagy a szókincs, azt nehezebb megtanulni, de cserébe sokkal cizelláltabb fogalmi kereteket ad, ezért lehet kifejezőbb.

Az egyik nyelvben vannak nemek, még élettelen dolgok esetén is. Ez megint ad valamiféle árnyalást, extra ízt egy-egy fogalomnak. A másik nyelv remekül elvan nemek nélkül is. Az egyik nyelvben három igeidő van, a másikban meg 27. Mindkettő alkalmas arra, hogy elmondjuk azt, amit akarunk. Az egyik nyelvben háromirányúság van, a másik meg remekül megvan ezek nélkül is.

~ ~ ~

Oké, alkossunk egy nyelvet! Legyenek benne nemek? Sok nyelv megvan ezek nélkül, akkor miért lenne rá szükség. Legyen egy komplex ragozási rendszer több tucatnyi toldalékkal? Sok nyelv remekül megvan ezek nélkül, akkor minek. Legyen benne sokféle igeidő? Sok nyelv megvan ezek nélkül, akkor elhagyható. Ha már mi alkotjuk a nyelvet, legyen a szókincs is vékonyabb, lehetőleg ne legyenek azonos többjelentésű, de azonos alakú szavak (vár, ég, légy, nyúl, mer, dob, nő stb.), a rokonértelmű szavakat is próbáljuk szűkíteni (kedvel, szimpatizál, szeret, csíp, bír, rokonszenvez, stb.), pláne hagyjuk el az azonos jelentésű, vagy sokszor azonos jelentéssel bíró szavakat (vörös-veres-piros, seprű-söprű, megy-jár, bicikli-kerékpár, kocsi-autó, számítógép-komputer).

Csak így egy erősen csupasz nyelvtanú és szókincsű nyelvet kapunk, ami kétségkívül könnyen tanulható, de köztes, átfordító nyelvként meg nem képes visszaadni az egyik nyelv apró finomságait a másik nyelv apró finomságaiban. Illetve képes lenne, csak mindent sokkal bővebben, hosszabban kellene kifejteni, ami nem teszi hatékonnyá a kommunikációt.

Az informatikában például pont egy ezzel ellentétes irány lenne praktikus. Ott egy olyan nyelvet kellene alkotni, ami minden nyelv közös fogalmi árnyalásának kifejezésére képes. Egy ilyen nyelvben persze nem kellenek valódi szavak, hiszen a szavak csak kvázi sorszámok egy szótárban. De ezeknek egy komplex fogalmi árnyalási rendszerére van szükség, ahol mondjuk egy szóhoz kapcsolódik több száz másik szó, jelleg, tulajdonság. A különböző nyelvi megoldások mindegyikét tartalmazná ez a nyelv, csak éppen nem betűkkel, hanem jelentésárnyalatokat megtestesítő adattáblák gráfjával. A szókincs is óriási lehetne, hiszen embernek nem kellene megtanulni egy ilyen nyelvet. Ez remekül használható lenne fordításnál köztes nyelvként, hiszen a különböző nyelvek nyelvtani eszközeinek nem a metszete, hanem az uniója lenne, így egy-egy nyelv közös árnyalatait képes hűen visszaadni. De még ha valamilyen betűvel való leírását is megvalósítanánk ennek a nyelvnek, agyrém lenne megtanulni. No de nem is ez a nyelv célja.

~ ~ ~

Tehát tökéletes nyelv nincs, hiszen sok szempontból vizsgálhatnánk a kérdést, és ami az egyik szempontból előnyös, ugyanaz és ugyanazért lehet a másik szempontból hátrányos. Másik oldalról viszont kvázi minden mai természetes nyelv önmagában tökéletes, hiszen ugyanannyira képes a gondolatok átadására, a szükséges mélységben és pontossággal.