Miért hallunk egyes hangokat hamisnak illetve mi a hallás evolúciós értelme és miért halljuk mindannyian ugyanazokat a hangokat (hangfrekvenciákat) tisztának?

Nem hallunk semmiféle hangokat/hangfrekvenciákat sem hamisnak, sem tisztának. Amikor valamit hamisnak, vagy tisztának hallasz, azt kontextusban hallod annak - hangi kontextusban. Vagy nevezzük most zeneinek.

A hangok frekvenciáinak aránya az, amit tisztának, vagy hamisnak hallunk. Azaz bizonyos, meghatározott frekvenciaarányú hangközök azok, amikre rá van állva a fül, és ha két hang aránya ezektől az arányoktól eltér - azaz nem sikerült semmi szabályos hangközt eltalálni - akkor halljuk hamisnak a hangot. Ha egyetlen ember énekel, vagy egyetlen hangszer szól, ami egyszerre csak egy frekvenciájú hangot tud megszólaltatni, akkor az előzőleg énekelt/lejátszott hanghoz viszonyítunk. Ha egyszerre több hang szólal, akkor az egész hangrengeteghez viszonyítunk.

Egyetlen, önmagában álló hangfrekvenciát viszont nem tudunk mihez viszonyítani, az nem lesz sem hamis, sem tiszta.

És, hogy miért tiszták azok a hangközök, amiket tisztának hallunk? Mert a frekvenciaviszonyukat egész számok írják le. Teszem azt, 3:2 vagy 4:3 vagy 5:4 vagy 6:5. Ezeket egész egyszerűen tisztának hallja a fülünk. Mert valóban tiszták.

Hozzáteszem, ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy születésünk óta halljuk a zenét, és születésünk óta szokjuk a hangközöket. Ennek köszönhető az, hogy valójában NEM tiszta hangközöket szoktunk meg, és tartunk teljesen okésnak. A természet kissé kitolt a zenészekkel és nem tudjuk úgy felosztani a hangokat és zenét csinálni belőlük, hogy mindig minden hangköz tiszta legyen. Ez nem rajtunk múlik, a matematika ilyen. Igény szerint kifejthetem bővebben. A lényeg az, hogy valahol kompromisszumot kell kötni. A 20. századtól ez a kompromisszum az ún kiegyenlített hangolásban kristályosodott ki - manapság a zenék 99,9999...%-a ezt a hangolást használja. Ennek a folyománya az, hogy az oktávon kívül MINDEN hangköz hamis, de csak kicsit. Viszont kb. születésünktől kezdve szokja a fülünk ezt a marginális hamisságot, így fel sem tűnik. Ha Bach feltámadna halottaiból, akkor valószínűleg élből helyet cserélne a két szeme, amint meghallaná, miféle hangközökkel dolgoznak a mai zenészek, de a mai embernek teljesen rendben van, akármennyit is foglalkozik a zenével és akármilyen hallása is van. Az előbb említett kondicionálásnak köszönhetően.

A hallás értelme: veszélyek felismerése és kommunikáció. A szórakozás később jött képbe.

A zenei hangok hamissága és a disszonancia kultúrafüggő. A középkorban több hangközt tartottak disszonánsnak, mint ma. Ázsia sok vidékén máshogy fejlődött a zene, negyed hangközöket is használnak, amik ami fülünknek hamisak.